DR. KRISTÓF ISTVÁN
DR. KRISTÓF ISTVÁN
DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy nekem, aki végigültem azt a 13 hónapot, amíg ez a jelentés az albizottság megalakulásától kezdődően idekerült a parlament asztalára, semmiféle meglepetést nem okozott az, hogy a vitatkozó felek mennyire másként ítélik meg a szóban forgó kérdést. Ami azért mégis némi meglepetést okozott, az az volt, hogy azért az eddigi viták során ellenzéki képviselőtársaim némileg tárgyszerűbbek voltak, és legalább törekedtek arra, hogy amit nyilvánosan vagy plénum előtt előadnak, azok a tények vagy körülmények valamilyen viszonyban, indokolható viszonyban legyenek az előterjesztéssel vagy a szóban forgó kérdéssel.
Nem szívesen, de néhány olyan kérdésre kell reagáljak, amelyekről úgy érzem, hogy adott esetben jobb lett volna, ha nem hangzik el a parlament nyilvánossága előtt. Elsősorban én azokra a megjegyzésekre gondolok, amelyek Dávid Ibolya képviselő asszony és Deutsch Tamás képviselő úr részéről az ügyben felkért szakértő személyére vonatkoznak.
Mindkét felszólaló képviselőtársam tényként közölte a parlament részt vevő képviselőivel és ezen keresztül az ország nyilvánosságával, hogy azzal a szakértővel szemben, aki az albizottság működése során szakvéleményt készített, az erre hivatott testület etikai eljárást folytat, és vele szemben majd milyen kamarai vagy egyéb szankciók lesznek. Ez egy folyamatosan hangoztatott álláspont. Ez már elhangzott ellenzéki képviselőtársaim részéről az alkotmányügyi bizottságnál is. Ekkor én vettem magamnak azt a fáradságot, hogy rákérdeztem és megkérdeztem, hogy milyen ténybeli alap támasztja alá ezt az álláspontjukat. Nevezetesen, hallomás, vélemény, tudomás, szóbeszéd alapján állítják ezt, avagy konkrét ténybeli adatokkal is alá tudják ezt a kérdést támasztani?
Én vettem magamnak azt a fáradságot, hogy a mai nap folyamán fölhívtam az érintett szakértő urat, és megkérdeztem tőle - számítva persze arra, hogy ez itt ma megint el fog hangzani -, és megkértem azt, hogy akkor mondja most meg nekem őszintén, indult-e ellene etikai eljárás vagy bármiféle eljárás amiatt, hogy az albizottság részére szakvéleményt adott, és amilyen módon, vagy amilyen körülmények között ezt tette. A szakértő úr a mai beszélgetésünk során azt mondotta, hogy ő semmiféle hivatalos értesítést, tájékoztatást, idézést, felszólítást, büntetést, semmit nem kapott ez ügy kapcsán. Ő tiszta lelkiismerettel és nyugodtan végzi a tevékenységét, nincs tudomása arról, hogy ellene bárki eljárást folytatna.
Én úgy gondolom, hogy ha bárki ellen ez ügy kapcsán ez év tavaszán adott szakvélemény miatt etikai eljárás indult volna, én feltételezem, hogy azért az eltelt hat-hét hónap alatt erről már valamilyen módon kellett volna hogy értesüljön, és azt a nyilatkozatot kaptam, hogy ilyenről nincs tudomása. Én azt a következtetést tudom levonni, hogy nem indult ellene ilyen eljárás.
(21.40)
Hiszem és vallom, hogy minden szónak, amely itt a parlament nyilvánossága előtt elhangzik, nagyon komoly jelentősége van. Nagyon szomorú lennék, ha Dávid Ibolya képviselőtársam vagy bárki más, aki azt állítja, hogy a szakértő úr ellen etikai eljárás van folyamatban, nem tudná ezt az állítását tényszerűen igazolni, hiszen ez itt személyiségi jogokat, jó hírnevet is érintő kérdés. Különösen nehezményezem, ha ilyen alaptalan állítások netán jogásztól, az alkotmányügyi bizottság tagjától hangzanak el. Amennyiben hitelt érdemlően igazolódik, hogy a szakértő úr engem nem tényszerűen tájékoztatott és valóban folyamatban van ellene etikai eljárás, akkor az eddigieket természetesen visszavonom.
