HORN GÁBOR
HORN GÁBOR
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Nem tudom, most működik-e a mikrofon, Torgyán József hallja-e.
Tisztelt Országgyűlés! Elnök Asszony! Joggal merülhet fel az a kérdés, hogy a bankkonszolidációról - a '92-es úgynevezett székházügyek tükrében - most, '97-ben miért kell beszélni. A válasz, sajnos, kézenfekvő. Egyrészt azért kell erről most beszélnünk, mert annak idején, '93-ban az MDF a Fidesz segédletével megakadályozta egy vizsgálóbizottság felállítását, amely egyértelműen tisztázhatta volna ezt az ügyet.
Másrészt, az elmúlt néhány hétben az üggyel kapcsolatban új fejlemények kerültek napvilágra. Részben az MDF-Fidesz tulajdonában lévő cégek kötvénykibocsátásáról, részben pedig a pártok hitelfelvételéről, amely biztosítékául a tisztázatlan körülmények között megszerzett ingatlanok szolgáltak. Az eddig ismert információk alapján megállapítható, hogy a felvett hitelek - melyek összege jelentős mértékben meghaladta az egymilliárd forintot - csak részben kerültek visszafizetésre a székházak értékesítése útján. Itt a bankot, a Magyar Hitel Bankot, amely az egyik résztvevője volt ennek az ügyletnek, több mint 400 milliós veszteség érte; az így keletkező veszteséget pedig - az eddigi információk szerint -, amely tehát meghaladta a körülbelül 500 millió forintot, a bankkonszolidáció keretében, lényegében az adófizetők zsebéből terhelve oldották meg. (Közbekiáltás a kormánypártok soraiból: Hoppá!)
A két pártnak külön juttatott székházak ügyében a jogszerűséget az is igazolni látszik, hogy a tranzakciót az akkori miniszterelnök, Antall József is aggályosnak vélte. A már ismert tények alapján erős a gyanú tehát, hogy a székházjuttatás módja és annak mértéke egyaránt jogszerűtlen volt. Megjegyzendő, hogy volt olyan időszak, amikor egy, az akkori időszakban alig 6 százalékos parlamenti mandátummal rendelkező pártnak, a Fidesznek, összesen négy, jelentős alapterületű székházban volt komoly tulajdonosi részesedése, melyek közül hármat soha nem használt székházként. Ez önmagában azért is fontos tény, mert a pártok székházhoz juttatásának egyetlen oka a rendszerváltás után létrejött parlamenti pártok megfelelő ingatlanhoz juttatása volt, és semmiképpen nem a '94-es kampány fedezése.
Fontosnak tartom azt a megállapítást is, hogy az érintettek által hivatkozott állami számvevőszéki vizsgálat nem az ügylet jogszerűségét és mértékét, hanem kizárólag a könyvelés szabályszerűségét vizsgálta, amely talán az egyetlen szabályos eleme ennek az egész ügyletnek. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Felmerült tehát a gyanú, hogy miközben a Fidesz és az MDF a '93-as parlamenti vizsgálat megakadályozásával el akarta tussolni ezt az ügyet, eközben egyrészt jogtalanul terhelte százmilliókkal az adófizetőket, és közvetlenül a költségvetésből finanszírozta a '94-es kampányát. Megjegyzendő, hogy az akkor még 100 százalékban állami tulajdonban lévő bankot, különös tekintettel a Magyar Hitel Bank akkori vezetőire, őket is felelősség terheli, amennyiben ez az ügylet úgy zajlott le, ahogy jelenlegi információink szerint látjuk. (Zaj.)
Összességében kijelenthető tehát, hogy nagy valószínűséggel a Fidesz és az MDF az '92-'93-as, úgynevezett székházjuttatását bújtatott pártfinanszírozásra használta, az akkori vizsgálatokat megakadályozta, és a bankprivatizáció során több száz millió forinttal terhelte az adófizetőket. Az ügyben ma még nem látunk tisztán. A közélet tisztaságáért folytatott harcban - amelyet a magunk részéről mindig is támogattunk - fontos feladat, hogy minden ilyen és ehhez hasonló ügyet kivizsgáljunk, és amennyiben kiderül az igazság, akkor a szükséges intézkedéseket megtegyük.
A vádak, feltételezések és a tények között persze nagy különbség van. Ebből a szempontból legalábbis kérdéses a Deutsch Tamás által jegyzett nyilatkozat, amely szerint egy jogállamban párt jobban nem lehet érintett korrupciós ügyben, mint amely mértékben érintett a két kormányzó párt - mármint nem az előző időszakban, hiszen ott csak az egyik volt kormányzó párt - az úgynevezett Tocsik-ügyben. (Dr. Kis Gyula József: Próbálod tisztázni magad!) Meglátjuk. Az eddigi információk szerint ez a kérdés legalábbis kérdés, egyáltalán nem biztos, hogy az érintettségnek nem lehet nagyobb mértéke, egyértelműbb látszata, mint ez a '92-'93-as ügy. (Közbeszólás: Vélelem!)
Azt kérem mindannyiunktól a parlamenti vizsgálatok során is, hogy azután nyilatkozzunk ezekről az ügyekről, ha a kivizsgálások lezárultak, és a tények ismeretében számoljunk el, hogy ki mivel tartozik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
