DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Bogárdi Zoltán képviselőtársam egy héttel ezelőtt, 1997. április 22-én, napirend előtti felszólalásában felhívta a közvélemény és a kormány figyelmét a mezőgazdaságot ért kora tavaszi természeti katasztrófára. Nem túlzás a "katasztrófa" szó, mert a kevés téli csapadék, a viharkárok, a homokverés és nem utolsósorban - talán elsősorban - a rendkívüli fagykárokat okozó szigorú áprilisi tél kártétele sokkal több és nagyobb, mint egy egyszerű, átlagos természeti csapás.
Akkor a hozzászólásra jelentkező képviselőtársaink - tekintet nélkül a pártállásra - megerősítették, hogy valóban vészhelyzet alakult ki, főleg a fagykárokkal sújtott gyümölcsösökben. A jegyzőkönyv tanúsága szerint, egyetértés volt abban is, hogy segíteni kell a bajba jutott gazdáknak. Ezt nemcsak karitatív megfontolásból kell megtenni, hanem azért is, mert csődbe jutásuk hátrányos lesz az egész nemzetgazdaság számára.
A napirend előtti vitában Kis Zoltán földművelésügyi államtitkár úr is felszólalt; számadatokkal igazolta a fagykár súlyosságát, és sajnálattal állapította meg, hogy 1995-ben nem jött létre az úgynevezett katasztrófaalap.
(15.00)
A megoldásról, a károsultak konkrét támogatásáról azonban nem szólt. Bizonyára nem volt rá felhatalmazása.
Átéltük a februári, márciusi gazdatüntetéseket. Bár a kormány több ízben próbálta a demonstrációkat egyes politikai pártok által felheccelt emberek megmozdulásának minősíteni, mindenki tudta, nem erről volt szó. A szervezett parasztmegmozdulás ritka, ha sor kerül rá, az annak a jele, hogy nagy baj van vidéken.
A kormány végül is kénytelen volt ezt érzékelni, és közel hároméves várakozás után kezdeményezte a nemzeti agrárprogram megalkotását. Most nem kívánom minősíteni a kiadott vitaanyagot, ezt megtette a szakmai közvélemény. A lényeg az, hogy a kormány kénytelen volt széles körű tárgyalásokat kezdeni a mezőgazdaságról. Minden józanul gondolkozó politikus és szakember fontosnak tartja, hogy ezek a tárgyalások valóban érdemben folyjanak, és az ágazat megújhodásához vezessenek. A kormánynak is csak ez lehet az érdeke, de be kellene bizonyítani, hogy a nemzeti agrár-kerekasztal összehívása nem üres propagandafogás és időhúzás. Most itt van a lehetőség a bizonyításra, a kézzelfogható cselekedetre, a természeti katasztrófa miatt csődhelyzetbe jutott gazdaságok megsegítésére.
Azért fordulok interpellációmmal a pénzügyminiszter úrhoz, és nem a földművelésügyi tárca vezetőjéhez, mert tisztában vagyok azzal, hogy ezt a fájdalmas problémát csak komoly kormányzati döntéssel lehet megoldani. Ezért kérdezem miniszter urat tehát: mit kíván tenni a kormány a kora tavaszi természeti katasztrófa kártételeinek csökkentése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), az érintett gazdák megsegítése érdekében? Várom válaszát. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