Deutsch Tamás képviselő úr hozzászólásában többször elmondta, hogy nem ellenzik az újabb ÁSZ-vizsgálat lefolytatását. Dávid Ibolya képviselőtársam is többször hivatkozott arra, hogy ebben az ügyben - nevezetesen a székházjuttatások törvényességével összefüggésben - korábban már számvevőszéki vizsgálat folyt. A tényszerű vita persze ezt az adatot nem támasztja alá. Az albizottság több alkalommal rákérdezett arra, hogy az Állami Számvevőszék milyen tevékenységet folytatott le. Minden esetben azt a választ kaptuk, hogy az Állami Számvevőszék a Fidesz-MDF székházjuttatás törvényességét sem a jogcímet, sem pedig a mértéket tekintve nem vizsgálta. Ez a fő mondanivalója annak az állami számvevőszéki levélnek, amelyből Dávid Ibolya képviselőtársam meglehetősen hosszasan idézett. De egy tárgyszerű vitában egy dokumentumból nem lehet kicsemegézni és kimazsolázni azokat a mondatokat és szavakat, amelyek az adott álláspontot alátámasztják, és persze nem lehet figyelmen kívül hagyni az állásponttal ellentétes tényeket. Ebből a számvevőszéki levélből egyértelműen az derül ki, hogy a székházjuttatások törvényességét az Állami Számvevőszék sem jogszerűség, sem mérték oldaláról nem vizsgálta.
Dávid Ibolya képviselő asszony meglobogtatta a szónoki pulpituson azt a sajtókommünikét és el is mondta azt, hogy ez azt tartalmazza, hogy az Állami Számvevőszék elnöke célvizsgálatot rendelt el ennek a kérdésnek a tisztázására. Azt hiszem, egy tárgyszerű vitában hozzá kellett volna tenni azt is, hogy ez a közlemény valóban megjelent a sajtóban annak idején, de semmiféle vizsgálat nem történt ebben az ügyben. Ezt az Állami Számvevőszék megerősítette, amikor az albizottság erre kifejezetten rákérdezett.
Dávid Ibolya képviselő asszony és Deutsch Tamás is több alkalommal hivatkozott arra, hogy a Tocsik-üggyel, illetve más bizottságokkal ez az albizottság milyen viszonyban van. Képviselő asszony elmondta, hogy 1993-ban miért alakították ki azt az álláspontot, amit képviseltek ebben a kérdésben. Annyi személyes előadást engedjenek meg nekem, hogy tegnap alkalmam volt Dávid Ibolya képviselő asszonnyal ugyane téma keretében a Parlamenti Naplóban szerepelni. Ott elhangzott a kérdés képviselő asszony felé, hogy miért nem szavazta meg 1993-ban a Demokrata Fórum a 10710. számú határozati javaslatot. Ott az a válasz hangzott el, azért, mert az akkori Házszabály nem adott erre lehetőséget, és egyébként is, egyetlenegy vizsgálóbizottság sem alakult meg az előző ciklus alatt.
Akkor azt hittem, hogy képviselő asszony ezen állítása pillanatnyi formakihagyás. Ezt a lehetőséget nem használtam ki a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékben, de nagyon csodálkoztam, amikor itt a hozzászólásában ezt a körülményt ismételten előadta és elmondta, hogy a Házszabály nem tartalmazta a vizsgálóbizottságot, egyébként is, egyetlenegy vizsgálóbizottság sem alakult meg. Ez tényszerűen így van, mert ha megnézzük, láthatjuk - Bauer képviselő úr erre utalt -, hogy az előző ciklusban 29 alkalommal került sor képviselői kezdeményezésre különféle ügyekben vizsgálóbizottság felállítására, de a Magyar Demokrata Fórum valóban egyetlenegy alkalommal sem tartotta támogatásra méltónak ezeket a kezdeményezéseket. Ezt azonban én - Dávid Ibolya képviselő asszonnyal ellentétben - nem pozitívumként értékelem, hanem inkább azt mondanám, hogy ebben az álláspontban és ebben a magatartásban a Magyar Demokrata Fórumnak a nyilvánossághoz való viszonya, a parlamenti kisebbség ellenőrizési jogáról kialakított véleménye, illetve - összegezve - egész politikai filozófiája tükröződött, tehát semmiképpen nem tartom pozitív jelenségnek. Mert igaz, hogy nem volt benne, hogy kötelezően létre kell hozni, de képviselő asszony nagyon jól tudja, akadálya sem volt annak, hogy a parlament egy pozitív döntéssel utat adjon a kisebbségi jogok ilyen irányú érvényesülésének.
Végül is ez az önmagában konzekvens magatartás - az, hogy az MDF milyen álláspontot foglalt el - 1993-ban különösebben senkit nem lepett meg. Annál meglepőbb volt talán azoknak, akik figyelemmel kísérték a politikát, az akkori Fiatal Demokraták Szövetségének az álláspontja, mert a Fiatal Demokraták Szövetsége igen határozottan és igen lelkesen támogatott minden kezdeményezést, egész pontosan a 29-ből 28-at. Egyetlenegyet nem támogatott, azt, amikor ez a kérdés került volna napirendre.
