DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A magam részéről elsősorban arra szeretném felhasználni azt a tíz percet, amely rendelkezésemre áll, hogy megindokoljam, meglátásom szerint mi a lényege, és miért fontos 25 év után egy új egészségügyi törvény, ezen túl mit várhatunk attól, ha életbe lép.
Először is fontos kiemelnem, hogy az egész társadalom számára készült, nemcsak az egészségügy számára, ami alatt azt kell értenünk, hogy mindenkihez szól, aki csak kapcsolatba kerül vagy kapcsolatba kerülhet az egészségüggyel. Az pedig, hogy ez életünk során majdnem mindannyiunkkal előfordul, az egy biztos tipp, mert a legtöbb esetben mindjárt élete első perceiben és perceitől az egészségügy résztvevője az ember.
Tartalmát tekintve ez az igen nagy terjedelmű javaslat alapkövetelményeket, elvárásokat, jogokat és kötelességeket, tilalmakat, fogalmakat határoz meg a teljesség igényével, vagyis - jogi nyelven - kódexszerűen.
Igazán egetverően új dolgok nincsenek benne nagy terjedelme ellenére, ugyanakkor mégis kiemelkedő jelentőségű, és ez a kiemelkedő jelentőség az újszerűsége, a szemlélete, mert jogok és kötelességek, valamint azok érvényesülését biztosító garanciák egységes rendszerére épül, és azt is jelenti, hogy a hierarchikus, sokszor majdnem diktatórikus orvos-beteg kapcsolat polgári jogi jellegű alapokra kerül. Ez a szemlélet az egész törvényt áthatja, megnyilvánul az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevők és nyújtók oldalán is. Itt csak két példát említek mindkét oldalról: egyfelől a betegjogok széles körét és - igazán kiragadva - az egészségügyi szolgáltatók szektorsemlegességét, ami annyit jelent, hogy teljesen egyforma megítélés alá esik a törvény szerint az egészségügyi szolgáltatók teljes köre, vagyis semmiféle kiemelt privilégiumot nem jelent az állami tulajdon.
S ha már a betegjogokat említem, érdemes itt egy kicsit elidőzni. Már maga az, hogy a törvény szövege ezekkel nyit, kifejezi, hogy ezeket központi kérdéssé, témává emeli. Külön főcímekben nevesíti és aztán részletezi az egészségügyi ellátáshoz, az emberi méltósághoz való jogot, a kapcsolattartás, az intézményelhagyás jogát, a tájékoztatás és az önrendelkezés jogát, az ellátás visszautasításának és a róla készült dokumentáció megismerésének lehetőségét, az orvosi titoktartás, majd más helyen a szabad orvosválasztás majdnem korlátozás nélküli voltát. Érdemes ezeket a jogokat egyre ismételgetnünk, hiszen alapvető érdekünk nekünk, polgároknak, hogy mindezeket a jövőben alkalmazzuk és elvárjuk.
Nőként fontosnak érzem, hogy hangsúlyozzam: általában joga lesz a szülő nőnek ahhoz, hogy vele legyen, aki neki fontos, és hacsak nem beteg ő vagy a baba, együtt, egy helyiségben lehessenek. Valaha, amikor én szültem, ez csak álom volt a legtöbb közkórházban. Ezek a jogok azoknak a fontos elveknek a megnyilvánulásai, amelyek egy szabad országban elengedhetetlenek. Az egyén szabadságának, emberi mivoltának tisztelete és elsődlegessége, amelyet más nem előzhet meg, csak a közérdek, sőt ez a közérdek is rendszerint kivételes lehet. Ezek a jogok továbbá partneri viszonyt szükséges hogy hozzanak a beteg és az orvos között, ugyanis gyakorlatilag mindenről tájékoztatni kell a beteget, ami betegségével kapcsolatos. Erre már utalás történt az egészségügyi adatok védelméről szóló törvényben is, de itt e kérdéskör a maga teljességében van kifejtve.
Itt jut eszembe: hallottam olyan vélekedést is a javaslatról, hogy az azért nem jó, mert felduzzad az adminisztráció és elveszi majd az időt az érdemi munkától, a gyógyítástól, mert például a kórházba való felvételkor a betegjogokról való tájékoztatás tényét a betegnek aláírásával kell igazolnia túl részletes az egészségügyi dokumentáció követelménye a későbbi állapotromlást eredményező kezelés visszautasítása csak köz- vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalással lehetséges, azt is majd három orvosból álló bizottság vizsgálja felül, ráadásul kétszer. Ezt az álláspontot a magam részéről nem osztom, mert a mai kor valamennyiünkkel szemben magasabb követelményeket támaszt, mint régen, s nincs ez másként az egészségügyben sem. Érthetetlen számomra, hogy azok, akik mindezekre való hivatkozással kritizálják a törvényt, más esetben minden bizonnyal - ha nem ez lenne benne, akkor - pontosan a garanciákat kérnék számon, hogy ugyan minek alapján fog majd a törvény hatályosulni.
