DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A most napirenden lévő javaslat, a nyugdíjrendszer fokozatos átalakítása több évtizedre határozza meg azokat a feltételeket, amelyek között a társadalom tevékenykedni fog. Az általunk javasolt változások gyökeres reformok, amelyek alapvetően formálják át a munkavállalók érdekeit - talán nem túlzás ezt állítani -, gondolkodásmódját. A szolidaritás elve fennmarad, de mellette felértékelődik majd az eddig kevésre becsült öngondoskodás. A változások mindemellett a nyugdíjrendszer finanszírozási feltételein túlmenően az általános gazdasági viszonyokra is messzemenően kihatnak.
Tisztelt Ház! Miután igen összetett és ugyanakkor szerteágazó törvényekről van szó, a kormány két előadót jelölt ki. Jómagam a változások alapelveiről és részletesebben a járulékfizetési rendszer elveinek változásáról, valamint a tőkefedezeti rendszer bevezetéséről, Kökény miniszter úr pedig a többi törvényjavaslat indoklásáról szól.
Az Országgyűlés, a kormány, mi mindannyian felelősek vagyunk a jövőért. Feladatunk a társadalom modernizálása, a magyar nép jövőjének szilárdabb alapokra helyezése. Felelősek vagyunk az állampolgárok millióinak sorsáért, akik nyugdíját csak a jelenlegi társadalombiztosítási rendszer alapvető és bátor reformja tudja garantálni. Szembe kell néznünk a tényekkel. Lakosságunk öregszik, a 60 éven felüliek tábora nő, miközben az aktív népesség száma és aránya nem emelkedik. Ez a nyugdíjrendszer szempontjából azt jelenti, hogy az elkövetkező évek folyamán a járulékfizetők száma csökken, a nyugdíjasoké viszont egyre nő. 2050-ig a 20 év alattiak aránya 20 százalék alá csökken, míg a nyugdíjasok aránya 19 százalékról több mint 30 százalékra nő fel.
Ezt a problémát súlyosbítja a járulékbefizetést megkerülők növekvő száma és a munkanélküliség. A mai rendszerben az emberek érdektelenek a járulékfizetésben, mert öregkorukra semmi összefüggést nem látnak a befizetett összegek és az alacsony nyugdíjak között.
A nyugdíjrendszer átalakítására régebben készül a kormány. Ennek szellemében terjesztettük a parlament elé a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésére tett javaslatot, amelyet az Országgyűlés tavaly elfogadott. A nyugdíjak kifizetésének biztonságát szolgálta a tb-járulékfizetők körének szélesítése, hiszen eddig bizonyos körök - egyébként legálisan - nem fizettek járulékot, miközben a tb-szolgáltatásokból részesültek. E lépéssorozatba illik a most beterjesztett reformjavaslat. Ide fog tartozni még a rokkantnyugdíjazás rendszerében a jövő évben a parlament elé kerülő átalakítás, amelynek irányait a beterjesztett vonatkozó országgyűlési határozattervezet tartalmazza.
A másik országgyűlési határozattervezet azokat a garanciákat foglalja össze, amelyek biztosítják azt, hogy többletfizetési terhe a reformból következően nem lehet az állampolgároknak, sem a munkáltatóknak, sem a munkavállalóknak.
Már hosszabb ideje szükséges lett volna a nyugdíjrendszer korszerűsítése. Az első ilyen igény az 1980-as évek elején merült fel, de akkor nem történt semmi. A '90-es évek elején is megfogalmazódott e törekvés, de konkrét intézkedések akkor sem születtek. Most már nem lehet tovább halasztani a döntéseket. Széchenyi azt mondta: "Mindig csak azon kötelességekről szólunk, amelyekkel szüleinkhez köttetünk, azokról soha vagy ritkán, melyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek még szentebbek." Eljött tehát az ideje nyugdíj-biztosítási rendszerünk teljes körű modernizálásának.
A kormányjavaslat célja - melynek benyújtását a szociális partnerekkel folytatott részletes, hosszan tartó párbeszéd előzte meg - egy olyan reform megvalósítása, amely a társadalmi szolidaritás fennmaradása mint első pillér mellett egy második, új, egyéni felelősségen alapuló nyugdíj-biztosítási pillér felépítését javasolja. A harmadik elem a ma már meglévő és gyorsan terjedő önkéntes biztosítás.
