DR. HÉTHY LAJOS
DR. HÉTHY LAJOS
DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Tisztelt Ház!
A Tatai Brikettgyár története hosszú, a lényegét foglalom össze. A brikettgyár még 1993-ban dolgozói kezdeményezésre a felszámolás előtt kivált a Tatabányai Bányák Vállalatból. A brikettgyárat a Reálbank a Tatabányai Bányák Vállalattól a fennálló tartozások fejében megvásárolta. A munkavállalók azonban kölcsönös megegyezéssel, a munkajogi jogutódlás megtartásával megszüntették munkaviszonyukat a vállalattal, és Privát Brikett néven kft.-t alakítottak. A Reálbanktól lízingbe vették a brikettgyárat, és korábbi igazgatójuk ügyvezetésével működtették. A Privát Brikett időközben Tatai Brikett Kft.-re változtatta a nevét, és 1995. december 22-én csődöt jelentett, felszámolása folyamatban van.
Megjegyzem, hogy '96 januárjában a képviselő úr is részt vett azon a brikettgyári munkásgyűlésen, ahol a már felszámolás alatt álló gyár üzemeltetésére a Carbonsped vállalkozott. Ezt akkor a képviselő úr nagy lelkesedéssel üdvözölte. Időközben tudomásunk szerint a Carbonsped vagy az érdekkörébe tartozó valamelyik másik cég megvásárolta a gyárat. Maga a gyár ma valóban működésképtelen, és a dolgozók támogatókat keresnek az újraindításhoz.
Ami a végkielégítéseket illeti: az 1994-es Bérgarancia Alapról szóló törvény lehetővé tette, hogy munkabértartozás, illetve a munka törvénykönyve szerint járó végkielégítés kifizetésére a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet előleget - hangsúlyozom: előleget -, azaz kamatmentes kölcsönt vehessen fel. A felszámoló ilyen kérelmet nyújtott be a Bérgarancia Alaphoz, és a támogatást, 5 millió 730 ezer forintot megkapta.
A felszámoló '97. február 5-én ugyanakkor levélben tájékoztatta az Országos Munkaügyi Központot arról, hogy a támogatás visszafizetésére nincs lehetősége. A Bérgarancia Alapról szóló törvény értelmében az alap csak akkor nyújthat további támogatást, illetve a támogatás iránti kérelem csak abban az esetben nyújtható be, ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet az alappal szemben esetleg fennálló, korábbi támogatásból eredő visszafizetési kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. Sajnálatos módon erre nem került sor.
A végkielégítést tehát a Tatai Brikett Kft.-nek és nem az államnak kell kifizetnie. A kormány, illetve a Munkaügyi Minisztérium semmilyen mulasztást nem követett el, és erre nézve a képviselő úr sem tudott semmilyen ténnyel előállni.
Amikor a képviselő úr a kormányt vádolja, őszintén szólva ez számomra kissé talányos. Nem tudom, ez azt jelenti-e, hogy képviselő úr nincs tisztában azzal, hogy a magángazdaság és a jogállamiság keretei között a kormánynak milyen lehetőségei vannak, avagy esetleg azoknak a szimpátiájára apellál, akik ma is az államot - ahogy ön véli - mindentudónak vagy mindenhatónak feltételezik. Az előző esetben esetleg arról van szó, hogy a képviselő úr megközelítése mutat némi pártállami sajátosságot, az utóbbi esetben másoknak tulajdonít ilyet.
Végezetül szeretném elmondani, hogy Tatabánya város önkormányzata is nyomon követi a munkavállalók sorsát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A polgármester úr nyilatkozata szerint van esély munkához juttatásukra. Kérem a tisztelt Házat, hogy válaszomat fogadja el. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
