AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adótörvények módosítására vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalásakor mindenekelőtt azokkal a jövedelmi folyamatokkal indokolt foglalkozni, amelyek alakulását az adórendszer lényegesen befolyásolja.
A közhiedelmekkel szemben Magyarországon a jövedelmek központosításának szintje, az adóteher nagysága már nem nagyobb az Európai Unió átlagánál. E tekintetben is lényeges változások mentek végbe az elmúlt néhány évben. A jövedelemközpontosítás mértéke '94-ben még 52,5 százalékos volt. Ez az arány a költségvetési javaslat szerint jövőre 42,5 százalékra csökken. A központosítás szintje 1998-ban '97-hez képest is mintegy 2 százalékponttal mérséklődik. Természetesen egyetértek azzal, hogy középtávon a központosítás további csökkentése a cél, hiszen ez elengedhetetlen a versenyképesség további erősítéséhez, illetve a jelentős fejlesztési elmaradások pótlásához.
A jövedelemközpontosítás szerkezetét tekintve vannak azonosságok és eltérések az Európai Unió országaihoz viszonyítva. Nálunk különösen magas a társadalombiztosítási járulékok szerepe, míg például a nyereségadó viszonylagosan kevésbé jelentős bevételi forrás, azért is, mert igen alacsony, 18 százalékos általános adókulcsot alkalmazunk. Kedvezőnek tekinthető a közvetett forgalmi, fogyasztási adó kiemelt jelentősége, ami megfelel a nemzetközi tendenciáknak.
A vállalkozások jövedelmi helyzete, a működő adórendszer hatásait is figyelembe véve, lényegesen javult az elmúlt néhány évben. A vállalkozások felhalmozási célú saját forrásai, vagyis az adózás utáni nyereség és az amortizáció együttes összege 1994-ben még csak a bruttó hazai termék, a GDP 6 százalékát érték el, míg 1997-re 14 százalékot, '98-ra 15-16 százalékot tesznek ki. Szeretném aláhúzni, itt nem elvont makromutatókról, hanem a mikroszférában végbe ment változásokat összegző adatokról van szó. Természetesen e számok átlagokat fejeznek ki, és nem alkalmasak a szóródások érzékeltetésére. A szóródást illetően azonban megnyugtatásul szeretném aláhúzni, hogy a bemutatott javuló tendencia a kis- és középvállalkozások esetében is érvényesül.
A jövedelemközpontosítás 1998-as mérséklődésében a vámpótlék leépítése, a vámok nemzetközi elkötelezettségeken alapuló csökkentése és néhány más, speciális bevételi forrás szűkülése játssza a fő szerepet. Így jövőre a költségvetési törvényjavaslat keretei között az adórendszer, illetve a járulékrendszer fő kulcsainál a stabilitás fenntartása volt előirányozható.
A stabilitás mellett szólnak a legfontosabb adótörvények közelmúltban végrehajtott újrafogalmazásai és természetesen az adózók kívánságai is. A stabilitás fenntartására irányuló alapvető törekvések mellett a javasolt változtatások száma most sem kevés. Ezek azonban meghatározóan csak az Országgyűlés törvényalkotási programjában szereplő, más tárgyú, de az adótörvényeket is érintő jogalkotáshoz kapcsolódnak, illetőleg a külső és belső jogharmonizációból adódó kisebb kiigazításokból állnak.
(10.40)
(Boros László helyét a jegyzői székben dr. Kávássy Sándor foglalja el.)
Tisztelt Ház! Az adótörvényekre vonatkozó módosítási javaslatok összhangban állnak azokkal a korábbi években kitűzött adópolitikai célokkal, amelyek a vállalkozások adózási feltételeinek könnyítésére és egyszerűsítésére, a társadalmi és gazdasági szempontból elmaradott térségek fejlesztésének adózási eszközökkel történő támogatására irányulnak.
