DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY
DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Képviselő úr interpellációja valóban aktuális és sokakat érintő kérdésre hívja fel a figyelmet. Naponta keresnek meg bennünket ezzel vagy hasonló kérdéssel, hogy vizsgáljuk meg, miként alakítható ki a magyar lakosság fizetőképességéhez jobban illeszthető díjfizetési rendszer. Valóban egy társadalmi párbeszéd indult meg. A magam részéről nyitott vagyok, mint ahogy ma délelőtt az 5-ös út menti polgármesterek képviselőivel találkoztam, és hosszasan eszmét cseréltünk erről a kérdésről. Miniszteri biztos kinevezésével is igyekeztem elősegíteni ezt a kérdést.
A feszültség okai általában ismertek. A költségvetési források szűkössége miatt az autópályáink építéséhez felvett hitelek adósságszolgálati terhei - elsősorban az eddig megnyitottak, az M1-es és az M5-ös esetében - beépültek ezekbe az autópályadíjakba.
(15.50)
Emiatt európai összehasonlításban is valóban magas díjak alakultak ki, amelyek szűkítik az autópálya-használók körét. Egyidejűleg megjelenik a képviselő úr által is említett átterelődés és ennek a káros következményei.
Hazai autópályáink további építéséhez a fejlesztés általánosan elismert igénye és a közlekedéspolitikai prioritások azok, amelyeket itt az Országgyűlésben megbeszéltünk és melyet az Országgyűlés elfogadott a prioritások között. Az ehhez szükséges állami pénzeszközöket, szemben a nemzetközi gyakorlattal, ahol legalább 40-50 százalékos állami hozzájárulás van az építéshez - hangsúlyozom: az építéshez -, mindmáig csak kisebb, bár némileg fokozódó részben sikerült a központi költségvetésből biztosítani. Most már világosan látható, hogy hiba volt az M1-es és az M5-ös esetében az állam szerepétől szinte teljes mértékben eltekinteni az autópálya-építés terheit illetően.
Az M3-as esetében kicsit más a helyzet. Itt jelentősebb költségvetési közreműködést sikerült biztosítani, ahol is várhatóan egyéb kedvezmények nyújtása esetén, amire komoly remény van, igen jelentős kedvezmények esetén, egy elfogadható díj- és kedvezménypolitika alakítható ki.
Az anyagi eszközök megteremtéséhez tulajdonképpen három csatorna vehető számításba. Valamennyi állampolgár esetében a közteherviseléssel, tehát a költségvetés útján; a közlekedők, az autóhasználók, a gépjármű-használók csoportja az üzemanyagárban és a gépjárműadóban; valamint az autópályát ténylegesen használók az általuk megfizetett díj útján. Negyedik csatorna sajnos nem létezik.
Széles körben elfogadott szakmai álláspont szerint mind a három rétegnek szükséges, hogy közreműködjön és forrásképzésként számításba lehessen venni, hiszen az autópálya által nyújtott forgalmi és környezetvédelmi előnyökből nemcsak a ténylegesen használók részesednek. Folyamatban vannak azok a vizsgálatok, amelyek a megoldás lehetőségét és az előbbi csatornák közötti ésszerű aránymegosztást szolgálják.
Az állam szerepvállalásának megítélésem szerint, különösen az építésben, meg kell nőni. Az Útalap kondícióinak javítása elkerülhetetlen, csak így tudjuk jobban biztosítani az építésben az állam szerepét. Az autópálya-program finanszírozásáról és a díjpolitika általános elveiről javaslatot készítünk, amelyet rövidesen a kormány elé terjesztünk. Kedvező kormánydöntés esetén van lehetőségünk arra, hogy a koncessziós társaságokkal tárgyalva vonzóbb autópálya-használati feltételeket alakítsunk ki.
Tisztelt Képviselő Úr! Még jóval az M5-ös autópálya megnyitása előtt az AKA elnökének írt levelemben hangot adtam elégedetlenségemnek a nem kielégítő mértékű lakossági kedvezményeket illetően. Mint arról képviselő úrnak bizonyára tudomása van, még december végén megkezdődtek a tárgyalások a kecskeméti lakosoknak adandó kedvezmények ügyében az AKA és a város képviselői között. Az eredmény március végére várható. Az eddigi értesüléseink és az AKA elnökének a közelmúltban küldött levele alapján bizakodó vagyok a kedvező eredményt illetően.
Némileg javult a helyzet a forgalom alakulása szempontjából; az AKA meglehetősen sok nagyvállalkozóval, így a Volánnal, a Hungarocamionnal már megegyezett. Ez azonban még nem kielégítő, különösen a mindennapi használók esetében. Így az autópálya-használat vonzóbbá tétele egy jó kedvezménypolitika esetében jobban illeszthető lenne a koncessziós társaság törekvéseihez. Természetesen ez csak az előzőekben vázolt lépésekkel együtt vezethet kielégítő eredményre, amelynek érdekében mindent el fogunk követni.
Köszönöm, és kérem az Országgyűlést, a képviselő urat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps.)
