DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy ezt a miniszter úr elmondta az imént, valóban hosszú időre szóló, vagy legalábbis annak szánt törvénycsomagot tárgyal az Országgyűlés. Ezért mindenképpen felmerül a kérdés - és a bizottságban is ez képezte a legnagyobb vitát és a legnagyobb megosztottságot jelentő döntést -, hogy miért van az, hogy a hét pártot magában foglaló Országgyűlésből öt párt kénytelen volt nemmel, illetőleg tartózkodással kifejezni ellenérzését az ily módon most már csak két párt által támogatott javaslatokkal kapcsolatban. A 14:10-es szavazás hiszen nemcsak számszerűleg rossz egy ilyen ügy kapcsán, hanem a konszenzussal kapcsolatos legcsekélyebb elképzelését sem igazolja a kormánynak. Ez nagyon rossz, azt kell mondanom, mint ellenzéki politikusnak is, hiszen egy olyan, a politikától valóban függetlenné vált és a törvényhozástól és a végrehajtó hatalomtól mind nagyobb függetlenséggel rendelkező, de ugyanakkor kölcsönösen egymásra utalt hatalmi ág egészének és környezetének a szabályozását illeti, mint a bírósági reformnak nevezett törvénycsomag, ami természetesen több, mint a bíróságok ügye, hiszen ügyészséggel kapcsolatos törvényjavaslatok is vannak, és mint hallottuk itt, több más épül egymásra.
Nos, tehát miért 14:10 ez az arány? Ennek indokait maga a miniszter úr mondta el az imént, és ezek elhangzottak a bizottsági vitában is, ezért az ottani történéseket ismertetem, de utalhatok az itt élőszóban előadottakra, hogy tudniillik az ellenzéki képviselőket egyáltalán nem győzte meg az az érvelés, hogy az alkotmányozás folyamata, az új alkotmány koncepciójának elfogadását követően előállt helyzet indokolja a legcsekélyebb mértékben is a kormánynak az ettől eltérő álláspontját. Nem győzhette meg, mert az imént hallottuk azt, hogy 1996 márciusában jött létre az a bizonyos szűk körű kodifikációs bizottság, amelynek az érdekeltek voltak elsősorban a tagjai, tehát magas beosztású bírák és megyei bírósági vezetők és még néhány érdekelt és érintett, ennek az ügynek a kapcsán évek óta igen dicséretes munkát kifejtő személy, de a politikai döntéshozásban és az ezzel kapcsolatos döntési felelősséget, politikai és egyéb felelősséget viselők közül úgyszólván senki. Nos, ha 1996 márciusában ez a kodifikációs bizottság már megalakulván döntött az indulást illetően a négyszintű bíráskodás bevezetése és az országos igazságszolgáltatási tanács felállítása iránt, akkor hogy lehet itt az ellenzék magatartásáról beszélni, akik 1996 decemberében többé-kevésbé bizonyos fenntartásokkal fogadták az új alkotmány koncepcióját, illetőleg tartózkodással fejezték ki hiányérzetüket?
(11.50)
Hogyan lehet, tisztelt Országgyűlés, az ellenzéknek a legcsekélyebb köze is annak a helyzetnek az előidézéséhez, amely az alkotmányozással kapcsolatos hatpárti, de mind a hét párt által tudomásul vett egyezségnek a felrúgásán alapulva kívánja az igazságszolgáltatás ilyen jelentős törvénycsomagját, ezek szerint konszenzus hiányában is, hosszú időre szólóan átvitatva - a későbbiek folyamán lesz nyilván módunk részletesen kifejteni az ezzel kapcsolatos aggályainkat -, az ország szempontjából egyáltalán nem lényegtelen kérdést így eldönteni?
Felvetettük azt a kérdést ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán, hogy vajon készült-e akár egy néhány oldalas hatásvizsgálat az ügyek érkezésének várható megoszlását illetően, akár a négyszintű bírósági rendszer bevezetése kapcsán, akár a hatáskörök áttelepítését illetően. És képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, az ott lévő helyettes államtitkártól azt a választ kaptuk, hogy ilyet nem lehetett elkészíteni, tehát az Igazságügyi Minisztériumtól, ahol több mint száz éve vezetnek bírósági statisztikát, és az előző év adatai rendelkezésre állnak, azt a választ voltunk kénytelenek nem elfogadni, de meghallani, hogy nem lehet előre megbecsülni - szó szerint olvashatnám a jegyzőkönyvet a parlamenti bizottság üléséről -, nem lehet azt tudni, hogy jövőre vajon hány munkaügyi vagy hány polgári ügy lesz, ami majd most a megyei bíróságon fog indulni. Ráadásul olyan tévedéseket hangoztatott a kormány képviselője, hogy például 10-12 ezer büntetőüggyel lesz több majd a megyei bíróságokon évente, e nagyságrenddel haladja meg az oda kerülő Pp.-módosítás miatti ügyek számát; holott tudjuk azt, hogy a Pp.-módosítással, önmagában a közigazgatási ügyek kapcsán már azt a több tízezer ügyet a megyei bíróságokra fogja telepíteni. Tehát egyszerű tárgyi tévedéseken alapult a kérdésekre adott kormányzati válasz. Hogyan lehetne egy ilyen csomagot támogatni, ahol ilyen kormányzati előkészítés van? A bizottságot tájékoztató illetékes felsőbb szintű - hogy úgy mondjam - minisztériumi vezető, ilyen alapvető adatokat nem tud, illetve tévesen idéz.