Az időskori biztonságot megerősítő hárompilléres rendszer nemcsak jobb garanciát nyújt a jövőbeni nyugdíjasoknak, hanem ugyanakkor igazságosabb is lesz, mert lehetővé teszi, hogy akik hosszabb ideig dolgoznak és több járulékot fizetnek, a jövőben kedvezőbb ellátásban részesüljenek. Ezen a felismerésen nyugodott az az egyezség, amelyet az Érdekegyeztető Tanácsban a kormány a szociális partnerekkel kötött, és amely szerint a partnerek tudomásul veszik a kormány reformtörekvéseit, azok elé akadályt nem kívánnak gördíteni.
Garantálni a nyugdíjat, igazságosabb rendszert építeni - ez a törvényjavaslat elsődleges célkitűzése. Ugyanakkor, tisztelt Országgyűlés, a kormány javaslata az ország gazdasági és pénzügyi bázisának modernizálását is elő kívánja segíteni.
Tőkeszegény ország vagyunk. Ennek oka is, de következménye is lassú gazdasági fejlődésünk. Egyesek szembehelyezik ezt a szegénységet a nemzeti tőke gazdagságával, hatalmával. A kormányjavaslat egyik fontos célja, hogy az elkövetkezendő évtizedek folyamán nagy mennyiségű nemzeti tőke felhalmozását tegye lehetővé. A számítások szerint a tőkefedezeti pillér olyan megtakarítást eredményez, amely folyamatosan nő, és 2030-ban meghaladja a bruttó nemzeti termék egyharmadát. Ez a magyar nemzeti tőke jövőbeni képződésének alapja. Az így megtakarított összegek elősegítik a magyar befektetések finanszírozását is.
A változások kulcsa, hogy az alapvetően érintettek, tehát a munkavállalók és a munkáltatók, a mainál sokkal jobban legyenek érdekeltek a rendszer működőképességének megőrzésében, vagyis abban, hogy teljesítsenek befizetéseket. Alapvető minőségi változást eredményez, hogy az emberek a nyugdíjjárulékuk egy részét a saját számlájukra fizetik, valóban magukénak tudhatják, ami fölött átlátásuk és ellenőrzésük van.
(9.30)
Ez a reform tehát a jövőnek szól. Építkezik, sok évtizedre határozza meg a társadalmi elosztási rendszerek működését, ezen keresztül az érdekmotivációkat, de persze a pénzügyi egyensúlyi viszonyokat is, amivel a mai parlament az elmúlt három évben hozott sok fontos döntése után talán ezzel járul hozzá leginkább vagy ezzel járulhat hozzá leginkább a jövő formálásához.
A kormány javaslatát rendkívül hosszú előkészítő munka előzte meg. Egyetlen kormány-előterjesztésnek sem volt ilyen részletes, megfontolt, a nemzetközi tapasztalatokat is feltérképező elemzési háttere. Számos - vagy inkább számtalan - tudományos fórumon folytak olykor szenvedélyes viták a nyugdíjrendszer jövőjéről. Az előkészítés alatt álló törvénytervezetet részletes számítási anyag egészíti ki. Ez az elemzési háttér egyfelől a finanszírozhatóság kérdésére kíván megnyugtató választ adni, másfelől pedig hatásszámításokkal a lakossági réteghatásokat mutatja be, és tipikus egyéni élethelyzeteket vizsgál. Ezeket a számításokat, háttéranyagokat a tisztelt képviselők megkapták. A reformkoncepciót s az ezt alátámasztó háttérszámításokat is módja volt tanulmányozni az Érdekegyeztető Tanácsnak, amely egyébként négy fordulóban tárgyalt erről a kérdésről, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak, amely számtalan alkalommal találkozott a témával, a Tudományos Akadémia több bizottságának, érdekképviseleteknek és pártok frakcióinak is.
A vizsgálatok végeredménye véleményünk szerint az, hogy a kormány által javasolt új rendszer hosszú távon is biztonsággal finanszírozható. A javasolt módosítások egyetlen évben sem növelik a GDP 1 százalékánál nagyobb mértékben az államháztartás hiányát, ugyanakkor olyan hosszú lejáratú források felhalmozódásához vezetnek, amelyek gondoskodnak a finanszírozásról. Mindezt teszik a munkáltatói befizetések fokozatos, szerény mértékű csökkenésével párhuzamosan.
