KOVÁCS ANDRÁS
KOVÁCS ANDRÁS
KOVÁCS ANDRÁS, a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Azért élek ezzel a lehetőséggel, hogy pár percet szóljak, mert a véletlen úgy hozta, hogy ez a beszámoló, ami márciusban íródott, most, szeptember végén kerül az Országgyűlés elé. Senkinek nem a mulasztása miatt, mert meg is akarom köszönni, hogy az Országgyűlés kulturális bizottsága többször foglalkozott - nem is a jelentéssel, hanem - azokkal a problémákkal, amelyek a Magyar Televízió körül ebben a periódusban előfordultak, amelyekkel foglalkozott a sajtó is. Ezért többször kért kiegészítést, információt; a legutóbbit most adtuk néhány napja.
Amit el szeretnék mondani, az érinti az önök munkáját, tehát tulajdonképpen nem törvényjavaslat vagy ilyesmi, de mégis figyelemfelhívás alapjában véve két kérdésre. Az egyik: meggyőződésem, hogy azok a viták, amelyek a Magyar Televízió működésével kapcsolatosak, részben összefüggenek magának a törvénynek bizonyos ellentmondásaival. A kulturális bizottság nagyon helyesen éppen a mostani határozati javaslatban is felhívja a kuratórium és az elnökség figyelmét, hogy gyakorolja tulajdonosi jogait.
Itt az az ellentmondás van, hogy ezek a tulajdonosi jogok igen korlátozottak. Ugyanakkor a felelősség meg a miénk. Mondok egy példát: mi, az alapítvány, a kuratórium, tulajdonosa a Magyar Televíziónak, amely műsort ad. A tulajdonosnak nincs joga beleszólni a műsorba, tehát abba, amiért az egész intézmény van. Nincs joga beleszólni abba, hogy ez milyen szervezetben működik, és nincs joga beleszólni a személyi kérdésekbe.
Nem azt mondom, és isten őrizzen, hogy az elnökség vagy a kuratórium ezekbe a dolgokba beleszólhasson, tehát nem azt kívánnám, hogy úgy módosuljon a törvény. Azonban arra fölhívnám a figyelmet a részletek nélkül, hogy ez a módosítás, a kuratórium, a részvénytársaság működésének módosítása nem politikai kérdés - mint ahogy az elmúlt hetekben egy politikai csetepaté alakult ekörül ki -, hanem egyszerűen szakmai kérdés; tehát, hogy hogyan működhet hatékonyan egy részvénytársaság, és hogyan működhet hatékonyan egy tulajdonosi szervezet.
Úgy fogalmaznám, hogy a kuratóriumból tulajdonosi szervezetet kellene csinálni, és ezt mi, kurátorok, akik ezzel meg vagyunk bízva, próbáljuk csinálni, de azt hiszem, hogy a törvénynek bizonyos módosítása szükséges. Egyébként ebben a márciusban megfogalmazott jelentésben is szerepel ez a kérdés, tehát ez nem egy új ötlet, hanem ez a kuratórium tevékenységének most már másfél éves tapasztalata által kiváltott reagálás.
(19.40)
A másik kérdés - és ennek sajnálatos aktualitása van, a jelentés elég bőven foglalkozik ezzel is -, hogy a múlt évben a költségvetési törvény körülbelül 5 milliót vont el a Magyar Televíziótól. Ez tavaly nem volt tragikus, mert ugyanakkor a törvénymódosítás lehetővé tette a reklámkorlátozások elhalasztását szeptemberig, így tehát az, ami elment itt, bizonyos mértékig visszajött - valószínű, hogy visszajött.
Sajnos az új költségvetési törvény előkészítése során azzal találkoztunk, hogy a Pénzügyminisztérium például újra el akar vonni a Magyar Televíziótól 3 milliárdot, részben csökkenteni akarja a törvényben 40 százalékos részesedését az előfizetési díjakból 10 százalékkal - ez körülbelül 1,5 és 1,8 milliárd körüli összeg -, ezenkívül, azt hiszem, körülbelül 1 milliárdot, 1 milliárdnál többet el akar vonni a sugárzási díj fedezéséből. Ha ezt összeadom, akkor ez körülbelül 3 milliárd. Most azonban már nincs semmi lehetőség arra, hogy a Magyar Televízió többet reklámozzon, hiszen a kereskedelmi adók elindulásával a reklám lehetősége, még ha a törvény nem is írná elő, akkor is erősen csökken.
