SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF (MSZP): Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Farkas Gabriella! Most már igyekszem szó szerint idézni, amit mondott. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy azzal válaszolhat, hogy nem így értette, vagy nem ezt mondta. Kié lesz a föld? Vagyonfelélő szövetkezeteké? Néhány éves túlélés érdekében? Itt szeretném elmondani azt, hogy ez tipikusan az az eset, mint amikor valakiről lehúzzák a gúnyát, levetkőztetik meztelenre, kiállítják az utcasarokra, és utána beperlik közszeméremsértésért.
Ezek a szövetkezetek, amelyeket ön vagyonfelélő szövetkezeteknek nevez, nem véletlenül kerültek abba a helyzetbe, hogy a termelés alapja elsősorban a termőföld; kikerült alóluk, eszközeik egy részét elvonták, tagjaik egy része magángazdálkodó lett vagy... - de nem akarom ezt tovább mondani.
A lényeg az, hogy itt maradt még egy hajdani gazdasági infrastruktúrának, egy szövetkezeti infrastruktúrának a maradéka. Ezt racionalizálni kell; két módon lehet. Az egyik az önök javaslata volt: hordjuk szét az utolsó szögig, legyenek magángazdák tulajdonában, nevesítsük, és utána akinek még mindig nosztalgiája van a szövetkezés iránt, az hordja össze ezt az infrastruktúrát, újra rakják össze a szövetkezetet - és nosza, tessék, demokráciában ezt is szabad!
Van ennek egy racionálisabb módja is, amikor azt mondjuk, hogy ha a földtörvény többek között lehetővé teszi, hogy visszavásárolják a működéshez feltétlenül szükséges föld egy bizonyos hányadát, ez az infrastruktúra azonnal felértékelődik. Elhangzott egy másik reagálásban itt, a Ház színe előtt, hogy már a szarvasmarhatartó-telepek is üresek.
Kérem szépen, egy szarvasmarhatartó-telep, ha abban szarvasmarha nincsen, annyit ér, ahány tégla van benne. Ha abba újra vissza lehet hajtani a marhákat, ha újra gyepterület tartozik, takarmány-termőterület tartozik hozzá, akkor az egy működőképes gazdaság. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