A kormány javaslata messzemenően számol az átmenet kérdésével, elkerülendő, hogy vesztesek legyenek az áttérésből adódóan. Ez nagyon kifinomult és fokozatossági elemeket tartalmazó szabályokat igényel. A tőkefedezeti pillér az 1998-tól munkába lépő generációk számára lesz kötelező, a 47 évesnél fiatalabb korosztály számára pedig választható alternatíva lesz. A 47 évnél idősebbek a tőkefedezeti rendszert nem is választhatják, mert már nem tudnának az új rendszerben elegendő időt gyűjteni, s az így számukra nem lenne gazdaságos. A nyugdíjalap kiszámításánál alkalmazott degresszió megszüntetése fokozatosan, 2009-cel zárul le. Az új rendszerre való áttérést választók egy éven belül még dönthetnek arról, hogy vissza akarnak esetleg lépni a régi rendszerbe vagy sem. Az áttérést adózási kedvezmények és szociálpolitikai támogatások fogják segíteni. Fokozatosság érvényesül az évenkénti nyugdíjemelés, az indexálás technikájában is. A végleges megoldás az, hogy a nyugdíjnövekedés 50 százalékban a keresetek növekedésétől, 50 százalékban pedig a fogyasztói árindextől függ a ma nyugdíjban levők számára.
Az Érdekegyeztető Tanáccsal való megállapodás alapján azonban a végleges rendszerre csak fokozatosan állunk át 2000 után. 1998-ban a reálnyugdíjak 3 százalékkal nőnek, szemben a reálbérek 1,5-2 százalékos emelkedésével. Azaz a nyugdíjak a 13-14 százalékos jövőre prognosztizált infláció mellett 16-17 százalékkal növekednek. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a nyugdíjak elmúlt években bekövetkezett értékvesztését a gazdaság fejlődésével összhangban fokozatosan pótoljuk. Erre garanciát fogalmaz meg a törvénytervezet.
A nyugdíjemelés elválaszthatatlan részét képezi és egyúttal rendszerbeli előrelépést jelent az özvegyi nyugdíjak rendszerének megváltoztatására, amely az átlagra vetítve további mintegy 2 százalékos nyugdíjemelésnek felel meg az előzőeken túlmenően, de azon körre koncentrálva, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezekről a népjóléti miniszter úr részletesen fog szólni majd.
Tisztelt Ház! A mindenkori nyugellátási rendszer igyekszik többfajta követelményt összeegyeztetni annak érdekében, hogy a társadalom élvezhesse az öregkori biztonságot. A mindenkori nyugdíjrendszert jellemző kritérium a szolidaritási elv, amely részben egy adott generáción belül, részben pedig generációk között osztja el újra a nyugdíjbefizetéseket. Másfelől azonban mellőzhetetlen szempont az is, hogy érvényesüljön a biztosítási elv; vagyis a rendszerben résztvevők érezzék, hogy befizetéseiktől, részben jövedelmeik nagyságától, részben szolgálati idejüktől számottevően függő szolgáltatásban részesülnek.
Nehéz eldönteni, hogy milyen súlyú kell legyen a szolidaritási elv a rendszerben, és mennyire fontosak az öngondoskodásra ösztönző elosztási szempontok. Mindenesetre tény az, hogy a ma mindent átható kényszerszolidaritás, amely mind a generációkon belül, mind az egyes generációk között is széles körű vagy talán egyenesen meghatározó jelentőségű állami újraelosztást okoz, eléggé érdektelenné tesz az előtakarékosságban, sőt még a hosszabb szolgálati idő elérésében is. Ez elkerülhetetlenül demoralizáló hatású. Azt az érzetet kelti, hogy nem igazán érdemes önnönmagunkért erőfeszítéseket tenni, mi több, nincsenek kellő érdekek a rendszerben való részvételre sem.
Éppen ezért a társadalombiztosítási járulékfizetés is teljesen új alapokra helyeződik, a polgári demokráciákban megszokott társadalombiztosítási filozófiát helyreállítva. Régóta vitatkozunk arról, hogy a járulékfizetés tulajdonképpen mit fejez ki: a társadalmi szolidaritást vagy a biztosítási elvet? Annak érdekében, hogy ez a jövőre nézve egyértelmű legyen, a törvényjavaslat kimondja, hogy a kötelező társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek között együttesen érvényesülnek.