A személyi jövedelemadó törvény módosításának kidolgozásánál leglényegesebb szempont volt a nyugdíjreformból adódó, az Országgyűlés által külön határozatban is rögzített elvárások figyelembevétele. Az 1998. év a nyugdíjreform induló éve, ezért az egész társadalom számításokat végez a hosszú távú döntések megalapozásához. Ehhez az állampolgárok jövedelmeinek adórendszeri kezelése nemcsak rövid, hanem hosszú távon is előrelátást igényel. Minderre tekintettel már induláskor biztosítani indokolt, hogy a nyugdíjcélú felhalmozás ne viseljen azonos adóterhet a fogyasztási célú jövedelmekkel, és ezzel elkerülhetővé váljon a kettős, a járulék befizetésekor és a későbbi nyugdíj kifizetésekor való adóztatás.
A törvényjavaslat szerint 1998-tól változatlan adótábla mellett a 7 százalékos nyugdíjjárulék 25 százaléka levonható lesz az adóból, és havi 3600-ról 4000 forintra növekszik az adójóváírás. Ezen intézkedések első hatására változatlan jövedelem mellett a bérből és fizetésből élőknél lényegében havi 100 ezer forint keresetig 3-4 százalékkal nő a borítékban maradó nettó összeg, havi 100-120 ezer fölötti jövedelemnél pedig hozzávetőlegesen nem lesz változás. Természetesen az adózás változásainak bemutatott első hatását a későbbiekben módosítja a jövedelmek növekedése, ami - mivel a jövedelem növekménye viszonylag magasabb adókulccsal adózik - apasztja az adóteher kezdeti viszonylagos mérséklődését. A bemutatott kezdeti hatás azonban jelentősen tompítva még fennmarad, és az elvégzett számítások szerint az együttes adóterhelés átlagosan valamelyest mérséklődik. A tervezett keresetnövekedés minden sávban azonos megvalósulása esetén a borítékban maradó nettó bérek emelkedése a havi 100 ezer forint alatti jövedelmi sávokban 0 és 1,3 százalék közötti mértékekben haladja majd meg a bruttó keresetek emelkedését, a havi 100 ezernél magasabb jövedelmeknél viszont jellemzően a bruttótól néhány tized százalékkal elmaradó nettó növekedés várható.
Az új rendszer bevezetéséhez kapcsolódó országgyűlési határozatnak megfelelően azok, akik 2020 előtt lesznek a rájuk vonatkozó szabályok szerint öregségi nyugdíjra jogosultak, köztük azok, akik 2009 és 2019 között lesznek 62 évesek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetéseik után nyugdíjba vonulásukig a jelenlegi 100 ezer forinton felül még további 30 ezer forint adókedvezményt vehetnek igénybe. Esetükben az önkéntes nyugdíjpénztári adókedvezmény 50 százalékos mértéke a nyugdíjba vonulásuk évéig érvényes.
A nyugdíjreformra való átállást segíti elő az a rendelkezés is, amely lehetővé teszi, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok a kötelezőnél több tagdíjat is fizethessenek. Ezt az adórendszer úgy ösztönzi, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések mindenkori adókedvezménye ezekre a befizetésekre is kiterjed.
Az országgyűlési határozat további előírása szerint a felsőfokú oktatásban résztvevőknél a képzési időnek, valamint a gyermek otthoni gondozási idejének szolgálati időként történő megváltásához személyi jövedelemadó-kedvezmény kapcsolódjék. Ennek megfelelően a javaslat a következőket tartalmazza:
Ha a társadalombiztosítási ellátásra vonatkozó megállapodás alapján a magánszemély helyett más fizet, akkor ez a befizetés a magánszemélynél nem számít bevételnek, és személyi jövedelemadót sem kell fizetni utána. Ezzel összefüggésben persze az ilyen plusz nyugdíjjárulék és kötelező magán-nyugdíjpénztári tagdíj nem képezi részét a 25 százalék adócsökkentő tétel kiszámításának sem. Ha az átvállaló egyéni vállalkozó, akkor hasonlóan a társaságiadó-alanyhoz, ezt az összeget viszont költségként elszámolhatja. Ha a magánszemély saját maga fizeti megállapodás alapján a társadalombiztosítási kötelezettségeit, vagy ha nem egyéni vállalkozó a másét átvállalja, akkor a saját kötelező befizetéséhez hasonlóan ennek a befizetésnek a 25 százalékát is levonhatja az adójából.
