DR. SZABÓ IMRE
DR. SZABÓ IMRE
DR. SZABÓ IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim! Ezen a késői órán nincs szándékomban már hosszan beszélni, hiszen előttem két képviselőtársam két oldalról hosszan ecsetelte az előttünk lévő földtörvény-módosítási javaslatot.
Én a magam részéről inkább a Puha Sándor képviselőtársam által elmondottakkal értek egyet, míg Bernáth képviselőtársam igen jól beszélt egy koncepcióról. Ezeket a koncepciós ügyeket ismerjük régebbről; az alapjuk mindig az: végy egy hamis tételt és ehhez szerezz hamis bizonyítékokat, és máris van egy koncepció, amit be tudok mutatni, hiszen a hamis tételhez csak hamis bizonyítékok kellenek. (Dr. Kávássy Sándor: Ahhoz is ész kell!) Másképp ez nem működik.
(21.00)
Az 1994-es földtörvény-módosítási javaslat a hatályba léptető paragrafussal együtt mindössze 12 paragrafust tartalmaz, és vannak egészen rövid, egymondatos szakaszok is. Érdekes módon a vita szinte mindig az 1. § első része körül zajlik. És ahogy már többször elhangzott: nem is annyira gazdasági, szakmai vita folyik, hanem politikai, néha elkeveredve egészen más tájakra. A földről, a földszerzésről van szó.
Azt hiszem, abban mindnyájan - mind kormánypártiak, mind ellenzékiek - megállapodhatunk, hogy még egyszer nem fordulhat elő az az eset, hogy egy fehér lóért egy országnyi földet szerezzünk. Ez egyszer megeshetett a történelemben vagy a mondában, de ez még egyszer nem fordul elő.
Mi a gond a földpiacon? Az a legfőbb gond egyrészt, hogy áll a piac, másrészt, hogy olcsó a föld. Ezt a két dolgot nehéz összeegyeztetni, de mégis úgy látszik, hogy a föld körül elejétől fogva megvan ez az ellentmondás, és egy ideig, amíg törvényileg el nem rendezzük - és itt az egyik lehetőség az elrendezésre -, ez az állapot így is marad.
Mindegyik oldalról nagyon sok érv hangzott már el a törvénymódosítási javaslat mellett is, ellene is. Most is elhangzott az, hogy a kormány vonja vissza, hiszen tárgyalásra alkalmatlan. Ezt többször elmondták. Én azt mondom: végig kell vinnünk, és az Országgyűlés majd döntést hoz. A képviselők egyénenként és együttesen meghozzák azokat a bölcs döntéseket, amelyek szükségesek mind a földpiac beindulásához, mind pedig a pozitív változásokhoz a mezőgazdasági termelésben.
Bernáth képviselőtársam beszélt a földhiányról. A földhiány is úgy van, hogy - közben megkérdeztem itt a szakembereket - a termőföldnek mintegy 20 százaléka parlagon van. Tehát egyrészt megvan a hiány, másrészt van egy olyan terület, amit nem művelünk. Ennek több oka van: részben ennek a parlagföldnek a minősége - ez is igaz -, másrészben pedig a tőkehiány.
A tőke, amely szükséges a mezőgazdasági termeléshez, nagyon régóta gondja a magyar mezőgazdaságnak. Ha a történelemben mennénk vissza, mehetnénk a múlt századig és az azt megelőző századokig. Egy időszak volt, amikor a tőke gyűlt a magyar mezőgazdaságban, amikor a magyar birtokos nemesség azért imádkozott, hogy jó, csöndes májusi esők, meg egy kis háború legyen, mert ezzel tudtak gazdagodni a XVIII. század második felében. Hogy aztán mi lett a tőkéjükkel, az más kérdés.
Nem is ezeket a kérdéseket szeretném itt nagyon részletesen boncolgatni, hanem egy dologra hívnám fel képviselőtársaim figyelmét. Van a törvénynek egy megfogalmazása az önkormányzatok szerepével kapcsolatban, és ezt nagyon lényegesnek tartom. Az önkormányzatok belépnek erre a területre mint szereplők, olyan szereplők, akik gátat szabhatnak vagy segíthetik a földszerzés folyamatát. Az önkormányzatokat sokszor úgy érzékeljük, hogy az az önkormányzati képviselő-testület. Az önkormányzat nem a képviselő-testület, hanem annak a településnek a lakossága, amely településről szó van, csak őket, a lakosságot képviselik a képviselők. De itt is be van építve a törvénybe egy szakmai oldal is, mégpedig a megyei agrárkamara mezőgazdasági bizottsága.