Valóban meg fog nőni az egészségügyi dolgozók feladata, de a betegeké is, hiszen szorosan együtt kell működniük, és erre az együttműködésre ez a törvény kötelezi őket. Ezek a betegjogok jelentik és kifejezik, sőt, garantálják, hogy a kórház nem börtön, nem egy büntető, elkülönítő hely, mert aki odakerül, használhatja saját holmiját, szabadon dönthet, hogy elmegy vagy marad, gyakorolhatja vallását, fogadhatja hozzátartozóit, barátait, és ha súlyos állapotban van vagy gyerekről van szó, szerette mellette lehet. Aki beteg, annak jogai mellett - mint említettem - kötelességei is vannak, így mindenekelőtt együtt kell működnie és neki is tájékoztatnia kell orvosát, fertőző betegségek esetén különösen, az orvosi utasításokat be kell tartani, és ahol azt jogszabály előírja, térítési díjat is kell fizetni.
Abszolút új dolog a törvényben a panasz lehetősége, amelyet a szolgáltatónál vagy a fenntartónál lehet tenni, és tíz nap alatt el is kell bírálni. A javaslat igyekszik igen komolyan venni ezt az új intézményt csakúgy, mint a betegjogi képviselő szerepének körülvázolását, körülírását is.
A betegjogi képviselő fogja ellátni a betegek jogainak védelmét. Ilyen ma nincs, és jó, hogy lesz. Segíthet a panasz megfogalmazásában, de akár saját maga is eljárhat az intézmény vezetőinél vagy a fenntartónál és képviselheti a beteget. Ahhoz, hogy eljárjon, közvetlen megbízás szükséges a betegtől. Az ő feladata lesz, hogy tájékoztassa az egészségügyi dolgozókat a betegjogokról. Ő is orvosi titoktartásra kötelezett, és a városi ÁNTSZ keretei között működik, a javaslat szerint 2000-től.
Szimpatikus számomra, hogy a törvény szerint fontos az egészségnevelés az iskolákban, mert azoknak minden szintjén kötelező lesz azzal foglalkozni. Mind a mai napig nem értettem, hogy a gyerekeknek miért kell kislétrát vagy kis virágtámaszt készíteniük az iskolában, miközben ilyen fontos kérdésekkel csak akkor foglalkoztak, ha az osztályfőnök ezt fontosnak tartotta. A gyerekeknek tehát a jövőben tudnivalókat kell elsajátítani az egészség védelmével, a helyes életmóddal, a higiénés ismeretekkel, a szexuális kultúrával, a szenvedélybetegségekkel kapcsolatban.
Az, hogy a javaslat az állam szerepét, felelősségét és feladatait kijelöli, azzal kétségtelenül megszabja az egész egészségügyi rendszer fazonját és egyben a többi szereplő helyét és szerepét is. Számomra elfogadható, sőt tetszetős megoldás a szolgáló és szolgáltató államfelfogás - és nemcsak az egészségügyben, amely szerint az államnak a feltételeket kell megteremtenie egy méltó egészségügyi rendszerhez, valamint biztosítania és működtetnie kell egy kötelező egészségbiztosítási rendszert.
Mint ahogyan azt a miniszter úr az expozéjában is elmondta, ez nem jelenti azt, hogy nem számíthatunk a jövőben hasonló szintű vagy megfelelő felelősséggel, garanciákkal alátámasztott ellátórendszerre, pusztán az állam privilégiumai szűnnek meg. Az államnak kötelessége továbbá és továbbra is, hogy garantálja: a beteg ember szabadon és méltósággal élhessen az egészségügyi ellátáshoz való alkotmányos jogával.
(15.00)
Fókuszba állított kötelezettségvállalásként jelenik meg a javaslatban az egészségmegőrzés és az egészségfejlesztés, amelyekre - mint tudjuk - eddig sohasem jutott annyi pénz, még távolról sem, mint amivel tisztességgel el lehetne látni ezeket a feladatokat.
Mindezek az állami feladatok közvetlenül ugyan nem, de azt is jelentik, hogy a kijelölt irány a szolgáltatók oldalán a szektorsemlegesség, vagyis az, hogy egészségügyi szolgáltatást bármilyen, e célra jogilag elfogadott formában és tulajdonban lehet nyújtani, a lényeg az ellátás színvonala, amelynek kontrollálására hivatott a minőség-ellenőrzés.
Igazán részletesen foglalkozik a törvényjavaslat utolsó harmada azokkal a fontos rendelkezésekkel, amelyek az orvostudományi kutatásokat határozzák meg, az emberi reprodukcióra irányuló eljárásokat, a szerv- és szövetátültetést, vérellátást és más hasonló fontos feladatokat.
Összefoglalva és befejezésül: egy korszerű egészségügyi törvénnyel szemben elvárás, hogy helyére tegyen minden alapkérdést, ami csak felvetődhet egy egészségügyi rendszerrel kapcsolatban, hogy kijelölje a célokat és azok elérését, és megágyazza. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mindezen követelményeknek a beterjesztett törvényjavaslat megfelel. (Az elnök felé fordul.) Egyetlen mondat: Kedves Képviselőtársaim! Számomra a javaslat legfontosabb mondanivalója az, hogy aki beteg, az is polgár, aki pedig egészséges vagy még nem beteg, az egy átgondolt és reális ellátó rendszerre számíthat, feltéve, ha elegendő pénz is telik rá. Mindezeknek alapján (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ajánlom képviselőtársaimnak elfogadásra a törvényt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
