DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen jó lett volna, ha a miniszter úr ilyen higgadt hangnemben válaszolt volna a korábbi interpellációmra, nem pedig vádaskodott volna.
A probléma ott van, miniszter úr, hogy '94 márciusában ezt az igényt elbírálták. A hivatal akkori elnöke ráírta, hogy ki kell adni a helyt adó határozatot. Megváltozott a hivatal véleménye, utóbb a bíróság azt mondta, hogy ez helytelen volt. Ezalatt három év telt el! Három év nem volt elég önöknek - mert ezt az ügyet ön is személyesen látta -, a társadalmi kollégium, amely a koncentrációs táborokat, a Gulágokot megjárt egykori üldözöttekből tevődik össze, azt mondta, hogy az özvegynek igaza van, és kérte az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt, hogy változtassa meg a véleményét.
Önöknek nem volt elég, hogy 1947-ben holtnak nyilvánították ennek az özvegynek a férjét (Az elnök a poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.), mert elvitték a szovjetek kényszermunkára. Ha ezek után (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) ön nem kér bocsánatot, alkalmatlan a tisztségére. Nem tudom a választ elfogadni. (Taps a jobb oldalon.)
