DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Ugyan kétpercesre kívántam jelentkezni valamikor egy óra magasságában, amikor befejeztük ezt a vitát, de ha elnök úr hosszabb lélegzetű felszólalásra is megadta a szót, akkor nagyon szépen köszönöm.
Reagálásokkal kezdeném, arra való reagálással, ami vádként ért engem felszólalásom után, hogy nem emlékeztem meg egy olyan emlékeztetőről, amely igen fontos szerepet töltött be a bizottsági eljárásban - úgy az albizottsági eljárásban, mint az alkotmányügyiben. Valóban kifelejtettem ezt az emlékeztetőt, azért, mert semmi jelentőséget nem tulajdonítottam ennek az egyébként ügyintézői szintű emlékeztetőnek, melyből egy-egy nagyobb horderejű ügy tárgyalásánál körülbelül két tucatnyi gyűlik össze egy döntés meghozatala előtt, amikor az ügyintézők különféle megbeszéléseken próbálnak segítséget nyújtani vagy jogszabályokat elemezni, aztán ezek elvesznek - többségük a süllyesztőben -, hiszen egymással ellentétes tartalmú jogértelmezések és emlékeztetők születnek meg. Majd amikor a politikai döntéshozók meghozzák a döntéseiket, akkor mérlegelik, hogy esetleg az ő szakértői véleményükkel melyik vethető össze. Ezért valóban nem említettem azt az emlékeztetőt, aminek bizonyító ereje a kormánypártok szemében körülbelül akkora volt, mintha a tízparancsolatot látták volna kőbe vésve.
A másik vád, ami elhangzott, hogy törvényellenes volt a juttatott mérték - mondta Szigethy képviselő úr -, és hogy sok mindenről beszéltem, csak nem a lényegről. Többször is hivatkoztam arra, amit az Állami Számvevőszék alelnökének levele megerősített, hogy miért nem lehet ez a juttatás törvényellenes: már csak azért sem, mert meg kell nézni az alapul szolgáló törvényeket - az alapul szolgáló törvényekben nincs említés mértékről. Egyetlenegy támpont szerepel a törvényben, az pedig az, hogy hasonló elhelyezést kell biztosítani a pártoknak. Ez a hasonló elhelyezés - ami egyébként körülbelül azonos elbírálást jelent, mert itt mégsem lehet dekára és centire mérni - és azonos elbírálás megítélésem szerint különféle dolgokat tartalmaz. Egy ingatlan lehet frekventált helyen. Ha az ingatlan kicsi ingatlan, de frekventált helyen van, kiemelt körzetében a fővárosnak, akkor nyilvánvaló, hogy ez az elhelyezés megfelelhet például egy kevésbé frekventált, nagyobb ingatlannak. Hangsúlyozom még egyszer: teljesen tág teret lehet adni annak, hogy ki hogyan értelmezi a hasonló elhelyezést és a megközelítőleg azonos elbánást.
Ugyanakkor a mértékre vonatkozóan úgyszintén nincsen semmi törvényi rendelkezés, tehát azt mondani, hogy ez törvényellenes volt, nem lehet. Szeretném megkérdezni Szigethy képviselő úrtól, hogy melyik az a törvény, amire hivatkozva tudja bizonyítani azt, hogy itt a mérték és a juttatás módja törvényellenes volt.
Hiszen ha csak a hasonló elhelyezés és a hasonló elbírálás van a törvényben megfogalmazva, akkor fölvetődik a kérdés bennünk, hogy előveheti-e az albizottság vagy az Állami Számvevőszék azt a hatpárti megállapodást, amely jelen esetben semmi közjogi bizonyító erővel nem bír - ez egy magánmegállapodás volt, egy egyszeri aktus lebonyolítását megkönnyítő magánmegállapodás. Ha akkor a hat párt arra kívánt volna a jövőben kötelezést, hogy a kiegészítő juttatásra is vonatkozzék, akkor ezt megfogalmazza, és bekerülhetett volna a törvénybe; ilyen azonban nem volt.