A Tocsik-üggyel összevetve azt el kell mondani, hogy ennek a végkifejlete előttem még nem ismert. Azért azt kérem, képviselőtársaim, hogy egy dolgot írjanak a javunkra, mégpedig azt, hogy nem elkendőzésre és nem szőnyeg alá söprésre törekedett egyik párt sem, hanem amikor kirobbant ez az egész ügy, akkor az alkotmányügyi bizottság azonnal megkezdte a kivizsgálását, létrejött az a vizsgálóbizottság, amelyik létrejött, és mi vállaljuk a nyilvánosságot, hogy mindenki azt a felelősséget, amely őt az adott ügyben terheli, azt vigye és viselje. Ugyanez az álláspont alakult ki a szocialista frakcióban, de gondolom, más frakciókban is, hogy adott keretek között a vizsgálóbizottságok szabadon jöhetnek létre, illetve azt a tevékenységet, amely erre a bizottságra meghatározható, a többségi akarattól függetlenül fejthessék ki.
Említette képviselő asszony, és szóba került Rubovszky képviselő úr részéről is az azonos elbírálás kérdése és elve. Dávid Ibolya képviselő asszony úgy említette, hogy az MSZP vagyonelszámolása nem volt rendben, felemlegette a Kossuth Könyvkiadót, illetve bizonyos pártgarázsokat is. Rubovszky képviselő úr pedig azt mondta, hogy az albizottsági többség erőből meghiúsította azt a törekvést, amikor ők az egyéb székházjuttatásokkal kapcsolatos felmérésekre törekedtek.
Szeretném elmondani és ismételten megerősíteni - lehet, hogy ezt még többször meg kell tenni, hogy mindenkiben rögzüljön -, hogy a Magyar Szocialista Párt a vagyonával elszámolt, ezt az Állami Számvevőszék jóváhagyta, illetve a parlament ezt törvénnyel erősítette meg. Ezért nem nagyon érzem helyénvalónak itt bizonyos műkincsekre vagy akármilyen más összefüggésekre való utalást.
A Kossuth Könyvkiadóval kapcsolatban annyit szeretnék még megjegyezni, hogy ez megint egy felmelegített téma. Képviselőtársaim ezt 1993-ban, már a székházügyet követően, ismételten elővették, amikor sovány vigaszként valaki bedobta a köztudatba a Steindl utca 1. és a Kossuth Könyvkiadó épületét. Szeretném elmondani, hogy ebben az ügyben viszont volt állami számvevőszéki vizsgálat, és a vizsgálat azt állapította meg, hogy ez a két ingatlan, amelyekre önök olyan gyakran hivatkoztak, korrekt módon szerepelt az MSZP vagyonelszámolásában, igaz, hogy nem ott, ahol többen keresték, hanem a Kossuth Könyvkiadó vagyonaként.
(21.50)
A képviselő asszony azt is említette, hogy bűncselekmény elkövetésével vádol az albizottság többeket, KVSZ- és ÁVÜ-dolgozók részéről. Én ilyen részt nem találok a jelentésben, megítélésem szerint nincs is benne, ha jól emlékszem, kizárt, hogy ilyesmit tartalmazzon az albizottsági jelentés.
Az eljárás jogszerűségénél képviselő asszony idézte a '90. évi VII. törvény 10. és a 12. §-át, illetve elemezte ezen törvényhelyek egymáshoz való viszonyát. Az előterjesztő képviselőjeként sem tudom teljes mértékben osztani azt az álláspontot, amelyet képviselő asszony kifejtett, mert bár azt kell mondanom, hogy részarányaiban van abban igazság, amelyet ön ebben a kérdésben előadott, de megfeledkezik arról, hogy a törvény 26. §-a tartalmaz bizonyos korlátozó rendelkezéseket, és amikor az eljárásban részt vevők szerepét és magatartását értékelni vagy minősíteni próbáljuk, akkor magát a törvény egészét kell figyelembe venni - és nem egy-két szakaszt értelmezni.
