BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azok közé tartozom, akik eredetileg még a déli szünet előtt nyomták meg a gombot, és akkor én kétperces megjegyzéseket szerettem volna fűzni ahhoz, amit itt a déli vitában hallottunk. Most talán egyszerűbb, ha nem kétpercekre bontom az észrevételeimet, amelyeket Deutsch Tamás és Dávid Ibolya déli, délelőtti hozzászólásához szeretnék fűzni, hanem valamivel hosszabban összefoglalom azt, amit a délelőtti vitához hozzá szerettem volna fűzni.
Dávid Ibolya föltette a kérdést a déli beszédében, hogy miért nem '94-ben vetette fel a kormánykoalíció ezt a kérdést. Azt gondolom, ez egy rossz kérdés. A jó kérdés úgy hangzik, hogy miért nem '93-ban vizsgálta meg az akkori Országgyűlés ezt a kérdést. Azon lehet vitatkozni, hogy ez a kormány, ez a többség, ha egyáltalán hozzá akart nyúlni ehhez a kérdéshez, akkor vajon '96-ban vagy '94-ben lett volna helyes ezt megtennie. Azt gondolom, az sem lett volna egy igazán jóízű dolog, ha egy választási győzelem után az az első dolga a 72 százalékos többségnek, hogy a választási vereséget szenvedett pártoknak ilyen módon próbáljon kellemetlenkedni. Az lett volna a helyes, ha ez '93-ban történik meg, amikor országgyűlési határozati javaslatot nyújtottak be vizsgálóbizottság megalakítására, és ezt akkor az MDF, Fidesz - némi segítséggel a többi akkori kormánypárt egy részétől - megakadályozta.
Dávid Ibolya képviselőtársunk erre - ha úgy tetszik - azzal válaszolt, hogy nem volt ez egyedi eset, akkor olyan volt a Házszabály, és egyáltalán nem alakult vizsgálóbizottság. Igen, így van, akkor olyan volt a Házszabály, hogy a kormánytöbbség, az akkori kormánytöbbség meg tudta akadályozni - Fidesszel vagy Fidesz nélkül - vizsgálóbizottság alakítását. Most pedig olyan a Házszabály, hogy elég a 20 százalék aláírása, és meg kell alakítani ezt a vizsgálóbizottságot. A mostani kormánytöbbség egyetértésével módosult így a Házszabály, az akkori kormánytöbbség pedig megakadályozta.
Igaza van Dávid Ibolyának, nemcsak a székházügyben akadályozta meg az akkori kormánytöbbség, hanem megakadályozta más ügyekben is. Minden olyan ügyben megakadályozta, ami kellemetlen lett volna neki, ezért nem volt az egész előző ciklusban vizsgálóbizottság. Talán erre nem érdemes hivatkoznia Dávid Ibolya képviselőtársunknak, mert szerintem ez a hivatkozása is rossz, és nem jó fényt vet az akkori kormánytöbbségre. Gondoljunk a Kalasnyikov-ügyre, gondoljunk a '92. október 23-ai ügyre, amikor szintén nem volt mód arra, hogy egy vitatott ügyet az akkori Országgyűlés kivizsgáljon. Aki a nyilvánosság és a demokrácia bajnoka ma, az nem árt, ha emlékszik arra, hogy nem volt ilyen bajnoka a nyilvánosságnak és a demokráciának akkor.
A harmadik kérdés. Még egy kis kérdést hadd vessek föl; föltette déli fölszólalásának a végén Dávid Ibolya a kérdést, hogy ha már ÁSZ-vizsgálatot kezdeményez a mostani kormánykoalíció, akkor vajon hajlandó lesz-e arra, hogy ha egyszer az ÁSZ valamit mond, megállapít, akkor azt el is fogadja, és ha igen, akkor szívesen belemegy ebbe a Magyar Demokrata Fórum is.
Én azt szeretném mondani, hogy az Állami Számvevőszéknek megvan a maga funkciója, feladata, ennek megfelelően a maga vizsgálatát elvégzi. Én úgy emlékszem - bár nem voltam akkor képviselő -, hogy azért az előző ciklusban is előfordult, hogy az ÁSZ költségvetési jelentéséhez az akkori Pénzügyminisztérium is fűzött észrevételeket. Tehát az akkori Pénzügyminisztérium sem fogadott el száz százalékig mindent abból, amit az Állami Számvevőszék mondott.
De hát most mit látunk? A múlt héten is részt vettem azon a gazdasági bizottsági ülésen - mert én a gazdasági bizottságban ülök -, ahol a számvevőszéki bizottság után a gazdasági bizottság is megvitatta a Budapest Bank ügyében készült számvevőszéki jelentést, és az a jelentés, amit először a számvevőszéki bizottság elfogadott, utána a gazdasági bizottság elfogadott, ez nem teljesen egyezett meg, sőt, lényeges pontokon eltért a Számvevőszék eredeti álláspontjától; és a Számvevőszék elfogadta, tudomásul vette ezt a jelentést.