Miért tartom lényegesnek, hogy szakmailag is és a lakosság oldaláról is legyen bizonyos lehetőség vagy fék? Azért, mert a települések, amelyekről szó van - általában a községek vagy kisebb városok, mezővárosok -, amelyek lakosságának jó része él a földből - ha néhol nem is a többsége és természetesen nem mindenki, de az egész magyar lakosságot érinti -, annak a településnek a lakossága tudja talán a legjobban megítélni, hogy melyik termelési forma, melyik termelési szerkezet a legalkalmasabb az ő számukra, az ő területükön, hiszen nem ítélhetjük meg egyformán, hogy a magángazdaság vagy a valamilyen társas vállalkozás, akár a szövetkezet, alkalmas arra, hogy az ott élő lakosságot eltartsa.
Én olyan területen, olyan községekben vagyok képviselő, ahol jó néhány szövetkezet évek óta nagyon jól működik, és volt olyan szövetkezet, ahol a lakosság az első megjelenésemkor - amikor még csak a kampány folyt - arra szólított fel, hogy nehogy a szövetkezethez merjek nyúlni, mert ha a szövetkezethez nyúlok, a faluba többet be nem tehetem a lábam. Azóta is nagyon jól működik a szövetkezet, de gondjuk van. Természetesen a föld az egyik legnagyobb gond. És vannak olyan szövetkezetek, amelyeknek meglenne a tőkéjük is arra, hogy földet vegyenek, hiszen a jó működés hozza magával a tőkelehetőséget. Az egyes tagok nem akarnak már földet venni - van ilyen dolog is -, esetleg elég sok a nyugdíjas, és ezért egy másik lehetőséget kell keresnünk, mert nem biztos, hogy a bérlet hosszú távon megoldja a falu lehetőségeit, a falu mezőgazdasági termelését és az életlehetőségeket.
Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy ezeken a településeken, ahol jelen pillanatban így működnek a társas vállalkozások, gazdasági társaságok, igenis adjuk meg nekik a lehetőséget; és szó sincs itt idegen tőkéről ebben az esetben, helyi dologról van szó, bár ezzel kapcsolatban én is megkaptam már nem egyszer, hogy a választási ígéreteinket akarjuk teljesíteni. Visszakérdeznék: miért baj az, hogyha egy párt a választási ígéretét teljesíteni akarja? Többször azt kaptuk a szemünkbe ugyanazoktól, hogy nem teljesítjük a választási ígéreteket.
Ugyanakkor olyan elvárások is vannak, hogy ezek a társas vállalkozások játsszák el az integrátori szerepet a magángazdaságok számára. Ezt több alkalommal kaptam felszólításként, és ilyenkor megbeszéltük a problémát: hogy ezek a társas vállalkozások a magángazdaságnak csak kölcsönösségi alapon és nekik is hasznot hajtó alapon vállalhatnak integrátori szerepet, mert a piacgazdaságban csak jó szóért, köszönömért ilyen szerepet sem lehet eljátszani.
Tehát nagyon sok és fontos szerepük van ezen vállalkozásoknak a magángazdaságok számára is. Sajnos, van olyan községem, ahol a magángazdák és a társas vállalkozás között nincs jó viszony. Ennek a rossz viszonynak az alapja éppen a földkérdés, mert egyesek még több földet szeretnének vásárolni, és csak azoktól tudnának, akik a szövetkezetben vannak, és a szövetkezetnek adják bérbe a földet - természetesen nem azokról van szó, akik 2-3-4 hektáron gazdálkodnak vagy melléküzemágként tartják maguknak a mezőgazdaságot, hanem a 80-100-150 hektáros gazdákról, akik még többet szeretnének megszerezni, hiszen az ő gazdaságuk már olyan, hogy lehetőséget ad erre. Természetesen vannak ebből feszültségek, de ezeket a feszültségeket ott, helyben kell levezetni, és nekik kell majd a törvénymódosítás alapján megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a magyar falu tovább tud élni, és nem válik földönfutóvá sem a magángazda, sem az az ember, aki társas vállalkozásban dolgozik. Hiszen nem lehet célunk sem egyik, sem másik. Az én számomra ugyanolyan jó magyar ember az, aki 20-30-40 éve szövetkezetben dolgozik, és ott marad továbbra is, mint az, aki magángazdaságban.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(21.10)
