SZENTKUTI KÁROLY, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló '92. évi LXXXIX. törvény módosítását az önkormányzati és rendészeti bizottság megtárgyalta; 17 igen, 2 nem szavazattal és 1 tartózkodással általános vitára alkalmasnak találta.
Az általános vitára való alkalmasság mellett ugyanakkor nagyon komoly vita alakult ki a törvénymódosítás egyik fontos pontjáról, amely a címzett támogatási rendszerből mintegy 4,3 milliárd forintot a megyei területfejlesztési tanácsokhoz tenne át. Vagyis a 200 millió forint alatti fejlesztéseknél a döntési jogkört a parlament helyett - a decentralizáció elvét figyelembe véve - a megyei területfejlesztési tanácsok gyakorolnák.
A vita lényege a következőkben foglalható össze: a bizottság tagjai teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy a döntéseket arra a szintre célszerű telepíteni, ahol az információk a legpontosabban rendelkezésre állnak, és ahol a pénzek felhasználása hatékonyan megvalósul. Abban viszont jelentős eltérés volt a bizottság tagjai között, hogy éppen a címzett támogatási rendszert kell megbontani és decentralizálni, amely hét éve egy régóta működő és normativitással bíró rendszer; hogy a területfejlesztési tanácsokra kell-e ezt a feladatot telepíteni, amelyek még csecsemőkorban vannak - 1996-ban hozta létre a törvény -, működésükben nagyon sok tapasztalatlanság lelhető fel.
Feladatuk nem kifejezetten önkormányzati beruházási pénzek szétosztása, hanem a területfejlesztési programok alapján a gazdaság fejlesztése. És ilyen szempontból a Környezetvédelmi, az Útalap, a Munkaerő-piaci Alap lehet, hogy hatékonyabb lenne a decentralizálás szempontjából.
Az országos és a megyei területfejlesztési koncepciók hiányában a tanácsokban rendkívül erősek a helyi lobbyérdekek, amelyek az elosztási rendszer objektivitását erőteljesen megkérdőjelezhetik. Felvetődött továbbá az, hogy szabad-e egy alapvetően állami, önkormányzati fejlesztéseket szolgáló ösztönzőrendszert egy többpólusú - önkormányzatok, kormány, kamarák - testület döntési jogkörébe adni, hisz így önkormányzati forrásokról nem csak helyi önkormányzatok döntenek.
A beterjesztett törvényjavaslatot támogatók érvként elsősorban azt hozták fel, hogy a 10-20 milliós beruházásoknál nem szerencsés a parlamentnek döntést hozni; hogy a parlament nem tud normálisan kezelni több ezer pályázatot, ezért a minisztériumi bürokrácia döntéshozatalát eredményezi a rendszer, a parlamenti képviselők igazából csak lobbyzni tudnak egy-egy ügyben, s nem igazi döntést hozni. Ha a rendszer csak 1999. évi címzett támogatásoknál lépne be, így még egy év tapasztalatát fel lehet használni.
Összegezve: a bizottsági vita világosan mutatta, hogy a beterjesztett törvényjavaslat egyik leglényegesebb kérdésében alapvető ellentét van a bizottság tagjai között, amely a törvény vitája során nyilván bővebb kifejtésre fog kerülni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)