DR. SCHWARCZ TIBOR
DR. SCHWARCZ TIBOR
DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül fontos mozzanata az egészségüggyel foglalkozó törvényalkotásunknak a mai egészségügyi törvénytervezet vitája, hiszen - mint a miniszter úr az expozéjában is kiemelte - nem mindig adatik meg a tisztelt Háznak az a lehetőség, hogy az egészségügyről szóló, átfogó törvénytervezettel foglalkozzon.
Ha meg tudjuk ismételni a korábbi törvényalkotók munkáját, és egy 25 évre szóló, érvényes, új egészségügyi törvényt tudunk megalkotni, akkor büszkék lehetünk a törvényalkotói munkánkra. A korábbi egészségügyi törvény sok tekintetben kiállta az idő próbáját, de számos esetben az élet meghaladta. Hozzászólásomban elsősorban néhány csomóponti kérdéssel szeretnék foglalkozni, így elsősorban azzal a kérdéssel, hogy miben hoz ez a törvény újat, és megfelel-e egy reformtörvénynek, illetve kielégíti-e a reformértékű törvény fogalmát ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, vagy csak a jelenlegi állapotot írja le, megismétli mindazt, ami ma, jelenleg az egészségügyben folyik.
Másodsorban azokkal az új elemekkel kívánok részletesebben foglalkozni, amelyek eddig nem szerepeltek sem a gondolkodásunkban, sem az egészségügyről szóló törvényekben. Gondolok itt a betegjogi kérdésekre, az alkalmazott és alkalmazandó minőségbiztosítási előírásokra, valamint a humán reprodukcióval, a szerv- és szövetátültetéssel foglalkozó paragrafusokra.
Új és örvendetes a törvényjavaslatban a hagyományos és a nem hagyományos gyógyítás megfogalmazása és egymástól történő elválasztása, amit régóta hiányolt a szakma. Ez a törvénytervezet szerintem sok tekintetben igenis reformértékű, hiszen olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a betegek jogai, a betegjogi képviselő, valamint az úgynevezett mediátori vagy közvetítői tanács kérdései. Ezeknek a jogszabályba fogalmazását nemcsak az általános emberi jogok érvényesítése tette szükségessé, hanem az európai csatlakozás feltételeként is megfogalmazták számunkra ezeket a követelményeket, hasonlóan a pszichiátriai betegek kezelésére vonatkozó jogszabályokkal együtt.
Ezeknek a kérdéseknek a megjelenése feltétlenül szemléletváltást igényel az egészségügyben is, hiszen eddig a hierarchizált egészségügyben a beteg jogai, lehetőségei, egyetértése sok esetben fel sem merültek vagy fel sem merülhettek. Az egész orvosi gondolkodásmódot át kell alakítani ebben a kérdésben, hiszen a beteget részletesen tájékoztatni kell az állapotáról.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A beteg állapotáról való tájékoztatás a törvény előírásai szerint meg kell hogy feleljen a beteg állapotának, tehát a beteg pszichés állapotának és felkészültségének megfelelő tájékoztatásról van szó. Tehát itt vitatkoznék az előttem szóló Cseh Máriával arról, hogy ezt a tájékoztatást nem kell és nem lehet minden esetben megtenni, hiszen a beteg felkészültségének, iskolázottságának megfelelő tájékoztatásról van szó. Sok esetben az orvosi beavatkozás csak a beteg beleegyezésével végezhető el.
Hasonlóképpen új a kapcsolattartási jog megfogalmazása is. Ezen törvény bevezetése, úgy gondolom, mindenképpen átlátható viszonyokat teremt az egészségügyben az orvos és a beteg kapcsolatában. A törvényben nincs szó - bármennyire is igyekeznek belemagyarázni - az eutanáziáról, hiszen az ellátás visszautasításának a joga nem egyenlő az eutanáziával.