Az új kedvezmények mellett szükséges az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményének fokozatos kiigazítása is. Hosszú távon nincs indokoltsága, hogy a kedvezmény címén még a legnagyobb jövedelemmel rendelkezők is több adót kapjanak vissza e befizetéseik után, mint amennyi adót befizettek. Ezért a javaslatok tartalmazzák az önkéntes nyugdíjpénztári kedvezmény mértékének fokozatos, két év alatt, 2000-ig történő mérséklését az adott évi legmagasabb adókulcsra, első lépcsőben 1999-ben, az akkor legnagyobb adókulcs mértékétől függetlenül 46 százalékra.
A benyújtott javaslatok szerint a közhasznú szervezetekről törvényhez kapcsolódva emelkednének a magánszemélyek támogatói adományainak kedvezményei. A kiemelkedően közhasznú szervezetek támogatása esetén a jelenlegi 30 százaléknál 5 százalékponttal több adókedvezményt lehetne igénybe venni.
A személyi jövedelemadó törvény jelentősebb módosításai közé sorolható az ez évben megkezdett lépések folytatásaként a termőföld-bérbeadás jövedelmének önkormányzati hatáskörbe utalása. Jövőre a helyi önkormányzatok nemcsak az ellenőrzés jogát, hanem az e tevékenységből származó jövedelem adóját is magukénak tudhatják. Az adózási szabályokat azonban változatlanul a személyi jövedelemadó törvény tartalmazza azért, mert az adó kivetése nem az önkormányzati döntéstől függ, azaz nem helyi adóként funkcionál. A termőföld bérbeadásából származó jövedelem adójára változatlanul 20 százalék javasolható. A valóban kis földtulajdonnal rendelkező magánszemélyek adózásának egyszerűsítését, a kis parcellák hasznosításának előmozdítását, az úgynevezett zsebszerződések visszaszorítását célozza, hogy az összesen 3 hektárt meg nem haladó nagyságú termőföldtulajdonnal rendelkező magánszemély esetében nem kell az adót megfizetni.
A gazdasági tartalmában reálisan tőkehozadéknak nem tekinthető kifizetések után a jelenleg 27 százalékos adómérték alá eső osztalékrész után a javaslat szerint az adó mértéke 35 százalék lenne. A viszonyítási alap továbbra is az osztalékmegállapítás évének első napján érvényes jegybanki alapkamat kétszerese, vagyis az e feletti osztalékrész után kell nem 20, hanem 35 százalékos adóval számolni.
A tandíjfizetés terheinek enyhítése, a tandíjhitel felvehetőségének javítása érdekében a javaslat szerint a tandíjhoz kapcsolódó adókedvezményt a hallgatói jogviszony megszűnését követően is érvényesíteni lehet. A végzett diák a hallgatói jogviszony megszűnését követő öt éven belül a korábban fizetett és a felsőoktatási intézmény által igazolt tandíjösszeg után a vonatkozó adóév szabályának megfelelő adókedvezményt érvényesíthet, amivel csökkentheti például a felvett tandíjhitel terheit.
Számos javaslat mind az állampolgárok, mind pedig az egyéni vállalkozók adóztatásának könnyítését, egyszerűsítését szolgálja. A leglényegesebbek ezek közül, hogy bővül az átalányadózók és a tételes átalányadózás választására jogosultak köre. Az egyéni vállalkozók adóelőleg-fizetése egyszerűsödik, a javaslat szerint a kivét után negyedévente fizethető az adóelőleg, és a határidők igazodnak a járulékbefizetési időpontokhoz. A jövőben az egyéni vállalkozóra vonatkozó személyi jövedelemadó-szabályokat, így a költségelszámolási lehetőségeket alkalmazhatják a művészek, ha külön jogszabály szerint meghatározott művészeti tevékenységet folytatnak.
