DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Itt most egy olyan kérdésről folyik a vita, ahol a csoportképző ismérv, egy gyűjtőfogalom alatt három, egymástól minőségileg eltérő részről külön-külön kellene beszélnünk, mert nem egybe vonhatóak. És ha már visszautalás történik a '90-94 közötti koncepcióra, akkor pont ez az, ami megkülönbözteti a jelenlegit az akkori koncepciótól.
Nevezetesen: az energiaszektoron belül meg kell különböztetnünk az energiatermelő, a távszállító és a szolgáltató részeket. Egészen más privatizációs koncepció és gyakorlat tartozik egyikhez, másikhoz. Az energiatermelő szektor az, amelyik rendkívül nagy, több száz, ha nem ezer milliárdos befektetést igényel az országban az elkövetkezendő 5-8-10 esztendőben, ez elképzelhetetlen külföldi tőke bevonása nélkül.
A szolgáltatási szektor általában a világon mindenütt alapvetően többségi tulajdonban az önkormányzatokhoz tartozó szektor, hiszen legközvetlenebbül az ellátási kötelezettség itt az önkormányzatoké, és ezeknek kell a polgárok érdekeit megjeleníteni. Alapvető tehát, hogy a tulajdoni beleszólásuk meglegyen az energiaszektorban.
Amin az állam a tisztességes versenyt és a jó árat tudja biztosítani, ez épp a távszolgáltatás, a távszállítás kérdése; legyen ez a villamosnál a távvezeték, vagy az olaj tekintetében a csővezeték. A hozzáférhetőségen keresztül igenis egy állam a társadalom érdekeit meg tudja jeleníteni, és a versenyből ki tudja zárni azokat a magántulajdonos termelőket, akik tisztességtelen versenyelőnnyel akarnak élni, vagy pedig nem ennek megfelelően járnak el.
Azt hiszem tehát, hogy tisztába kellene tenni, hogy ami hiba, az éppen az, hogy fordítva kezdte a kormány a privatizációt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) annál a szolgáltató szektornál, amelyik a legkevésbé volna privatizálható, és sajnos - Szalay Gáborral egyetértek - az erőművek tekintetében pedig impotensnek bizonyult a privatizációs technika. (Taps az MDNP padsoraiból.)
