IZSÓ MIHÁLY
IZSÓ MIHÁLY
IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Az 1993. április 20-án elfogadott bányászatról szóló törvény módosítása céljából 3110. számon egyéni képviselői javaslatot nyújtott be Szalay Gábor, Schalkhammer Antal, Miklós László és Botka László képviselőtársam. A bányatörvény 1993. évi elfogadása óta eltelt közel négy esztendő elegendő idő, hogy a törvény hatását, működését áttekinthessük és a szükséges módosításokat a jogalkotó megtegye.
Elöljáróban jelzem, hogy a Független Kisgazdapárt a bányatörvény módosítását szükségesnek és időszerűnek tartja. A módosító javaslatról elmondható, hogy többnyire javítana a bányatörvény kissé zaklatott stílusán, szövegi egyenetlenségén. Azonban el kell mondanom azt is, hogy a javaslattevők, akik önszorgalomból magukra vállalták a módosító javaslat összeállításának nehéz munkáját, nagy munkát végeztek ugyan, de számos vonatkozásban javaslataik egyoldalúak. Valljuk be, számos vonatkozásban hiányos a javaslattervezetük.
Egy ilyen nagy jelentőségű, a környezetre gyakorolt hatása szempontjából pedig meghatározó szerepű törvény módosítását igen körültekintő munka kell hogy megelőzze. "A bányajog megértéséhez nem okvetlenül szükséges ugyan a bányászati szakértelem és tudás - minő a geológia, a geodésia, az ásványtan, a kőzettan -, de ezek ismerete mindenesetre nagyon elősegíti és megkönnyíti a bányajog rendelkezéseinek megértését, miért az alapos bányajogásznak ezek feltétlenül elkelnek" - kezdi dr. Katona Mór: A magyar bányajog vázlata című, 1903-ban, Pozsonyban megjelent, ma is figyelemre méltó művében. Majd így folytatja: "Hazánk területén már a honfoglalás előtt létezett bányaművelés, úgy a rómaiak, mint más népek, kivált a szlávok részéről".
Tudjuk, hogy századokon át jártak hozzánk Európa szerencsésebb népeinek fiai a korszerű bányászat vagy annak mondott elemeinek elsajátítása céljából. A korai századainkban a nemesércbányászatnak, a múlt századtól a kőszénbányászatnak, e század harmincas éveitől a bauxitbányászatnak, az ötvenes évektől pedig az uránércbányászatnak volt megfelelő tekintélye. Jelentős szerepe volt a szénhidrogén-termelésnek is. Ma európai méretekkel is jelentős kavicsbányászatunkat és speciális, úgynevezett vegyesásvány-bányászatunkat kell kiemelni. Ez utóbbit azért is, mert környezetvédelmi szempontból fontosak a termékeik.
Tudjuk, hogy a rendszerváltás óta a bányászat szerepe leértékelődött, ma már látszik: a tényleges lehetőségeknél lényegesen jobban értékelődött le. A szétzilálódott bányászatot előkészítő kutató, értékelő szervezetek lassan értéktelenné váltak. A törvényhozás, az államigazgatás a mai napig nem tudta behozni a kárt, pedig az ismert mondást kissé átalakítva ma is csak azt mondhatjuk: bányászkodni kell!
A mai kor természetesen másfajta bányászatot követel, gazdagabb országok esetén ma már bátran beszélhetünk zöldbányászatról is.
(19.40)
A zöldbányászat a fejlettebb technika mellett fejlettebb, mondhatjuk "zöldebb" gondolkodást kíván és igényel.
Amiről elöljáróban még szólni kell: a magyar jog- és politikai mozgások következtében a szükségesnél erősebb szerepet kapnak a jogalkotásban s ezáltal sajnos törvényeinkben is az ágazati, mondhatnám miniszteriális szempontok. Következésképp törvényeink között különösen, de törvényeinken belül is jelentős hézagok vannak. A hézagokon fontos dolgok kihullanak, illetve az ügyesek kibújnak, átbújnak rajta. Nincs a természet egészét a földanyától az emberig átfogó, annak áthatásait kellőképpen érzékelő és érzékeltető törvényünk. Mindaddig, míg ilyen törvényünk meg nem születik, addig a mindenkori bányatörvényeket kell alkalmazni; a geológiát, a Föld tudományát, melynek kellő ismerete nélkül a mai kor meghatározó eszmeisége, a "zöld" tudat, a környezetvédelem is féllábú mindaddig, míg átfogó, holisztikus szemléletű természeti törvény meg nem születik, a geológia tudományának képviseletét a bányatörvénynek föl kell vállalni. (Sic!) De jelen állapotában ez nem így történik, és nem mondható el.
Magára a törvénytervezetre térve elsőként egy aggályomat kell megfogalmaznom. Szabadjon az 1991. évi XVI. törvény azóta többször módosított koncessziós törvényéből idéznem. (Sic!) Az 1. § (2) bekezdésében a következőket írja. Idézem: "az ágazati törvény az (1) bekezdésben felsorolt - a bányászat is beletartozik - tevékenységtípusok folytatását koncessziós pályázatok kiírása, illetőleg koncessziós szerződés megkötése nélkül is lehet folytatni." A szövegből nyilvánvaló, hogy a törvényalkotó 1991-ben az állami, önkormányzati tulajdon hatékonyabb működésének meghatározó formájaként a koncessziós szerződés alapján történőt fogalmazta meg. A liberalizált tevékenység megengedő formában szerepel, tudomásul véve a bányászat minden, bányatörvényben szereplő, más tevékenységekkel alig összevethető azon sajátosságát, hogy a bányászati döntések gyakorta évtizedekre szólnak.