Tisztelt Országgyűlés! A társasági adóról és az osztalékadóról a múlt évben új törvényt alkotott a parlament. Így módosításánál a kormány fokozottan törekedett a stabilitásra. Ennek megfelelően az önök elé terjesztett javaslat alapvetően két új törvény összefüggéseinek átvezetését szolgálja.
Az egyik a külföldi székhelyű vállalkozások fióktelepéről szóló törvénytervezet, amelynek megalkotásával szabályozottá válik, hogy a külföldi cégek milyen feltételekkel nyithatnak fiókot Magyarországon. E törvényjavaslat szerint a fiók a külföldi cég hazai cégbíróságon bejegyzett, jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdasági tevékenységet végző belföldi szervezeti egysége. A fiók működése során keletkezett jövedelem adóztatására az adótörvény azt fogalmazza meg, hogy a fiók jövedelme után a belföldi társaságokkal azonos módon kell a társasági adót megállapítani és megfizetni.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A másik törvényjavaslat a közhasznú szervezetek működésére, ellenőrzésére vonatkozó előírásokat fogalmazza meg. Ehhez kapcsolódva a társasági adótörvény szabályainak megalkotásakor két szempont érvényesült. Egyrészt a közhasznú szervezetek támogatóinak a mainál szélesebb körben és nagyobb mértékben biztosítson a társasági adó és - mint már említésre került - a személyi jövedelemadó kedvezményt. Másrészt a közhasznú szervezetek által adómentesen végezhető vállalkozási tevékenység a jelenleginél nagyobb mértékű legyen, de továbbra is korlátozott keretek meghatározásával. Ez azt a célt kívánja szolgálja, hogy e szervezetek tevékenységében meghatározó maradjon a közcélú tevékenység, és ne jussanak indokolatlan, visszaélésekre csábító versenyelőnyhöz a társasági formában gazdálkodókkal szemben.
A kormány az adórendszeren keresztül is segíteni kívánja a gazdaságilag elmaradott, nagyarányú munkanélküliségű területek fejlődését.
(10.50)
Ezt szolgálja - a meglévők mellett - az az új, tíz évre szóló, 100 százalékos adókedvezmény, amelyhez a legalább 3 milliárd forintot befektetők juthatnak hozzá abban az esetben, ha ilyen térségben beruháznak, a létrehozott eszközt ott működtetik, és ehhez jelentősen növelik foglalkoztatottaik létszámát is. A javasolt adókedvezmény révén a viszonylag magas beruházási érték miatt esély van arra, hogy a tartósan elmaradott területeken jelentősebb fejlesztések valósulnak meg, ezáltal enyhülnek a foglalkoztatási gondok, kiegyenlítettebbé válik az ország fejlődése.
Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kis terjedelmű, záró- és átmeneti rendelkezésekkel együtt is alig több tíz paragrafusnál. A stabilitásra jellemző, hogy az adómértékek közötti átsorolásra lényegében egyetlen helyen kerül sor: nemzetközi kötelezettségvállalásunk alapján a déligyümölcsök áfakulcsa '98. január 1-jével 25 százalékról 12 százalékra csökkenne. A további változtatások egy része a jogi környezet módosulása, különösen a jövedéki adó bevezetése és a fiókszabályozás megalkotása miatt szükségszerű.
Ennek keretében rendelkezik a törvényjavaslat arról, hogy a dohánygyártmányok áfaadóztatása 1998. szeptember 1-jétől a jövedéki adótörvény szabályai szerint történik, azaz a jövedéki adót és az áfát ezeken a termékeken együttesen és egyszerre adójegy formájában kell majd megfizetni. Ezzel a dohánygyártmányok általános forgalmi adója az Európai Unióban alkalmazott gyakorlatnak megfelelően egyfázisú adóvá válik, s az előállító vagy az importáló az adóbélyeg felragasztásával megváltja a forgalmazási fázisok áfaterheit is. Így a kereskedőknek a dohánytermékek eladása után további áfakötelezettséggel már nem kell számolniuk.
A külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepeinek létesítéséről külön törvényjavaslat rendelkezik. Ezzel összefüggésben azt kellett rögzítenünk: a hazai bevételszerző tevékenység után ki az áfafizetésre kötelezett, a külföldi központ vagy annak belföldi fióktelepe. Hasonlóan a társaságiadó-törvény módosítási javaslatában szereplő megközelítési módhoz, az áfarendszerben a fiók testesíti meg majd a külföldi központ adóalanyiságát. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a fiókok se előnyösebb, se hátrányosabb helyzetbe ne kerüljenek, mint ha a külföldi leányvállalatot alapítana, a külföldi központ és fiókja, illetve ugyanazon külföldi fiókjainak egymás közti ügyletei szintén adóztatható tényállások lesznek.
A benyújtott törvénytervezet további kisebb módosításokat is indítványoz az adóbeszedés hatékonyságának javítása, az áfa versenysemlegességének erősítése, az adminisztrációs terhek könnyítése és a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében. Ezek közül a legtöbb adózót az érinti, hogy a nem fizető vevőnek az eladó adótartozásáért való kezesi felelőssége az egyszerű kezesség helyett a jövőben készfizető kezesi felelősségre változik. Újólagosan aláhúzom, ilyen felelősség nincs, ha a számlát a vevő kifizette.
Az áfa mint szektor- és versenysemleges adó, csak igen korlátozott formában képes kedvezményeket nyújtani. A közhasznú tevékenységek egy szektorának elősegítésére azonban meghatározott feltételek mellett - így az állampolgárok széles körét szolgáló tevékenység és a közcélú szervezet vezetőinek, közreműködőinek kizárólag ingyenesen végzett munkája esetén - elvileg alapítványok, egyházak egy része számára is méltányosságból engedélyezhetővé válik az áfa visszatérítése.
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény módosításának benyújtott tervezete az áfatörvény javasolt változtatásánál is kisebb terjedelmű. A fogyasztási adóztatásban csak azok a szükségszerű változtatások szerepelnek, amelyeket a jövedéki adó bevezetése és a jelenlegi jövedéki szabályozás hatályon kívül helyezése megkíván. Így nem lesz változás a személygépkocsi, a kávé és az ékszer adóztatásában. Ugyancsak változatlan mértékű a fogyasztói árkiegészítés. Az egyetlen ponton javasolt módosítás a visszaélések ellen irányul.
Tisztelt Ház! A helyi adókról szóló törvény egyik kritikus pontja az iparűzési adó alapjának meghatározási módja, melyet a termék-előállító ágazatokhoz tartozó vállalkozások részéről sok kritika ért. Jelenleg a termelő tevékenységet folytató vállalkozásoknál az adó alapja - az eladott áruk és az alvállalkozói közreműködés hiányában - lényegében a teljes nettó árbevétel, míg a kereskedelem gyakorlatilag csak a hozzáadott érték után adózik. Az adó alapjának jelenlegi meghatározása azt eredményezi, hogy az adónem ágazatonként eltérő jelleggel és hatással funkcionál. A termelői szférához tartozó vállalkozások jelentős része kiterjedt beszállítói körrel áll kapcsolatban, amelyek olyan értékes, magas készültségi fokú anyagokat szállítanak a termelő vállalkozás részére, amelyeket az esetek többségében lényegében csak végtermékké kell szerelni. Mivel a végtermék értékesítésekor a termelő árbevételében és így az iparűzési adó alapjában ezek értéke is megjelenik, a fizetendő adó aránytalanul magas a termelő által hozzáadott értékhez képest.
Az iparűzési adó alapjának hatályos meghatározása így a kooperációs kapcsolatok erősítése ellen hat. Az ellentmondás az adó alapjának az anyagköltséggel való szűkítésével feloldható. A törvény módosításánál lényeges szempont, hogy nemzetgazdasági szinten a potenciális adóbevétel az önkormányzatok érdekében ne változzon. Ezért az adó alapjának anyagköltséggel való szűkítésével egyidejűleg elengedhetetlen a törvényi felső adómérték felülvizsgálata is.
