DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Szinte megoldhatatlan feladatnak látszik ugyanebben a témában harmadikként felszólalni, és a felszólalási szándékot csak azért tartom fenn, mert szeretném megcáfolni, hogy a Nyilatkozat egyedül és kizárólag a liberális ellenzék műve, és csak az általam nagyra becsült magyar liberalizmus gyöngyszeme lenne, hanem éppen ellenkezőleg: a magyar függetlenség és a nemzeti érdekek mellett elkötelezett politikai erők egységes hitvallása volt.
Itt én nem kívánok történelmi ismeretterjesztést tartani, hiszen a tényeket mindenki ismeri. Ezen a bizonyos 1847. március 15-i ellenzéki konferencián Deák nem volt jelen, de az ő bölcsessége, türelmes integráló képessége kellett ahhoz, hogy összeegyeztesse Kossuth Lajos, Eötvös József, Szemere Bertalan, Klauzál Gábor, a nacionalisták, a centralisták, a radikálisok, tehát minden ellenzéki erő egymástól eltérő nézeteit, és így született meg a június 7-én elfogadott Ellenzéki Nyilatkozat.
A történelem állítólag nem ismétli meg önmagát, de mindig valamilyen üzenetet küld a jövőnek. Az Ellenzéki Nyilatkozat valóban ma is használható üzeneteket fogalmazott meg a kormányzópártoknak, az ellenzéknek és az egész politikai közéletnek. Udvariasságból először a kormányzópártokat figyelmezteti arra, hogy "a mindenkori ellenzéknek minden alkotmányos országban egyik természetes hivatása a kormány irányában az ország minden érdekeire nézve mind jog és törvényszerűség, mind helyesség és célszerűség tekintetében ellenőrködni." Vagy a másik figyelmeztetés a lesöpört törvényjavaslatokkal és módosító indítványokkal kapcsolatban: "De azt sem tartjuk, hogy a haladás kérdéseit csak a kormány vagy annak pártja indítványozhatja célszerűen."
Az Ellenzéki Nyilatkozat természetesen üzenetet tartalmaz az ellenzék számára is, az egyik felszólalásban már volt idézet a Nyilatkozatból, de a pontos szövege az, hogy: "Ezen ellenőrség sikerére az alkotmány által nyújtott minden eszközöket törvényszerűséggel s lojalitással használni el vagyunk határozva, és polgári bűnnek tartanók ezen feladat pontos teljesítését bármi részben elmulasztani."
És ne feledkezzünk meg az önök által megalapozatlanul megkérdőjelezett ellenzéki konstruktivitás pontos megfogalmazásáról sem: "De mi az ellenzést vagy pártolást nem személyekhez, hanem tárgyakhoz és tényekhez kötjük, s a kormánynak csak oly lépésit fogjuk helyteleníteni, sőt tehetségünk szerint ellenezni, melyek formájokban vagy lényegökben törvény elleniek vagy következményeikben a haza közérdekeire és az alkotmányos élet fenntartására és kifejlődésére károsak."
A magyar politikai közéletnek szóló üzenet, hogy program nélkül bármilyen nyilatkozat csak retorikai szólam. Éppen ezért az óvatosan csak Nyilatkozatnak nevezett dokumentum programot is ad. Az időkorlát miatt a programból csak egy elemet szeretnék kiemelni: "Nemzetünk kifejlődésének egyik leghatályosabb emeltyűjét, a köznevelést igyekezendvén oly irányban vezettetni, hogy hazánkfiai munkás polgárokká képeztessenek, s ezáltal személyes függetlenségökre is támaszt nyerjenek." Ezért is állapíthatja meg a Magyarország rövid története, hogy az Ellenzéki Nyilatkozat már nem egy hétköznapi reform cselekvési tervét, hanem a polgári átalakulás programját vázolja fel.
Befejezésül és tanulságul: a várhatóan elmérgesedő kampányt lehetőleg ne sározzuk be még személyeskedéssel is; de senki ne sértődjék meg azért, hogy a mai ellenzék a 150 évvel ezelőttihez kísértetiesen hasonlóan az Ellenzéki Nyilatkozat szóhasználata szerinti "idegenszerű s nem nemzeti befolyás alatt álló kormány" leváltására törekszik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok, zaj a kormánypártok soraiban.)