(21.10)
Tehát sok mindent elfogadott abból, amit a Pénzügyminisztérium meg a bizottságok kifogásoltak az eredeti Számvevőszék-jelentésben. Emlékszünk rá, az eredeti Számvevőszék-jelentésben volt egy bizonyos összeg, hogy mekkora veszteség ez a Budapest Bank, aztán kiderült - a Pénzügyminisztérium észrevételei alapján -, hogy nem annyi, hanem kevesebb, és ez a dolog folytatható.
Ez a bizonyos számvevőszéki bizottsági meg gazdasági bizottsági határozat azt tartalmazza - és a Számvevőszék ezt elfogadta -, hogy a Budapest Bank esetében, a Budapest Bank privatizációjában nem történt törvénysértés. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert például axiómaként mondogatják ellenzéki képviselőtársaink hétről hétre, hogy itt valami törvénysértés történt, hogy itt valami kár érte az országot; ezek vitatható kérdések, a Számvevőszéknek van egyfajta közgazdasági álláspontja, másnak lehet másfajta közgazdasági álláspontja.
Tehát arra kérem Dávid Ibolyát, ne várjon tőlünk olyan biankó ígéretet, hogy biztos elfogadjuk azt, amit a Számvevőszék szakemberei valamilyen ügyben állíthatnak; ők független és hozzáértő szakemberek, de mint senki, ők sem tévedhetetlenek. Tehát ilyesmit szerintem nem lehet tőlünk elvárni.
S végül még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, ami állandóan felmerül, hogy miért az MDF-Fidesz-székházzal, -ingatlanüggyel foglalkozunk, miért nem mind a hat párt ingatlanügyével. Bár mind a hat pártról szó van a jelentésben, de miért mindig ez kerül elő? A dolog szerintem borzasztó egyszerű. Van a '89-es törvény, a pártok ingatlanjuttatásáról. Miről szól ez a törvény? Arról szól a törvény, hogy a pártokat, a parlamenti, illetve az 1 százalékot elért pártokat a működésükhöz székházakhoz kell juttatni. És nem arról szól a törvény, hogy túl azon, hogy a pártok folyó készpénztámogatást kapnak a költségvetésből, még vagyoni támogatást is kapnak arányosan; hogy azzal a vagyonnal mit csinálnak, mire használják, az a belügyük, egyszerűen úgy döntött az állam, hogy még vagyont is hozzávág a pártokhoz - a törvény nem erről szól!
A törvény székházjuttatásról szól. Ezzel szemben mi történt ezekkel a bizonyos ingatlanokkal? Birtokba sem vették a pártok, hanem látatlanban továbbadták. Tehát gyakorlatilag ingatlankereskedelemre, nagybani ingatlankereskedelemre juttatta az akkori kormány ennek a két pártnak ezeket az ingatlanokat - a '89-es törvény szellemével, funkciójával gyökeresen ellentétesen. És nyilvánvaló, hogy ha ez így történt, akkor nagyon bonyolult az a kérdés, hogy vajon annyi-e, amennyi jár, vagy több, vagy kevesebb. És annyit mindenképpen tudunk a folyamatról, hogy az előző felajánlott ingatlanok nem feleltek meg, és nem azért nem feleltek meg, mert alkalmatlanok voltak székháznak, hanem azért nem feleltek meg, mert a forgalmi értékük volt túl kevés ahhoz, hogy ezt a bizonyos tranzakciót jó áron le lehessen bonyolítani.
Úgyhogy én azt gondolom, nagyon is érthető, hogy miért ennek a két pártnak az ingatlanjuttatása az, ami nem egyszerűen a mostani kormánykoalíciót, hanem a magyar közvéleményt érdekelte. Sőt, azt is hozzá szeretném tenni, hogy ez azért mégiscsak az a - hogy egy semleges szóval mondjam - tranzakció volt a rendszerváltás elmúlt 7 éve alatt, ahol kétségtelenül a legnagyobb összegek mozogtak, mert ez minden ügynél, amit ismerünk, és amely - megint nagyon semleges szót keresek - vitatható és a politikához valamilyen módon kapcsolódó gazdasági tranzakció... - ezek közül kétségtelenül a legnagyobb volumenű, a legnagyobb összeget megmozgató tranzakció volt. A politikai kapcsolódásai eléggé egyértelműek: a döntést a kormány hozza, nem nyilvános döntést hoz a kormány, pártok kapják az ingatlanokat, az ingatlanokat nagyon gyors akcióval átváltoztatják készpénzzé, a készpénzt aztán nem arra fordítják, hogy másik ingatlant vegyenek belőle székháznak, hanem elfolyik valószínűleg kampányra, de mindenesetre folyó kiadásaikra elfolyik... (Dr. Dávid Ibolya: Ez nem igaz!)