Számomra ismételten kérdés, hogy az Állami Számvevőszék hivatkozhat-e erre a hatpárti megállapodásra, amikor a hasonló elhelyezési igényeket vizsgálja - megítélésem szerint nem. Ha az Állami Számvevőszék, az Országgyűlés albizottsága vagy alkotmányügyi bizottsága kicsit igényesebben járt volna el, akkor megítélésem szerint a "törvényen alapuló hasonló elhelyezés" kitétel arra kellett volna hogy késztesse a bizottságot, hogy fölmérje: az összes párt - akkor, akár a hatpárti megállapodás alapján is - pártingatlanban részesül, ugyanazokkal a szorzókkal vagy más szorzókkal, de akkor van egy törvényes viszonyítási alap, amihez hozzá tudja mérni a kiegészítő juttatást. Ezért javasoltuk mi azt - nemcsak az orwelli módszer helyett, hogy az egyenlőbbnél is vannak egyenlőbbek ebben az Országgyűlésben - hogy a mérték megállapítására is legyen egy olyan irányadó felmérés, amibe egyszer az összes parlamenti képviselettel rendelkező párt belekerült volna, ezt azonban a kormánypárti képviselők elutasították, és mindenáron azt akarták elérni, hogy ez a hatpárti megállapodás mintegy törvényerőre emelkedve szolgálja a mértéket. Hangsúlyozom még egyszer: erre még utalás sincs a törvényben.
A másik nagy probléma a felvetéssel kapcsolatban a felelősség megállapítása volt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A felelősség megállapításánál két nagyon fontos dolgot kellene vizsgálni, az egyik az ingatlanjuttatások törvényességében viselt felelősség, a másik pedig az ingatlanjuttatás végrehajtásáért viselt felelősség.
(20.30)
Az ingatlanjuttatás törvényességénél elfogadtam volna a kormánypártok érvelését, ha azt mondják, hogy a két pártnak juttatott ingatlan mellé vegyük fel a Kecskeméti utcai ingatlant, hiszen jogalap vonatkozásában pontosan annyi a Kecskeméti utcai ingatlanra meghozott kormányhatározat jogszerűsége, mint a pártok vonatkozásában, hiszen egyugyanazon kormányzati eljárás keretében került rá sor.
Figyelmébe ajánlom a kormánypárti képviselőknek Kiss Elemér úr szakvéleményét, mert ő így minősítette azt a véleményét, mely megerősítette, hogy az előző kormány gyakorlatában és ügyrendjében is elfogadott volt az, hogy hoztak döntéseket, majd amikor egy döntésben néhány dolgot tisztázni kellett még, akkor az időmegtakarítás miatt nem az egész ügyet tették félre, hanem azt mondták, hogy a döntés elviekben megszületett, de szükségeltetik hozzá néhány dolog ellenőrzése. Ez történt meg a másik két ingatlan vonatkozásában. Ha erről a kormánypárti képviselő uraknak több ismerete van, akkor ők nagyobb terjedelemben juthattak hozzá ahhoz az állami titokhoz, amihez sajnos mi - pont mi, akiket, és a mi volt kormányunkat ezzel megvádoltak - nem tudtunk hozzájutni ezekhez az információkhoz.
Tehát hangsúlyozom még egyszer: a juttatás törvényességéhez szerintem kétség nem fér. Törvény volt az, amelyik megállapította a kormány számára azt a kötelezést, hogy kiegészítő juttatást kell adni, és egy kormányhatározat volt az, amelyik ennek a pontos megjelölését tartalmazta.