Az új társadalombiztosítási filozófia az egyén öngondoskodására, a foglalkoztatónak a hozzájárulási kötelezettségére és az állam garanciavállalására épít. A törvényjavaslat az 1999. évtől lépéseket tesz a munkáltatói járulék további csökkentésének irányába. Annak ellenére, hogy ez a mérték még csekély, van remény arra, hogy az újabb, hatékonyabb, az egyéni érdekeltségre jobban építő társadalombiztosítási rendszer lehetőséget teremt középtávon arra, hogy a munkáltatói járulékterhek érdemlegesen mérséklődhessenek.
Tisztelt Országgyűlés! A mai rendszer, mint ez közismert, kizárólag úgynevezett felosztó-kirovó rendszer. Ennek lényege az, hogy a ma teljesített befizetések a ma esedékes nyugdíjkifizetéseket szolgálják. A rendszernek nem az a logikája tehát, még részben sem, hogy a munkavállaló saját majdani nyugdíjára gyűjt, hanem úgynevezett generációk közötti jövedelemátcsoportosítás valósul meg. A mai keresők befizetnek annyit, amennyi nagyjából éppen a jelenlegi nyugellátási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges, azután pedig ők maguk is arra lesznek utalva, hogy a következő, éppen aktív generáció befizetéseiből részesüljenek, valamilyen államilag garantált ellátási szinten. A rendszer logikájából világos, hogy az arányok eltolódása a nyugellátásban részesülők javára az adott időszakban éppen foglalkoztatottak kötelezettségeit, társadalmi terheit növeli. Az is egyértelmű - és a hétköznapi tapasztalatokkal sajnos jól dokumentálható -, hogy az adott játékszabályok mellett ma mindenki inkább adónak érzi a nyugdíj-biztosítási befizetéseket, mint egy olyan társadalmi szerződés elemének, amely saját jelenbeli erőfeszítéseit lényegében befolyásolja és az ő öregkori ellátási színvonalát meghatározza.
Nyilvánvaló tehát, hogy az úgynevezett felosztó-kirovó pillér megreformálása elkerülhetetlen. Már csak annál is inkább, mert ez az elem lesz a jövőben is meghatározó a nyugdíjrendszer egészében, hiszen a járulékbefizetés mintegy 75 százaléka a következő években is ebbe a kasszába megy. Erről a témakörről Kökény miniszter úr fog szólni.
A nyugdíjrendszer reformjának egészét érintő hatása miatt azonban néhány elemet én is ki kell ragadjak. Különösképpen arról szeretnék szólni, hogy a felosztó-kirovó rendszer átalakítása egyúttal a járulékfizetési érdekeltség növelését kell eredményezze annak érdekében, hogy a nyugdíjkifizetések biztonsága fennmaradjon. Ezért változik úgy a rendszer, hogy minden szolgálati évhez azonos százalék tartozik a nyugdíj-megállapítás során. Megszűnik a jövedelembeszámítás degressziója, az átlagjövedelem kétszeresének szintjéig minden forint beszámít a nyugdíjba, nő a minimum szolgálati idő 15 évről 20 évre, és csökken azok köre, akik járulékbefizetés nélkül is szolgálati éveket tudtak kapni. Ez utóbbi körön belül csak a társadalmilag teljesen alátámasztható és indokolható kivételek maradnak meg, vagyis az anyasággal összefüggő és a katonasággal összekapcsolt kedvezmények. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, és ez nagyon fontos, hogy a szerzett jogokat senki, semmilyen körülmények között nem veszítheti el.
Tisztelt Ház! A nyugdíjrendszertől nem idegen a szociálpolitikai elemek jelenléte. A véleményünk azonban az, hogy a szociálpolitikai szempontokat nem a nyugdíjrendszerben, hanem a mellett, annak kiegészítőjeként kell érvényesíteni. Le kell választani az alaprendszerről azokat a megkerülhetetlen és alapvetően az állam elsődleges feladatkörébe tartozó szociális kiegészítő juttatásokat, amelyek egyébként működésképtelenné tennék magát a biztosítási rendszert.