A törvényjavaslat a különböző nemzetgazdasági ágazatokba tartozó vállalkozások, valamint az önkormányzatok közötti radikális adóteher-, illetőleg adóbevétel-átrendeződés elkerülése céljából az adó alapjának módosítását három lépésben indítványozza végrehajtani: 1998-ban az anyagköltség 33 százalékával, '99-ben 66 százalékával csökkenti az adó alapját, a teljes anyagköltség levonására pedig csak a 2000-es adóévtől ad lehetőséget. A potenciális, nemzetgazdasági szintű adóbevétel-csökkentés elhárítása érdekében az adótörvényi felső mértékét '98. évre 1,5 százalékban, '99-re 1,7 százalékban, 2000-től pedig 2 százalékban javasolja megállapítani.
Az adóztatás gyakorlatában problémaként jelentkezik a tevékenységét több önkormányzat illetékességi területén végző vállalkozó adóalap-megosztási kötelezettségére vonatkozó szabályok értelmezése, végrehajtása, amire a módosítás tekintettel van. A törvényjavaslat tételesen felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyek ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység utáni adóval terhelhetők. A módosítással egyértelművé válik, hogy az olyan tevékenységek után, amelyek nem terhelhetők ideiglenes iparűzési adóval, az adózó kizárólag a székhely és a telephely szerinti önkormányzatok számára fizeti az iparűzési adót.
Az ideiglenes iparűzési tevékenység után fizetett átalányadó jelentős részét a székhely és a telephelyek szerinti önkormányzatokhoz fizetett adóból ezután le lehet vonni. Mivel az átalányadó összege meghaladhatja a székhely és a telephelyek számára fizetendő adót, a korlátlan levonási jog biztosítása ezen önkormányzatokra súlyosan méltánytalan lehet. Ezért a törvényjavaslat az egyébként fizetendő adó 90 százalékáig engedi meg az ideiglenes tevékenység után fizetett adó beszámítását.
A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelep-nyitási lehetőségének megteremtésével szükséges a fióktelepre vonatkozó nettó árbevétel meghatározása a helyi adókról szóló törvényben is. A hatályos helyi adótörvény az önkormányzatra bízza az adóbehajtásban az anyagi érdekeltség feltételeinek szabályozását. Az önkormányzatok egy része az adóztatásban közreműködők mellett a választott tisztségviselőknek is juttatást állapított meg, ami nem fogadható el, hiszen a beszedés kizárólag az adóhatósági dolgozók munkájának függvénye. Célszerű ezért pozitív módon meghatározni azt a személyi kört, amely a bevételek beszedésében kiemelkedő szerepet játszik, és ezért az érdekeltségi célú juttatásból részesülhet.
A helyi adótörvény az elsődlegesen nem vállalkozási tevékenységet végző szervezeteket feltételes adómentességgel preferálja. Az eddig is feltételes adómentességet élvező önkéntes kölcsönös biztosítópénztárhoz hasonlóan indokolt a törvényben deklarálni az új intézményként működő magánnyugdíjpénztár adómentességét is.
A hatályos törvény igen szűk körben engedélyezi az önkormányzati adóhatóságoknak készpénzfizetés elfogadását. A postaköltségek emelkedése főleg azokon a településeken okoz jelentős többletköltséget, ahol a sokszor igen alacsony, néhány ezer forint összegű adó befizetésére az önkormányzat több havi részletfizetési kedvezményt ad. Az adóztatás költségeinek csökkentése érdekében indokolt, hogy a készpénzfizetési lehetőségek bővüljenek. Ennek megfelelően az önkormányzat szűk körben, meghatározott törvényi korlátok között jogot kap, hogy rendeletében további készpénzfizetési lehetőséget biztosítson.
