DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint köztudomású, az IFOR és az SFOR keretébe tartozó erők 1995 decembere óta tartózkodnak a Magyar Köztársaság területén.
Tartózkodásuk jogalapját az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata, illetőleg a Magyar Országgyűlés ezt jóváhagyó határozata adja meg. Felmerül a kérdés, hogy ezen kívül szükség van-e további rendelkezésre. A válasz: igen, ugyanis ezek az itt-tartózkodást megalapozó egyezmények pusztán a jogcímet adják meg, ugyanakkor szükséges az itt tartózkodó csapatok státuszával kapcsolatos egyes kérdéseket is rendezni.
(23.30)
Van egy úgynevezett keret-megállapodás, amit SOFA-nak hívnak. Ez azon megállapodás rövidítése, amely a NATO-tagállamok között jött létre, amely ezt a státuskérdést rendezi; a Partnerség a békéért-ben részt vevő tagországok esetében a PfP-SOFA megállapodás ennek a megfelelője. Ennek egy melléklete a NATO-tagországok között megkötésre kerülő, 1951-es egyezmény a NATO-SOFA.
Tudni kell ugyanakkor azt, hogy ez a SOFA-megállapodás, illetőleg a PfP-SOFA-megállapodás nem terjed ki az itt állomásoztatás minden körülményére, ezért az itt tartózkodó csapatokat küldő államokkal Magyarország már eddig is számos részletkérdésben megállapodott az itt tartózkodás körülményeivel kapcsolatban.
Tekintettel arra, hogy a Magyarországon tartózkodó korábban IFOR-, most SFOR-erők gerincét az Egyesült Államok hadereje adja, ezért szükségessé vált, hogy ezt a sok részmegállapodást fölváltsa egy átfogóbb megállapodás, amely ezeket a kérdéseket rendezi. Engedje meg a tisztelt Ház, annak érdekében, hogy idejüket immár ne vegyem túlságosan igénybe, ennek a megállapodásnak csupán öt szempontjára hívjam fel a figyelmet.
Az első ilyen szempont az, hogy ez a PfP-SOFA-megállapodás nem elegendő arra, hogy minden részletkérdést tárgyaljon, és érdemes azt is tudni, hogy a NATO-tagországok között is bevett gyakorlat, hogy a SOFA-megállapodás mögött a küldő és a fogadó országok között megállapodás jön létre az állomásozó csapatok státusa vonatkozásában. Éppen ezért az a körülmény, hogy a Magyar Köztársaság a PfP-SOFA mögött egy ilyen megállapodást hoz létre az Egyesült Államokkal, nemhogy nem ellentétes, éppen hogy összhangban van a NATO-tagországok gyakorlatával.
A második megjegyzésem a megállapodással kapcsolatban, hogy ez a megállapodás nem specifikusan az IFOR-SFOR-csapatokra vonatkozik, hanem a megállapodás hatálya alatt minden, az Egyesült Államok részéről Magyarországra küldött, Magyarországon állomásozó csapatra kiterjed, illetve ki fog terjedni; mindez azonban önmagában nem fog jogcímet jelenteni arra, hogy az Egyesült Államok Magyarország területére csapatokat küldjön, hiszen az az alkotmányos rendelkezés, hogy külföldi csapatok magyarországi állomásoztatására, illetve átvonulására a Magyar Országgyűlésnek kizárólagos kompetenciája van, a továbbiakban is érvényes lesz. Tehát ahhoz, hogy a mostani helyzeten kívül a jövőben amerikai csapatok hazánk területén tartózkodjanak, a jövőben is szükség lesz az Országgyűlés hozzájárulására, ezt ez a jelenlegi megállapodás nem váltja ki.
A harmadik megjegyzésem, hogy az az egyezségcsomag, ez a megállapodás, amelyet a kormány az Országgyűlés elé tárt, teljes egészében ezen a NATO-SOFA-egyezményen, illetőleg az Egyesült Államoknak a NATO-tagországokkal megkötött állomásoztatási egyezményein, illetve a kialakult gyakorlaton alapszik. Itt egy egy évig tartó tárgyalássorozatról van szó. Azt kell hogy mondjam, hogy a megállapodás egy kompromisszumot tartalmaz; hogy csak egyetlen kérdésre fölhívjam az Országgyűlés figyelmét: az amerikai fél teljes adómentességet kívánt - a magyar fél ebbe nem tudott belemenni. A kompromisszum, azt hiszem, ésszerű: áfa-visszatérítésben részesültek az amerikai csapatok. Itt felmerülhet a kérdés, hogy indokolt volt-e az áfáról lemondani. Én úgy ítélem meg, hogy igen. Ha amerikai csapatok Magyarországon tartózkodnak, vegyük csak az IFOR vagy az SFOR esetét, ennek célja a boszniai béke fenntartása.
Úgy ítélem meg, hogy nem lehet elvárni az Egyesült Államok adófizetőitől, hogy ezt a rendkívül sok terhet jelentő feladatot még a magyar állam is megfejelje az áfával. Nem üzleti tevékenység miatt tartózkodnak Magyarországon, hanem egy békefenntartó misszión vesznek részt, és azt hiszem, ez a legkevesebb, amit ebben az ügyben megtehetünk.
A negyedik pont, amelyre szeretném fölhívni az Országgyűlés figyelmét, hogy ez a megállapodás - a megállapodás zárórendelkezéseiből is kitűnően - addig van hatályban, ameddig Magyarország a NATO-ba felvételt nem nyer. A megállapodás szerint akkor, amikor Magyarország a NATO-ban teljes jogú tagságot fog elnyerni, akkor a felek a szerződés rendelkezéseit felülvizsgálják, és azt minden tekintetben a NATO-n belül bevett és alkalmazott gyakorlathoz fogják igazítani. Úgy ítélem meg, hogy ez egy magától értetődő rendelkezés.
Az ötödik és egyben utolsó pont: szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy ennek a megállapodásnak van egy elég rendkívüli politikai jelentősége, mégpedig az, hogy az Egyesült Államok a békepartnerségben részt vevő tagországok közül eddig kizárólag Magyarországgal kötött ilyen megállapodást. Úgy ítélem meg, hogy a megállapodás létrejötte is mutatja Magyarország geostratégiai felértékelődését, s azt, hogy e megállapodás - ilyen módon legalábbis - tovább erősíti azt a reményünket, hogy nemcsak Magyarországnak van szüksége a nemzetközi közösségre, hanem a nemzetközi közösségnek is szüksége van Magyarországra, és ennek eredményeképpen a júliusi NATO-csúcson minden esélyünk megvan arra, hogy Magyarországot is meghívják tárgyalni.
A fentiekre tekintettel a kormány nevében azt kérem az Országgyűléstől, azt kérem minden frakciótól, hogy szavazatával támogassa ennek a megállapodásnak a megerősítését, amelyre az alkotmány értelmében van szükség, és ugyanezzel a szavazatával támogassa a megállapodás kihirdetését is.
Köszönöm, elnök úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
