DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A kiskereskedők több százezres táborát veszély fenyegeti: nem ez az első alkalom, hogy erről napirend előtt szólunk. Veszély fenyegeti őket részben azért, mert a közterhek növekedése elviselhetetlen; részben azért, mert a hitelhez jutás nagyon nehéz; részben azért, mert a piacért folytatott harcban esélytelenek a kiskereskedőink.
E veszély nemcsak a több százezres kiskereskedői réteget érinti és lehetetleníti el, hanem rajtuk keresztül az ő alkalmazottaikat, beszállítóikat is. S a kormánynak nincs kereskedelempolitikája. Figyeltem azokat a kérdéseket, interpellációkat, melyekre az ipari tárca képviselője válaszolt: határozottan állíthatom, hogy nincs kereskedelempolitikája. A kormány e politika kapcsán sodródik. Jelenleg 24 bevásárlóközpont tervei ismertek, és jelenleg több mint 730 ezer négyzetméter alapterületen kívánnak Magyarországon bevásárlóközpontot építeni. Az ipari tárca képviselője szerint ő érzékeli a problémát; a bevásárlóközpont kérése szerint is: "ne veszélyeztessék azt a kényes egyensúlyt, ami a kiskereskedelem és a nagykereskedelem arányában az elmúlt évtizedekben kialakult." Megnyugtatta az Országgyűlést az államtitkár asszony, hogy a kormány elemző stádiumban van, és egyébként is önkormányzati hatáskörbe tartozik ez a kérdés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kezemben tartom a 149/1994. számú kormányrendeletet az ipari és kereskedelmi miniszter feladat- és hatásköréről. Ebből a kormányrendeletből legalább 5 olyan pontot tudnék idézni, amely alkalmas arra, hogy ha a kormány vagy az ipari tárca a kereskedelem szabályozására valamilyen rendeletet meg akar fogalmazni, akkor a kormányrendelet alapján ezt megteheti - hangsúlyozom még egyszer: a hazai állampolgárok, a közjó védelme érdekében.
A kormány azzal vigasztalja magát, hogy a bevásárlóközpontokban a magyar kiskereskedők bérelhetnek pavilonokat. Itt a kiskereskedők között a tőke szelektál, és azok a bérleti díjak, amelyek ezekben a bevásárlóközpontokban gyakoriak, és az ottani költségek, ezek mind-mind beépülnek az árba, és szintén áremelést okoznak. A kormány fél, úgy tűnik, attól, hogy korlátozza a nagy bevásárlóközpontoknak a számát: vagy fél, vagy nem akarja ezt megtenni, hogy ésszerű korlátokat állítson fel.
Elgondolkodtam azon, hogy például a kaszinók felállításával kapcsolatban milyen érdeke fűződik a kormánynak ahhoz, hogy ne zúdítsuk a kaszinókat a társadalomra, hogy korlátozzuk az elhelyezésüket és a számukat, hogy versenyeztetésre lehet jogot szerezni - és itt a versenyeztetés maga a jogot is felértékeli. És ezt követően nem tudom értékelni a kormánynak ezt a halogató álláspontját, hogy a mai napig még csak a felmérés vagy a modellezés stádiumában van, miközben gombamód szaporodnak ezek a bevásárlóközpontok.
Végezetül, miután ma napirend előtti felszólalásában Surján képviselő úr a jogkövetésről beszélt, hadd mondjak el önöknek egy olyan példát, ami a bevásárlóközpontokat érinti. Mint tudvalévő, a budaörsi út mellett épül egy hatalmas bevásárlóközpont; ezt a bevásárlóközpontot egy francia cég kívánja felépíteni. A helyi lakosok és a levegő-munkacsoport pert indítottak, első-, másodfokon a pert megnyerték, mondhatnám úgy is, hogy hatályon kívül helyezte a bíróság azokat az építési határozatokat, amelyek alapján megkezdhette az építkezést a vállalkozó. A polgármesteri hivatal olyan engedélysorozatot adott ki, amely minden pontjában törvénysértő volt, szinte minden pontjában megállapította a bíróság a törvénysértést; építési engedély hiányában pedig tovább építkezik a vállalkozó, mi több, nyilatkozik az újságnak az építés befejezéséről. E cég már most nem tiszteli a magyar törvényeket. Már most a törvényekkel szembemenetel: mi lesz, ha felépül ez a bevásárlóközpont? A hatóságaink olyan következetesen tudnak eljárni a kiskereskedőkkel szemben; nem értem, hogy miért van ez a tétlenség egy nagyvállalkozóval szemben.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