Teljesen új gondolkodást, szemléletet igényel a minőségbiztosítás törvényben történő megfogalmazása, beleértve a minőségbiztosítás külső és belső formáit is. Kétségtelen, hogy a belső és a külső minőségbiztosítás formáit, kereteit, anyagi hátterét meg kell teremteni, s ez nem megy máról holnapra; másrészt igen komoly szemléletváltást igényel a minőség fogalmának a törvényben történő megfogalmazása és megkövetelése. Jelenleg, a második évezred végén, mindenütt a minőség, a fogyasztó kerül előtérbe, és a minőség, a fogyasztó igényének maximális kielégítése még az egészségügyben is döntő tényező kell hogy legyen.
Én elsősorban nem a minőséggel kapcsolatos peresített problémáktól félek - mint azt sokan megfogalmazták -, hanem attól tartok, hogy a feltételrendszerek kialakítása sokkal nehezebben megy majd, mint szeretnénk, és mint ahogy azt a törvény előírja. Szerintem a minőséggel kapcsolatos paragrafusoknál egy fontos momentum kimaradt: ez pedig a minőség legalapvetőbb célja, hiszen nem öncélúan követeljük meg a minőséget, hanem azért, hogy a felhasználó, adott esetben a beteg maximálisan elégedett legyen a nyújtott szolgáltatással.
A törvénytervezet abban is újat hoz, hogy a megelőzést kiemelt fontossággal kezeli: gondolok itt a nemzeti egészségügyi programra és a nemzeti egészségügyi tanács megalkotására. Talán ezen a területen érzek igen komoly elmaradást az egészségügyi törvénnyel kapcsolatos eddigi jogalkotási munkánkban, hiszen a '95-ös parlamenti vitanap határozatai még nem kerültek elfogadásra; a '95-ben, valóban példa értékkel megtartott, az egészségügyről és az egészségről szóló vitanap országgyűlési határozata mind a mai napig nem került a Ház napirendjére. Az egészségügyi programok, megelőzési tervek többször megszülettek már az elmúlt években, de az eredményességükről nem beszélhetünk.
Itt utalnék a magyar lakosság katasztrofális egészségi állapotára. Ha sikerül - és bízunk benne, hogy sikerül, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a kérdést tekintsék pártpolitikai szempontból semlegesnek - egy átfogó megelőzési programot létrehozni, amely ciklusoktól és aktuálpolitikai villongásoktól mentes, csak akkor tudunk valamit elérni a prevenció területén. A lakosság egészségi állapota, a prevenció kérdései nem kórházi kapacitástól függő kérdések, hanem az egész gondolkodásmódunkat és a környezetünkhöz, táplálkozásunkhoz, oktatásunkhoz való egész viszonyunkat kell ebben a kérdésben átgondolni.
(14.30)
Az előttük fekvő törvénytervezet erre lehetőséget ad, ennek teljesítése rajtunk múlik. Közismert, hogy egy prevenciós program a hatását 10-15 év múlva kezdi megmutatni. Ezért fontos, hogy a társadalom minden szférájában egységes módon foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, beleértve az oktatás és a nevelés kérdését is, hiszen az egészséges életmódra nevelést már óvodáskorban el kell kezdeni.
Sajnálatosnak tartjuk, hogy a NAT-ból kimaradt az egészségnevelés és az egészségtan. Talán ezen törvénytervezet segít abban, hogy átfogó módon lehessen oktatni a megelőzést és az egészséges életmódot minden szinten, beleértve az orvosegyetemeket, a középiskolát és az általános iskolát az egészségügyi tanács pedig lehetőséget ad egy interszektorális együttműködésre.
A törvénytervezet foglalkozik a szűrések kérdésével, a szűrések kiszélesítésével is. Igen kívánatos lenne a nem fertőző betegségek vonatkozásában átfogó szűrőprogramok minél hamarabb, minél előbb történő bevezetése. Sajnos, ezeknek anyagi lehetőségeink szabnak gátat.