Másfajta felelősség az, amit szerintem vizsgálni kell abban az esetben, hogy az ingatlanjuttatás végrehajtásáért ki felelős. Nem sok dolgot kellett volna megvizsgálni. Meg kellett volna nézni a kormányhatározatot és a jogszabályt, magát a törvényt, amelyik azt mondja, hogy a végrehajtásáért a kormány felelős. Ha viszont a végrehajtásáért a kormány felelős, és a kormány viselte a felelősséget a Pénzügyminisztérium, a KVSZ és nem tudom, kinek a tevékenységéért, akkor nem lehet ennek az albizottságnak átlépni ezen a felelősségen, és ettől a felelősségtől függetlenül újfajta konstrukciókat találni arra, hogy kinek milyen felelőssége lehetett még ebben az eljárásban. Innentől kezdve került jégre az a jogi következtetés, amely szerintem a megalapozatlanságok sorozatát hozta a jelentés utolsó bekezdéséig.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen apróságok vannak még ebben a jelentésben, amelynek jogi relevanciája a nullával egyenlő, de olyan jól hangzott akár az albizottsági vagy a bizottsági ülésen, akár a sajtóban. Konstruál egy olyan kívánalmat ez a jelentés, melyet sem a hatpárti megállapodás, sem a párttörvény nem ír elő. Ez pedig az, hogy a pártoknak egymás feletti kontrollja nem érvényesül. Kértem a bizottsági ülésen is, hogy mutassák meg: hol van ilyen törvényes előírás, miszerint ennek érvényesülnie kellett volna. Ha ez nem törvényes előíráson alapul, hanem egyéb elváráson és kívánalmon, akkor még egy kétkötetes könyv erejéig is meg lehetett volna fogalmazni ilyen kitételeket, amelyeknek - hangsúlyozom - semmi jogi relevanciája nincs.
Ugyanakkor például ezt a pártok egymás feletti kontrollját nem hiányolta az albizottsági jelentés a Kisgazdapártnál, nem hiányolta a KDNP ingatlanügyeiben, ahol szintén volt egyfajta ingatlancsere-szerződés valami becsült értéken. Ennek alapján úgy gondolom megint csak, hogy az a koncepció, amibe beleillett az, hogy az MDF-Fidesz-székházra sok olyan érvet kell találni, ami a jogszerűségét gyengítheti, ez megítélésem szerint csak e kategória bővítését szolgálta.
Ez a jelentés megállapítja egyébként, hogy az MDF-Fidesz kivételével valamennyi parlamenti párt törvényes mértékű ingatlantulajdont szerzett. Ehhez az albizottság és az alkotmányügyi bizottság vizsgálatot nem végzett, ezt nem mondhatja ki ilyen kerek perec. Az MSZP Kossuth Könyvkiadója és a pártgarázs-ügyletei miatt sem mondhatná ki, és hangsúlyozom még egyszer, a nagy értékű ingóságok és műkincsek miatt sem, amelyeknek időközben nyoma veszett.
Arról már beszéltem, hogy hogyan adott hitelt egy zugszakvéleménynek ez a jelentés. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyta a jelentés a becsült forgalmi értékek megállapításánál arról - aminél, hangsúlyozom még egyszer, egyetlenegy szakértői vélemény nem szólt róla -, hogy milyen forgalmi értékeket lehetne becsült forgalmi értékeket, üres, lakott értékeket megállapítani. Gondolom, a saját tapasztalatukra hivatkozva a bizottságban ülő kormánypárti képviselők maguk találták ki, hogy ez körülbelül milyen értéket kell hogy képviseljen, vagy kellett hogy képviseljen - túl azon, hogy ez a jelentés bűncselekmény elkövetésével vádolja a kormányt, az ÁVÜ-t, a KVSZ-t és a pártokat, ami egy jogi nonszensz.
Még egy dologra szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy mennyire nem lehetett pontosan elvégezni az arányosításokat. Ezt az is mutatja, hogy 80 és 255 négyzetméter között mozognak azok a többletjuttatások is, amelyeket például a parlamenten kívüli pártoknál eltérésként lehetett regisztrálni. Hangsúlyozom még egyszer: ingatlanok juttatásánál, ingatlanok ingyenes juttatásánál nem lehetett sem centizni, sem deciliterre mérni ezeket az ingatlanokat, tehát nyilván bölcs megfogalmazás volt, hogy hasonló elhelyezést kellett a pártoknak biztosítani. De az a mérték, amelyet az albizottság ebben a jelentésben használt - és azt a zugszakértő véleményére alapította -, semmivel nem volt alátámasztható az eljárásban. Ez egy olyan feltételezés, amit egyébként más, mint egy ilyen kétes eljárásban részt vevő szakértő nem is adott volna az alkotmányügyi bizottságnak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