(9.40)
A kormány javaslata mindenekelőtt ezt a követelményt kívánja világosan és következetesen érvényesíteni, amikor bevezetni javasolja az időskorúak járadékát, az özvegyi nyugdíj terén kiterjeszti a választási lehetőséget. A nyugdíjrendszer keretei között önhibájukon kívül ellátást szerezni nem képes állampolgárok számára a szociális ellátás adja a megélhetést, így biztosítható, hogy az alaprendszer karakterisztikus elemei a biztosítási logikát kövessék, azt a logikát, ahol a befizetett járulékokkal világosan és egyértelműen kapcsolatba hozhatók a nyújtott szolgáltatások.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A legalapvetőbb tervezett változás az úgynevezett második pillér, a kötelező, de tőkefedezeti alapon működő nyugdíj-felhalmozási és -finanszírozási rendszer bevezetése. Hosszabb távon a kötelező nyugdíjjárulékok mintegy negyede továbbra is kötelezően, de most már az úgynevezett tőkefedezeti pillérbe folyna be. Ez annyit jelent, hogy a munkavállalók a mai nyugdíjjárulékból 1998-tól 6 százalékpontot a tőkefedezeti rendszerbe fizetnek be - tehát a maiból 6 százalékot a tőkefedezeti rendszerbe fizetnek be -, természetesen akik ezt választják, illetve a pályakezdők persze kötelezően. 1999-ben ez a mérték 1 százalékponttal, 2000-ben további 1 százalékponttal nő. Lehet már korábban is növelni önkéntes alapon ezen mértékeket, amit külön adókedvezménnyel honorálunk.
Az adórendszer a járulékfizetési szabállyal párhuzamosan úgy változik, hogy az semmifajta többletterhet senkinek nem jelent. Bár a hozzájárulás - ellentétben az önkéntes nyugdíjpénztárakkal - az érintett szférában továbbra is kötelező, mégis egészen más viszony alakul ki a fizető állampolgár és a befizetéseit kezelő pénztár között. A befizető joggal érzi úgy, hogy saját megtakarításáról és nem pusztán egy sajátos fajta adóbefizetésről van szó, vagyis az első és nagyon egyszerűen megfogalmazható különbség a régi rendszerhez képest az, hogy az általa befizetett pénz az övé. Hiszen dönthet abban, hogy az ilyen módon felhalmozott pénzeszközök, életjáradék meghatározott időre garantált járadék formájában vagy esetleg a családjára hagyományozott egyéb formában kerülhessenek felhasználásra.
A szabályok egzaktak, világosak, az érintettek számára előre kalkulálhatók. Ilyen körülmények között reális abban gondolkodni, hogy az ezen az ágon felhalmozott - igaz, továbbra is kötelező - megtakarítások valójában olyan saját forrásokká válnak hosszabb távon, amelyek többé-kevésbé egyenértékűek a szabad rendelkezésű megtakarításokkal.
Még egy lényeges szabály, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: az örökölhetőség. Ma Magyarországon sajnos tragikusan magas a 40-50 év közötti férfiak halandósága. Az előkészítő munka során gyakran latolgattuk, hogy ki és miért fogja választani az új rendszert - mert a megtakarítás örökölhetősége egyfajta külön életbiztosítást jelenthet a család számára.
A többpillérű rendszer jól definiálható elvi előnyei mellett engem mégis a már működő önkéntes nyugdíjpénztárak nagy sikere, gyors fejlődése győzött meg leginkább az elhangzott változtatások célszerűségéről és szükségességéről.
A legtöbb kétely a tőkefedezeti pillérrel összefüggésben úgy merül fel, hogy miközben kötelező, aközben kockázatokat hárít a lakosságra. Véleményem szerint a mai felosztó-kirovó rendszer kockázatai is jelen vannak, csak kevéssé átláthatóak és rejtettek. A tőkefedezeti rendszer esetében viszont a megtakarítások védelme érdekében külön garanciákat építettünk be a törvénybe. A pénztáraknak ugyanis tartalékot kell képezni a hozamok ingadozására azokban az években, amikor magas hozamot sikerül elérniük, annak érdekében, hogy a kevésbé eredményes években is kiegészíthessék a hozamot.
Létrejön egy közös garanciaalap is, amely az esetleges átmeneti fizetési nehézségek áthidalásáról gondoskodik, háttérben az állam garanciájával. A garancia a befizetett összegekre és az esetleges probléma felmerüléséig képződő összes hozamra érvényes. Van a törvénytervezetben egy minimál hozamgarancia is, a kezdeti években pedig tilos külföldre vinni a pénztáraknak a pénzt; bár megjegyzem, ezt többen kifogásolták, mondván, ha külföldön jobb a hozadék, a biztosítottnak az volna az érdeke, hogy ott fizessék be, ott fektessék be a pénzt. Mi mégis úgy gondoltuk, hogy ezt ma még nem szabad megengedni, hiszen a hazai gazdaságélénkítés is igen fontos tényező.