Itt és most szeretném visszautasítani azokat a vádakat, amelyek arról szólnak, hogy nem volt kellő módon előkészítve a törvénytervezet, hiszen közel másfél év óta folyik különféle szinten a vita az új egészségügyi törvény tervezetéről. Nem fogadhatjuk el azt sem, hogy a törvény orvosellenes, deffenzív magatartásra készteti az orvosokat, azt sem, hogy a betegjogi képviselő megjelenése elmélyíti az orvos és a beteg közötti konfliktusokat. Azt sem tudjuk elfogadni, hogy a törvénytervezet betegellenes, hiszen a betegjogi képviselő megjelenésével a betegek jogai, a betegek érdekei maximálisan képviselve vannak. Azt sem tudjuk elfogadni, hogy a törvénytervezet emiatt szakmaellenes, mert deffenzivitásra, a túlzott tájékoztatásra és a túlzott adminisztrációra készteti az orvosokat.
Örömmel üdvözölhetjük a törvénytervezetnek azt a részét, amely szintén a minőség irányába történő elmozdulásként mutatja, miszerint kötelezően előírja az egészségügyi dolgozók és az orvosok számára a szakmai továbbképzést mint működésük feltételét. Azon vitatkozhatunk, hogy ki tartsa nyilván az orvosokat és a szakdolgozókat, és hogy ki irányítsa, tartsa nyilván szakképzésüket.
Változatlanul nem megoldott és nem szabályozott törvényileg az önkormányzatok mint tulajdonosok kötelezettsége az egészségügyi ellátásban. Az önkormányzati törvény megfogalmazza ugyan az ellátási kötelezettséget, de anyagi eszközöket sehol, semmilyen törvény - az előttünk álló sem - biztosít ezek megvalósításához.
A törvény eddigi vitája során megfogalmazódott, hogy számos esetben túl részletes, más esetben - például egyes ellátási formák leírásánál - pedig lehetne részletesebb is. Az aggodalmak ilyen szempontból azért jogosak, mivel még koncepciójukban sem ismertek azok a majd megalkotandó miniszteri rendeletek, utasítások, amelyek teljessé, működőképessé teszik ezt a törvényjavaslatot. Kívánatosnak tartanánk, ha ezekről is - hasonló módon, mint a törvényjavaslatról - koncepcionálisan és részletes formában is vitatkozhatnánk.
A törvény szektorsemleges ellátókról beszél, és beszél a majdani tulajdonosi formák kiszélesítéséről. Úgy gondoljuk, az amortizáció kérdésének valamilyen módon való megoldása, akár csírájában is, lehetetlenné teszi azt, hogy más típusú tulajdonosokat, más tulajdonosokat bevonjunk az egészségügyi ellátásba. Magyarul: minél előbb meg kellene oldani az egészségügy finanszírozásában az amortizáció kérdését. Kétségtelen, hogy a pénzügyi lobby hatása ma rányomja hatását az egészségügyre, az egészségügyi törvényt is meghatározza majd a pénzügyi lobby erőteljes volta, illetve kevésbé erőteljes volta. Azt mondhatjuk jelenleg a gazdaság jelenlegi teljesítőképessége mellett: annyit tudunk fordítani az egészségügyi ellátásra, amennyi rendelkezésünkre áll, erőn felül nem tudunk az egészségügyi ellátásra fordítani. Még kívánatosabbnak tartanánk, ha még többet fordítanánk, de tudjuk, hogy ez lehetetlen.
Összefoglalóan: az előttünk fekvő törvényjavaslatról elmondhatjuk, hogy európai léptékű, korszerű, kielégíti azokat az igényeket, amelyeket a jelenlegi szakmai elvárások is megfogalmaztak a törvénnyel szemben. Ennek megfelelően néhány apróbb finomítástól eltekintve - gondolok itt például az orvosszakértői tevékenység átgondolására - a törvényjavaslatot jónak tartjuk, és képviselőtársaimnak elfogadásra javasoljuk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
