LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt másfél évben két magyar-magyar csúcstalálkozó volt: az egyik Budapesten, a másik pedig Pápán, ahol mind a két alkalommal felvetettem azt a problémát, hogy a több mint közel (Sic!) 2 millió magyar - aki Erdélyben és elsősorban egy csoportban Székelyföldön él - a román rendszerváltás után reprivatizációs alapon igen sok tulajdont kapott vissza. Egészen másképpen oldották meg a románok azt a kérdést, hogy az elrabolt tulajdont visszajuttassák, mint nálunk ezzel a szerencsétlen kárpótlási törvénnyel. Ott azonban nincs forgóalap, és rendkívül érdekes lenne az... (Gyimóthy Géza a padtársaival beszélget.) Ha abbahagynátok a beszélgetést, az rendkívül érdekes lenne. Az lenne rendkívül érdekes - visszatérnék az eredeti gondolatomhoz, amit mondottam -, hogy a magyar kormánynak kötelessége lenne bizonyos gazdasági szabályozókkal a Magyarországon fellelhető szabad tőkét odairányítani, részben, hogy ott magyar-magyar vegyesvállalatokat létrehozva az erdélyi magyarság is gazdasági pozícióba kerüljön.
(9.10)
Ezzel elkerülhető lenne a migráció, ami rendkívül helytelen ügy, mert nem jó az, ha az Erdélyben élő magyarság ide, az anyaországba visszatér, hanem ott kell gazdaságilag megalapozni a helyzetét.
Most kihasználva azt az alkalmat, hogy csatlakozhatom az előttem szóló képviselőtársamhoz, hogy bizony a magyar kormánynak és a magyar gazdaságpolitikának kellene olyan lépéseket tenni, amelyek kedvező feltételeket teremtenének a környező országokbéli magyaroknak közös vállalkozás létrehozására, és ottani gazdasági egzisztenciájuk megteremtésére.
Sajnos, az elhangzottakból, az előbbi hozzászólásokból ez most nem várható el; majd a következő, nemzetgazdasági kormány, amely emberközelibb, és foglalkozik minden magyar emberrel, ott majd meg fogjuk tudni oldani ezt a feladatot. Ezektől a jelenlegi gazdaságpolitikusoktól Magyarországon ez nem várható el. Köszönöm szépen. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.)