A gépjárműadó-törvény módosítását az indokolja, hogy a gépjárműparkot az Európai Unió környezetvédelmi normáinak is megfelelő tehergépjárművekkel kívánjuk megújítani, s azt közvetett eszközökkel, így gépjárműadó-kedvezménnyel is támogatni szükséges. Ennek megfelelően a törvényjavaslat megteremti az olyan tehergépjárművek kedvezményes adóztatásának feltételeit, amelyek eleget tesznek a legszigorúbb, az úgynevezett euro I-es és euro II-es környezetvédelmi normáknak. Az euro I-esekre 25 százalékos, az euro II-esekre pedig 50 százalékos adókedvezményt irányoz elő.
(11.00)
A környezetbarát tehergépjárművek preferálása mellett a törvényjavaslat felülvizsgálja a katalizátoros gépjárművek számára biztosított adókedvezményt is. A hatályos rendelkezések alapján járó egységes, a fizetendő adó 50 százalékára terjedő kedvezményt a katalizátor jellege és a környezetre gyakorolt hatása szerint differenciált kedvezmény váltja fel. A nem szabályozott katalizátorral felszerelt autó a katalizátor nélküli autó szennyezőanyag-kibocsátási értékeihez képest körülbelül 30 százalékkal kevesebb szennyezőanyagot juttat a levegőbe, míg a szabályozott katalizátorral működő gépjármű szennyezőanyag-kibocsátása 70 százalékkal kedvezőbb. Erre tekintettel az előbbieket 25 százalékos, az utóbbiakat pedig változatlanul 50 százalékos kedvezménnyel javasoljuk preferálni.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak az illetéktörvény módosítására vonatkozó fejezete egyes államigazgatási eljárások speciális illetékének felülvizsgálatára, valamint néhány jogvitás kérdés megoldását célzó kisebb terjedelmű módosítására vonatkozik.
A vagyonszerzési illetéket érintő legfontosabb változás, hogy a törvényjavaslat az öröklési illeték tárgykörébe vonja az elhalt magán-nyugdíjpénztári tag egyéni számláján felhalmozott összegnek a kedvezményezett, illetve ennek hiányában a törvényes örökös általi megszerzését. Lényeges azonban, hogy az összeg átszállásához csak akkor fűződik illetékfizetési kötelezettség, ha azt a kedvezményezett, illetve az örökös felveszi. A nyugdíjcélú megtakarítások ösztönzésére ugyanis a törvényjavaslat eltekint az illeték megfizetésétől minden olyan esetben, amikor az összeget a tagsági viszony folytatása mellett a magánnyugdíjpénztárban hagyják, vagy azt más magánnyugdíjpénztárba viszik át.
Az államigazgatási eljárási illetékek területén a törvényjavaslat mindössze arra vállalkozik, hogy egyes eljárások illetékét az eljárással felmerült tényleges költségekhez közelítse. Így állapít meg speciális mértékű illetéket az ingatlanok forgalmi értékének igazolására szolgáló adó- és értékbizonyítvány kiállítására irányuló, továbbá a külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély iránti eljárásokra. Hasonló megfontolásból kezdeményezi a törvényjavaslat a névváltoztatásért fizetendő illeték felemelését is.
Ugyanakkor kifejezetten jogérvényesítést könnyítő célzattal biztosít illetékmentességet a szülők házassági anyakönyvi kivonatára, ha az a gyermek születésének anyakönyvezéséhez, valamint az elhunyt születési és házassági anyakönyvi kivonatára, ha az a haláleset anyakönyvezéséhez szükséges.
Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a vita során a benyújtott törvényjavaslatokkal alapvető egyetértés is mutatkozik, és a hozzászólók is megerősítik a kormány stabilitást célzó adópolitikai szándékát. Bízom abban is, hogy a törvényjavaslatokhoz benyújtandó módosító indítványaikkal - a korábbi évekhez hasonlóan - segíteni fogják a törvényalkotás hatékonyabbá tételét. Ennek jegyében kérem, hogy a törvényjavaslatokat megtárgyalni és a szükséges módosítások után majd elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