Itt a probléma a következő: miután elindul két kereskedelmi adó, sőt, mint az újságban lehetett olvasni, a harmadik pályázó is elindít egy kereskedelmi adót, ami várhatóan, mondjuk, nagyobb közönséghez jut el, mint az a kis adó, amelyet megvásároltak, tehát van három erős kereskedelmi adó, és lesz a Magyar Televízió ezen a piacon; kénytelenek osztozkodni ebből a reklámösszegből. A legoptimistább jóslatok sem ígérnek többet annál, mint hogy, mondjuk, 40 százalékát megőrzi esetleg a következő évben a reklámnak.
Így tehát van egy kétcsatornás Magyar Televízió, amelyiknek egyik csatornája ráadásul fölmegy a műholdra, ahol a reklámlehetőség minimális. Az összes reklámlehetőséget a TV1-en kell realizálni, úgyhogy nagyon félő az, amit ebben a jelentésben már tavaly írtunk, hogy a Magyar Televízió, amely nagyjából egy közszolgálati feladatokat is ellátó kereskedelmi adó, a költségvetés ilyenfajta alakulásával teljesen elveszti ezt a kulturális jellegét - nem is közszolgálatiságot mondok csak.
A probléma nem az, hogy sok a reklám. A reklámot nem kell nézni, át lehet kapcsolni máshova. A reklámmal az a probléma, hogy a reklám műsort vonz. Világos, hogy a reklámozó olyan műsort akar a tévében az ő reklámja mellett, amit sokan néznek. Tudjuk, hogy sajnos ez nem a minőség. Úgyhogy szerintem rendkívül nagy a felelőssége az Országgyűlésnek, és jó volna, ha nem a Pénzügyminisztérium döntené el ezt. Itt tudniillik az a kérdés is fölmerül, hogy lesz-e egyáltalán pénz a TV2-re - tehát még ez a veszély is megvan. Jó lenne, ha ezt nem pénzügyi meggondolások döntenék el, hanem kulturális meggondolások, ismerve, hogy a lakosság igen jelentős részének a televízió maradt meg az egyetlen olyan kulturális fórumnak, ahol találkozhat a kultúrával. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet.
Még egyet szeretnék elmondani: ebben a Házban a politika betölt mindent. Most, hogy egy-két órát itt voltam, próbáltam akklimatizálódni, és természetesen nagyon nehéz. Ezt azért is akarom elmondani, mert amikor megalakultak a kuratóriumok és az elnökségek, akkor nagy kérdőjel volt, mi lesz abból, hogy politikai pártok jelölnek elnökségi tagokat, vajon nem egy mini-parlament alakul-e ki pártkatonákból - emlékszünk ezekre a vitákra a kuratóriumok körül.
Szeretném elmondani, ahogy az idő telik, úgy csökken ez a veszély. Nekem is voltak kétségeim, meg is írtam vagy elmondtam, hogy szerintem jobb lett volna, ha a parlament - teszem fel - öt embert választ, tehát nem egyes pártok delegálnak vagy jelölnek valakit. El kell mondjam, hogy a működésünk idején a szakmai kérdésekben - és a mi tevékenységünk 95 százalékban szakmai vita - nem politikai meggondolások döntötték el az egyes elnökségi tagok véleményét. Illetve inkább úgy fogalmaznék - lehet hogy naiv, amit mondok -, hogy mi magunk is túl tudtunk lépni a szűk politikai vagy pártmeggondolásokon.
Ezt talán azért mondom, nehogy most esetleg rossz pontokat szerezzek azoknak, akiktől azt várják el, hogy mindig mereven képviseljenek egy frakcióvéleményt. Lehetséges, hogy abban, hogy ez így létrejött, szerepe van annak is, hogy részben mi, részben pedig azok a pártok vagy frakciók, amelyek bennünket jelöltek, felismerték, hogy a magyar televíziózásban közös politikai érdek van; az, hogy legyen Magyarországon, természetesen a Duna Televízió mellett, egy másik olyan kulturális televízió, amelyet érdemes fenntartani. Remélem, hogy nem kap senki szemrehányást.
Még a Duna Televízióval kapcsolatban szeretném aláhúzni, amit Molnár Péter mondott. Itt már tavaly felmerült egy ötlet, hogy a határon túli nézők helyett a költségvetés állja azt a körülbelül - tőlünk 10 százalékot vonnak el - másfél milliárdot vagy 1,8 milliárdot; akkor késő volt, a Pénzügyminisztérium ezt már nem tudta bevenni a költségvetési tervezetbe. Jó volna, ha idén még időben figyelnének mindazok, akik a magyar televíziózást, tehát mind a két televízió érdekét szem előtt tartják, és a költségvetésnél a pénzügyi meggondolások mellett a kulturális meggondolásokat is érvényesítenék. Ezt kérném a Magyar Televízió kuratóriuma nevében.
Köszönöm. (Taps.)
