DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban az ipar és vele a munkahelyek védelmének és támogatásának évszázados tradíciója volt. A múlt század közepén, 1844-ben Kossuth hívta életre a Védegyletet, amelynek jelszava: Támogasd a hazai ipart! - mely jelszót megértve a polgárság büszke volt arra, hogy honi árut vásárolt; mert tudta, hogy ezzel az egész nemzet felemelkedését szolgálja. A régi jelszó ma is parancsolóan érvényes erejű, talán aktuálisabb, mint annak idején volt.
A jelenlegi és az előző kormányok teljesen hibás privatizációs és gazdaságpolitikája következtében a nemzetgazdaság egészét hosszú távra sújtó intézkedéseket tettek, melyek következményei az ország lakosságára nézve tragikusak. A kiépült és a hazai piacon meghatározó szerepű kereskedelmi hálózatokat külföldi vállalatoknak adták el, ezzel a hazai kereskedelmet, a fogyasztói piac befolyásolási és szabályozási lehetőségét külföldi monopóliumok kezére juttatták.
A hazai nyersanyagbázisra alapozó iparágakat, ezen belül elsősorban az élelmiszeripart szintén külföldi tulajdonba adták, egyes esetekben - például étolaj, dohány, cukor, sör s a többi - a hazai kapacitások egészét egy kézbe adták, így a piac kontrollálásán túlmenően a hazai termelőket is a külföldieknek szolgáltatták ki. A jövedéki ipar eladása ellentmond a nemzeti hagyományoknak, de a józan észnek is. Ezek a történelem folyamán királyi privilégiumok voltak, és biztos bevételi forrást jelentettek a kincstárnak.
Az energiaipart úgy adták külföldi tulajdonba, hogy még a folyamatosan növekvő nyereségre is szerződéses kormánygaranciát biztosítottak a hazai fogyasztók háta mögött és kárára. A bankszektort közpénzekből őrületes összegekkel támogatták. Ezt követően gyakorlatilag ingyen játszották át külföldi kézbe, megteremtve ezzel a hazai tőkepiac külföldi egyeduralmát.
Az egyéb stratégiai fontosságú szolgáltatásokat - víz, csatorna, egészségügyi objektumok - felelőtlen intézkedéssorozattal szintén külföldi monopóliumok tulajdonába adták. A szakmai elitet, a jól képzett, tradicionális szakmunkásgárda zömét foglalkoztató iparágakat - gépgyártás, mezőgépgyártás, műszergyártás, optika, járműgyártás, elektronika, vegyipar, gyógyszeripar - szintén külföldi kézbe adták, vagy lezüllesztették, és teljesen megszüntették.
A külföldiek célja az esetek nagy többségében nem a hazai termelés technikai fejlesztése és volumenének növelése, hanem a visszafogás és az alacsony nívójú, kisigényű termeltetés, miközben a magyar munkavállalók tömege munkanélkülivé vált. Mintegy félmillió regisztrált munkanélküli él az országban, félmillió azon munkanélküliek száma, akik már munkanélküli-segélyt sem kapnak, szintén félmillióra tehető azok száma, akiket még a munkaképes korhatár előtt kényszernyugdíjaztak vagy leszázalékoltak.
Ennek a másfél millió embernek túlnyomó része emberhez méltatlan módon, tudását és képességeit kényszerűen nem használva, szociális segélyből él, kisebb része pedig kényszervállalkozó, aki kétségbeesve, egyre reménytelenebbül igyekszik megteremteni egzisztenciáját. Hazánkban ma összesen 1 018 877 bejegyzett vállalkozást tartanak számon, melyből 688 470 a ténylegesen működő vállalkozás. Ebből 452 591 az egyéni vállalkozás, melyek száma ugyanezen idő alatt több mint 36 ezerrel csökkent az év első negyedében. A többnyire nem működő mellékfoglalkozású vállalkozók száma az új vállalkozásellenes tb-szabályok miatt 39 ezerrel csökkent. A működő vállalkozások 91 százaléka tíz főnél kevesebbet foglalkoztat, s mindössze 2 százalék az, amely - szinte kizárólag külföldi tulajdonúak - ötven főnél többet foglalkoztat.
A hazai ipari termelés 60-70 százaléka bérmunka. A dolgozó tömegeket bérrabszolgává tették. A magyar vállalkozó idegen saját hazájában, többszörösen megsarcolt, fejlődésében gátolt szerepre kárhoztatott. Nem áll rendelkezésére megfelelő kamatú kedvezményes hitel. A bankok által támasztott hitelgarancia-igények kielégítésére képtelen, így vállalkozása bővítésére még magas képzettsége, kreativitása, ötletei esetén sincs lehetősége.
Piacszerzési lehetőségei reménytelenek, mert a piacot a kormány a háta mögött a multiknak adta; ezzel hosszú távra rögzítette a hazai piacfelosztást. Jövedelemtermelő képessége a sokféle vállalkozási teher miatt olyan kicsiny, hogy önmaga túlélési célú fenntartásán túlmenően vállalkozásfejlesztésre képtelen fordítani. Önök, képviselőtársam - és a kormány képviselői, különösen a miniszterelnök úr -, ismerik a kisgazdák alternatív gazdaságpolitikáját, melyet választási győzelmünk után radikálisan és gyorsan meg fogunk valósítani, megteremtve a hatékony nemzeti vállalkozásokat.
Addig is, amíg ezt nem tehetjük, kérem az ország polgárait és főként a ma szintén vevőként szereplő vállalkozásokat, támogassák a hazai ipart, támogassák azzal, hogy hazai termékeket vásárolnak. Tegyék lehetővé, hogy túlélve a jelen kormányzat által teremtett gazdasági anarchiát, a magyar kisvállalkozók megérjék azt a kormányt, mely számukra az egész nemzet érdekében tisztességes fejlődési lehetőséget biztosít. Köszönöm figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