Rubovszky képviselő úr neheztelt azért - és elnézést, ezt az előbb elfelejtettem -, hogy az albizottság nem támogatta azokat az ellenzéki felvetéseket, melyek szerint buzduljunk föl, és mérjük föl az összes párt részére juttatott székházak alapterületét. Én akkor is elmondtam, most is megerősítem - és ez az álláspont került többségbe -, hogy ha értelme és célszerűsége igazolódna, akkor részemről és képviselőtársaim részéről ennek nem lenne akadálya; de mivel a juttatások első körében - és ezt képviselőtársaim nagyon jól tudják - a '91. évi XLIV. törvény nem négyzetméterről beszél, a két pártot kivéve - azt mondja meg, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt kapja a Nagyenyed utca 5. alatti ingatlan 84/100-ad részét, a Magyar Szocialista Párt kapja a Köztársaság tér 26. alatti ingatlannak 1/1 tulajdoni arányát. Ha ehhez képest célszerűségi oldalról meg lehet indokolni, hogy miért vegyük elő a centit és miért mérjünk, amikor a törvény meghatározott tulajdoni illetőségeket nevesít, akkor én azt mondom, hogy uccu neki, mérjünk, de azt hiszem, hogy ennek semmi értelme nem lenne - ezért nem tudtuk támogatni ezt a javaslatot, képviselő úr.
Dávid Ibolya képviselő asszony ígéretet próbált belőlünk - hogy úgy mondjam - kicsikarni annak érdekében, hogy hogyan viszonyuljunk majd az állami számvevőszéki jelentéshez. Én azt mondom, hogy nem lenne célszerű erről nyilatkozni, mielőtt magát az állami számvevőszéki jelentést látnánk. Nem azt mondom, hogy az Állami Számvevőszéknek mindenben osztania kell azt, amit az alkotmányügyi bizottság az albizottság jelentéseként elfogadott, viszont azt természetesnek tartom, hogy ha eltérő jogi álláspontra vagy eltérő értelmezésre helyezkedik, akkor ezt megfelelő módon, szakmailag korrekt módon, hitelt érdemlően, hitelesen indokolja meg azért, hogy ezt el lehessen fogadni.
Tehát összességében, úgy érzem, a számvevőszéki jelentést majd annak ismerete után lehet értékelni; lehet azzal egyetérteni, lehet azzal egyet nem érteni, az a tartalmától függ, és el lehet fogadni vagy el kell fogadni adott esetben - ez is a tartalmától függ.
Többször elhangzott, mind Deutsch Tamás képviselő úr részéről, mind Dávid Ibolya képviselő asszony részéről, hogy prekoncepció alapján folyt ez az eljárás, és ennek alátámasztásául mind a ketten idézték miniszterelnök úr egy bizonyos nyilatkozatát bizonyos 2 milliárd forintról. Dávid Ibolya képviselő asszony levezette azt, hogy érdekes módon az albizottság is ilyen mértékű jogtalan anyagi előnyt állapított meg a két párt esetében - az való tény, hogy ez szerepel az albizottsági jelentésben. Én ezeket a nyilatkozatokat, amelyekre önök hivatkoztak, nem ismerem, természetesen biztos úgy van, ahogy önök említik, de ez nem azt igazolja, hogy prekoncepció lett volna. Ez annak az oka, tisztelt képviselő asszony, hogy 1993-ban ez az ügy meglehetősen nagy nyilvánosságot kapott a politikai közvéleményben, és ha előszedjük - vagy önök előszedik, mert nyilván le van fűzve - a korabeli sajtódokumentációt, akkor meglepődve fogják azt megállapítani, hogy a sajtó milyen tényszerűen és milyen korrekt módon tárta fel ezen ügy összefüggéseit, a négyzetméter- és a területszámítása csaknem teljes mértékben pontos, és bizony az értékadatok is teljes mértékben pontosak.
Hogy a 2 milliárd forint az albizottság jelentésében honnan került ki: ön arra utalt, hogy ez nekem valamiféle helyi ismeretem. Én ezt soha nem mondtam, ehhez nem is értek. Úgy alakult ki ez a 2 milliárd forint, képviselő asszony, hogy a juttatás mértékét tekintve a Váci utca 38. már nem illette volna meg önöket az albizottság megítélése szerint - ez pontosan 1 milliárd 530 millió forint -, a juttatás mértéke pedig a Széchenyi rakpart 3. tekintetében 50 százalék, annak csak a fele fért volna be az önök kvótájába, tehát az ott elért 900 millió forint fele nem járt volna. 1 milliárd 530 millió, illetve négyszáz-egynéhány millió - ez a legóvatosabb becslések szerint is ott lehet valahol 2 milliárd forint körül.
Azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, hogy minden olyan felvetésre, amelyre reagálnom kellett, reagáltam.
Előterjesztőként talán annyit, hogy van-e tanulsága ennek az ügynek. Természetesen van; tanulság az, hogy egyrészt a politikai megállapodásokat be kell tartani mind az érintett pártok, mind pedig a politikai megállapodások jogszabályi szövegét megfogalmazó kormány, illetve parlament részéről, utána ennek megfelelően kell eljárni. Köszönöm szépen.