A 2. §-ban a törvény megfogalmazza, hogy - idézem - "az 1. §-ban felsorolt tevékenység folytatásának előfeltételeként
a) az állam vagy az önkormányzat, illetve az önkormányzati társulás e célra az állam vagy az önkormányzati többség részesedésével működő gazdálkodó szervezet vagy költségvetési, illetőleg önkormányzati intézményt alapítson, vagy
b) az állam, illetőleg az önkormányzat a tevékenység gyakorlásának időleges jogát koncessziós szerződésben átengedje."
Folytatom a koncessziós törvény idézését. A 29. § (4) bekezdésének harmadik részéből idézem a következőt. "Az állam vagy az önkormányzat által alapított s átalakuló gazdálkodó szervezet tevékenysége folytatására új gazdasági társaság csak az állam, illetve önkormányzat többségi részesedése mellett jogosult. A bányászati kutatás és termelés területén - a pályáztatás feltételeinek kialakulásáig terjedő átmeneti időszakban - az ipari és kereskedelmi miniszter ettől eltérést engedélyezhet." Ettől első olvasatban alapvetően eltérő javaslatot terjesztenek elő a javaslattevők az 5. § második mondatában: "az engedélyezett bányászati tevékenység azt követően is gyakorolható, ha a gazdálkodószervezetben a többségi állami, önkormányzati tulajdonú hányad megszűnik." Ugyane szellemet idézi a 6. § (2) bekezdése, mely szerint "a hatósági engedély alapján gyakorolt bányászati jog, a koncesszió átruházására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával, kérelemre, a bányafelügyelet hozzájárulásával átruházható."
E mondatok sokféleképpen érthetők; szándékaiba bele nem menve most csak az mondható, hogy a javaslati pontokkal a Független Kisgazdapárt nem érthet egyet. A kérdésnek van egy bizottságunkat érintő környezetvédelmi vonatkozása is. Nevezetesen: a környezetvédelem egy ellenőrzőpontot, egy lényegi ellenőrzőpontot elveszít e gondolat, e szándék elfogadása esetén.
Néhány vonatkozásban az új javaslat nem ad tényleges megoldást, de nem szövegtechnikai, hanem elvi okokból, illetve részben a törvények ágazati jellegéből fakadóan. Tipikusan ilyenek az úgynevezett vízi munkákra vonatkozó passzusok. Ez csak a vízügyi törvény egyidejű módosítása esetén lenne elképzelhető. Eredményessége akkor is kétséges.
Néhány kérdést a módosító javaslat nem érint, pedig a bányatörvény hajdani szövegezésekor vita tárgya volt, és mára sem tisztult az le. Ez pedig a nyersanyag-előkutatás kérdése. A még nem közvetlen bányanyitásra, csupán a perspektívák fölmérésére irányuló kutatás leválasztása a konkrét bányászati tevékenységről, minden bizonnyal lényegesen növelné több hazai geológiai erőforrás iránti érdeklődést. Nevezetesen azzal, hogy a hazai kutatók nem egyszer több évtizedes tapasztalatai és tudása hasznosulhatna. Az előkutatást, illetve annak egy részét ugyanis lényegesen kisebb befektetéssel, illetve kockázattal le lehetne folytatni.
Több ponton a javaslatok szövege további javításra szorul. A bányajáradékra vonatkozó szövegrész különbséget tesz a hatósági engedély, illetve koncesszió alapján működők között.
2. Bányajáradékból képzett alapok fölhasználása kapcsán el kívánom mondani, hogy az önkormányzatoknak szánt 5 százalékos gondolata aggályos, ugyanis az önkormányzatok szakhatóságként részt vesznek a döntésben. Nem tisztázza a javaslat, mi van akkor, ha több önkormányzat érdekelt, mivel a bányászat, illetve kutatás több önkormányzat területére kiterjed - az esetek jó részében pedig ilyen.
Messzemenően egyetértünk a kutatási alap képzésének gondolatával, de nem leszűkítve a nyersanyag-kutatásra, hanem egy tágabb értelmű Földtani Kutatási Alapra gondolunk, amelyből a - pénzügyi okokból - meglehetősen elhanyagolt - földtani alapokon nyugvó - környezetvédelmi kutatásokra lehetne erőket fordítani.
Nem értünk egyet azon javaslattal, miszerint jelenleg is működő bányák táji rendezésre... (Sic!) központi alapból pénzt kapjanak.
Teljesen kidolgozatlan a törvényben az üzleti titok fogalomköre; nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzet ellentétes a közérdekű információkhoz való hozzáférés jogával. Nem rendezi a legsúlyosabb problémát, a felszíni ingatlantulajdon kérdését, ami jelenleg is mozgásban van.
Ezek után kijelenthetem: ha a törvénybe bekerülnek olyan részek is, amelyeknek hiányát érzi a Független Kisgazdapárt, úgy azt támogatni tudjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak.
