DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Szándékosan próbáltam önmérsékletet tanúsítani itt az eddigi hozzászólások kapcsán, most mégsem állom meg, hogy egy-két megjegyzést ne tegyek. Megpróbálom ezt röviden megtenni, hiszen a törvény vitája még folytatódni fog, és nyilván lesz rá alkalom, hogy hosszabban is lehessen reagálni.
Azt azonban szeretném érzékeltetni, hogy az a betegjogi fejezet, amelyet ez a törvény tartalmaz, semmiféle különleges többletterhet az intézményhálózatra, az orvosokra nem ró, legalábbis ahhoz képest, amit a ma hatályos jogszabályok - igaz, hogy nem törvényi szinten - meg a különböző etikai elvárások az orvosok, egészségügyi dolgozók számára amúgy is előírnak. Úgy gondolom, érdemes megkérdezni gyakorló kórházigazgatókat is ebben a kérdésben. Van, ahol egy kórházvezetés ennél sokkal többet elvár orvosoktól, egészségügyi dolgozóktól ezen a területen.
Azt gondolom tehát, a betegellátás megbénulásától és az adminisztráció túlburjánzásától ezen a területen nem kell tartani. Van arra mód és lehetőség - és természetesen minden ésszerű módosító indítványt örömmel fogadunk és kezelni igyekszünk -, hogy egy kiegyensúlyozott érvényesülési lehetőség jelenjen meg a törvényben a betegjogokat illetően.
Hadd mondjam el azt is - és örülök annak, hogy Surján képviselő úr utalt erre -, hogy igenis, a törvénytervezet általános vitájának időszakában is egy korrekt munkakapcsolat van a tárca és a különböző érdekképviseletek, egyebek közt a Magyar Orvosi Kamara közt. Valóban úgy érzem, nagyon sok indítványról sikerült megegyezni - nyilvánvalóan nem mindenről. Azt gondolom, más észrevételeket, más érdekképviseletek véleményét is figyelembe kell venni ebben a kérdésben.
Nagy ügyről van szó, ez nyilvánvaló, már másfél éve folyik a törvény intenzív előkészítése, de tökéleteset alkotni ezen a téren nyilvánvalóan nem sikerült.
És végül még egy megjegyzés: azért ezt az önrendelkezési joggal kapcsolatos észrevételt, kérem képviselőtársaimat, úgy értelmezzék, hogy ami ebben szerepel, az a mai európai és európai uniós országokban, ahol ilyen szabályozás van és létezik, annak ez alapvetően megfelel. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet ennél még liberálisabb és nem lehet ennél konzervatívabb megoldást találni; mi egy középutas megoldást választottunk ezen a területen. De arról beszélni, hogy itt valamiféle szörnyűséges következményei lehetnek ennek a megoldásnak, úgy gondolom, ez túlzás.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