Én nem tudok róla, hogy ingatlanokat vásároltak volna ebből a pénzből, de lehet, hogy ebben tévedek, és kimutatható, hogy az egész pénz ingatlanokra ment el. Lehet - akkor tévedtem; az ismereteim nem erről szólnak. Elmondta Kristóf képviselőtársunk, hogy milyen ingatlanok azok, amiket eladtak: nem látom azokat az ingatlanokat hasonló mértékben, amiket vettek helyette. De, hála istennek, én nem ismerem annyira sem az MDF-nek, sem a Fidesz-nek a vagyonmérlegét, meg egyebeket.
De kétségtelen tény, hogy itt egy nagyon nagy volumenű, politikával összefüggő vagyoni tranzakció volt, kormányhatározattal a pártok kezén ment keresztül a pénz, ráadásul a vevők között állami bank van. Tehát teljesen érthető megítélésem szerint az igény, hogy ez kerüljön kivizsgálásra; sajnos '96-ban és '97-ben - és nem '93-ban. És még egy nagyon fontos különbség van: hogy ebben a ciklusban minden megtámadott ügyben a vizsgálatra sor kerül, minden megtámadott ügyben - legalábbis amire én emlékszem - a kormánypártok maguk támogatják azt, hogy a vizsgálatra sor kerüljön. (Dr. Dávid Ibolya ingatja a fejét.) Kedves Dávid Ibolya Képviselő Asszony! A Tocsik-ügy kivizsgálását - a szabaddemokrata elnökkel - az alkotmányügyi bizottság kezdte, és a meghallgatásokat... (Dr. Dávid Ibolya: Bocsánat! Én...) az alkotmányügyi bizottság indította el. Én nem emlékszem... - az imént távozott Salamon László, aki akkor az MDF részéről az alkotmányügyi bizottság elnöke volt, vezetésével nem volt semmilyen meghallgatás MDF-Fidesz-székházügyben. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Soha, egyszer sem!) Nem volt ilyen!
Nem emlékszem rá, hogy hasonló készséget tanúsított volna az MDF a saját problematikus ügyeinek a kivizsgálására, akár csak közel is, mint amilyet a Szabad Demokraták Szövetsége minden ilyen ügyben tanúsított, amióta kormányon van. Úgyhogy én azt hiszem, egy érthető igény az, hogy ha már '93-ban a dolog nem került kivizsgálásra, akkor a dolog kivizsgálásra kerüljön. Nem tagadom, az a tény, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz parlamenti képviselői hétről hétre a becsület és tisztesség Grál-lovagjaként lépnek fel itt a parlamentben, és hogy olyan ügyeket, ahol - most csak egy példát mondok - maga a kormánypárti miniszter, a minisztérium leplezi le a korrupciót, úgy kezelik, mint egy olyan korrupciós botrányt, amit valaki más leplezett le, és addig rejtegetni akart a miniszter. Ezt a játékot játsszák az Ok-Tat-ügyben, ezt a játékot játsszák most a Fővárosi Önkormányzatban, azzal az üggyel, amit maga az önkormányzat tárt fel: úgy beszélnek ott korrupciós botrányról, mintha nem maga a Főpolgármesteri Hivatal tárta volna fel. Tehát úgy keverik össze az ügyeket, hogy olyan benyomás keletkezzék, mintha itt korrupciós ügyek sorozata lenne, holott egyetlenegy van; az összes többiről ez nem derült ki. A parlamenti vizsgálat kimutatta a Budapest Banknál, kimutatta egy sor ügyről, hogy nincs olyan ügy, amit sejtettek mögötte, és mégis hétről hétre itt napirend előtt meg az interpellációs időben úgy lépnek fel, mint a becsület és tisztaság Grál-lovagjai.
Akkor nézzük, hogy tényleg azok voltak-e akkor, amikor a kezükben volt a hatalom, a kezükben volt a kormányzás, módjuk volt állami pénzekről rendelkezni; akkor tényleg érdemes tudni, akkor hogy éltek ezzel a lehetőséggel.
És egyelőre azt mutatja ez a vizsgálat, hogy bizony, úgy éltek ezzel a lehetőséggel, hogy állami vagyont változtattak át saját pártpénzükké. Erről szól ez a történet! Az adatok ezt nagyon valószínűsítik, de meglátjuk, hogy az Állami Számvevőszék erről mit fog mondani. Köszönöm szépen.