Természetesen nem fogadhattuk el azt az érvelést; és ezúton is szeretném ellenzéki képviselőtársaim nevében is visszautasítani. Ott is elhangzott, a bizottságban, hogy nem a feketegazdaságot pártolja az, aki óvja az igazságszolgáltatást egy nem megfelelően előkészített, nagyon sok szakmai aggályt és más hiányosságot magán hordó csomagnak az elfogadását.
Az is felmerült, hogy van-e ennek a kormánynak jelenleg, egy évvel a választások előtt annyi kitartása, szakmai és politikai tőkéje, hogy valóban egy több évtizedre szóló, ilyen jelentős vállalkozást háromévi - hogy úgy mondjam - késedelem után, a kormányzati ciklus utolsó évébe lépve, még egy jó néhány hónapot ennek a vitájával eltöltve, vajon szabad-e ilyen döntést hozatni a parlamenti többséggel? Amely két évvel későbbeni hatálybalépés-kezdőidőpontot jelöl meg, és aztán további öt évvel későbbeni hatálybalépést; tehát még két-három kormányzati ciklust érintően az általa jónak tartott elképzelést kívánná a jelenlegi többséggel jóváhagyatni. Úgy gondoltuk tízen, hogy nincs abban a helyzetben jelenleg ez a kormány, hogy ezzel a jelentős lépéssel, hosszú időre szólóan, ezekkel az itteni szabályozási elvekkel döntse el a kérdést.
Természetesen egyik ellenzéki párt képviselője sem ellenezne - a saját pártjának és képviselői meggyőződésének a híveként - egy kiérlelt, egy, a bíróságok hatékony működését segítő és a jogkereső közönség - ahogy ezt a miniszter úr is jól érzékeltette - érdekében álló döntést. De azért azt elég könnyű belátni, tisztelt Országgyűlés, hogy a bírósági szintek számának a szaporítása, az ügyeknek a helyi bíróságról máshová, messzebbre telepítése nemigen fogja a jogkereső közönség érdekét szolgálni, ha az ország egyik sarkából a másikba kell majd egy fellebbezés kapcsán utaznia. De ne előlegezzük meg a jövő héten induló vitát, hiszen ezek majd részletesen, húszórás időkeretben ki lesznek tárgyalva!
Természetesen a kiérleletlenséget számos egyéb példával érzékeltettük, megpróbáltuk érzékeltetni a bizottsági ülésen. Ennek kapcsán hivatkoztunk arra, vajon akkor, hogyha a jelenleg a helyi bíróságokon működő és a tényleges döntéseket hozó bírák 1, usque 5 éves gyakorlattal rendelkeznek, és ezek után a helyi bíróságok legjobb erőit - nyilván a megnövekedett hatáskör miatt - a megyei bíróságokra fogja a feladat átkényszeríteni, a dolgok rendes és normális folyamata alapján. Vajon tényleg kik, milyen gyakorlattal rendelkező bírók fognak bíráskodni a helyi bíróságokon? Vajon hogyha - a megváltozott hatásköröket illetően - a megyei bíróságok főleg mind büntető, mind pedig polgári ügyszakban számossal több ügyben kénytelenek eljárni, kik fognak gondoskodni ezeknek a megyei bíróságoknak a kibővített tárgyalótermeiről, a kibővített bírói létszámáról? Hiszen azt hallottuk, hogy nem lesz több bíró. Azt mondta a helyettes államtitkár úr, hogy nem hozott megoldást a bírák számának a növekedése; és most hallottuk - a miniszter úr is megismételte -, megbukott az úgynevezett gyorsítási csomag, amely 2 évvel ezelőtt azt a reményt - akkor is a feketegazdaság elleni küzdelem hangoztatásával - tűzte ki célul, hogy majd gyorsabb és hatékonyabb lesz az igazságszolgáltatás. Ha ezzel a tervvel a kormány kénytelen úgy szembenézni, hogy ez megbukott, akkor vajon elvárható-e, hogy egy nagyságrendjében hatszor nagyobb vállalkozással sikert tud garantálni?
Nemmel szavazott az alkotmányügyi bizottság többsége: úgy gondolja (Dr. Hack Péter: Kisebbsége!), hogy az előkészítésnek a minimális konszenzusmegteremtésre vonatkozó... Kisebbsége, bocsánatot kérek! A kisebbségi vélemény előadójaként annak a tíz képviselőnek a nevében beszélek, akik tehát nem fogadták ezt el - köszönöm a helyreigazítást. Tehát úgy gondoljuk, ezt a minimális konszenzus megteremtésére irányuló készséget is nélkülöző előterjesztést így, ilyen formában nem fogjuk tudni támogatni. Sajnáljuk, hogyha a kormány nem gondolja meg magát, és nem hajlandó annak, a meglehetősen egyoldalú állapotnak és álláspontnak a feladására, amely - még egyszer mondom - majd azt eredményezhetné, hogy Magyarországon egy olyan bírósági reform lép életbe, amelyet hét párt közül csak kettő fogad el, többé-kevésbé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