A biztonság érdekében a törvénytervezetek nagyon szigorú feltételeket szabnak az alapítással szemben mind a tőkeerő, mind a létszám, mind a jó hírnév, a nemzetközi elfogadottság terén. A működés során a befektetések biztonságát szolgálják a portfolió-előírások, valamint a működés nyilvánosságának előírása, beleértve az eredmények folyamatos közzétételét is. Szigorú szabályok között működő felelős pénztárfelügyelet és a szakmai szempontokat érvényesítő pénztártanács jön létre.
Tisztelt Ház! Szeretném kiemelni, hogy az újonnan munkába lépő generáció kivételével nem kötelezettség, hanem lehetőség az új rendszer választása, eltekintve most a 47 éven felüliektől, akiknek csak a megreformált felosztó-kirovó rendszeren belül lehet maradni. A lehetőségek tágítását jelentik a megtakarított összegek felhasználására vonatkozó alternatívák is. Így a változást a magam részéről elsősorban az állampolgárok szabadságának, felelős döntési lehetőségeinek kitágulásaként értékelem. A szükséges részletes információkat, tájékoztatást, felkészítést a lakosság és a szakemberek körében a parlament döntése után széles körben biztosítjuk.
Kalkulációink szerint a 30-35 év alattiak számára mutatkozik egyértelműen előnyösnek az új rendszer választása. Feltételezzük, hogy a közeli jövőben mintegy 1,3 millió, tehát tetemes számú munkavállaló fog élni ezzel az új lehetőséggel.
Végezetül külön szólnom kell arról, hogy kik a nyertesei és vannak-e vesztesei a reformnak. Összességében és hosszabb távon egyértelműen nyertes az egész társadalom, hiszen a mai gyermekektől a mai nyugdíjasokig a majdani vagy a közeljövő nyugdíjfizetése biztonságosabb lesz. A befizetésekbeni érdekeltség növekedése érdeke a vállalkozásoknak és a munkavállalóknak is, hiszen csak így kerülhető el, hogy a gondosan és tisztességesen fizetők terhei a lakosság elöregedésével párhuzamosan nőjenek.
Emellett integrációs törekvéseinket is segíti a reform, hiszen hosszabb időszakban az integráción belül nemcsak a termékek, szolgáltatások versenyével kell számolni, hanem egyre inkább a szabályozások, az adórendszerek és az államháztartási rendszerek versenyével is.
Nézzük azonban rövidebb távon is a dolgot: egyértelműen nyertesek a fiatal, képzett, magas teljesítményt nyújtó állampolgárok. Ez jó, mert tanulásra és teljesítményre sarkall. A javaslatok során sikerült olyan megoldást találni, ami a mai nyugdíjasokat nem hozza hátrányos helyzetbe, sőt a nyugdíjfizetés pénzügyi biztonsága nő. A mai nyugdíjak reálértéke törvényi garanciák alapján a következő két évben nő, utána pedig - reményeink szerint - a gazdasági növekedés biztosítja az anyagilag biztonságos öregkort.
A középkorosztályok számára az áttérési választást adókedvezménnyel könnyíti a törvénytervezet, és persze itt is érvényesül a teljesítményösztönzés.
Nem kívánja senki sem tagadni, hogy lehetnek olyanok is, akik már nem, vagy nehezebben tudnak igazodni az új rendszerhez. Az ő problémáik megoldását segíti a szociálpolitika javasolt működése és az időskori járadék bevezetése. A reform nem úgy ad valakinek többet, hogy mástól elvesz, hanem úgy, hogy mindenkit nagyobb teljesítményre sarkall, így majdan nőhet a nemzetgazdaság összteljesítménye.
Tisztelt Ház! A hosszabb távra szóló számítások, amelyek megalapozták a javaslatokat, illeszkednek a gazdaság fejlődésére vonatkozó kormányzati prognózishoz, feltételezik a gazdasági növekedés 3 százalékos vagy azt valamivel meghaladó természetes növekedési pályára való beállását, amire az ez évi várható növekedés alapján jó esélyt látok.
(9.50)
A számítások természetesen figyelembe veszik a nyugdíjkorhatár növelésének konzekvenciáit is, és összességében megállapítható, hogy a javaslatok alapján egy finanszírozható rendszer alakul ki. Az alapprognózis szerint a költségvetési adósság GDP-hez viszonyított aránya már az ezredfordulóra 64 százalék alá süllyed, és ugyanakkorra elérhető a GDP 3 százaléka körüli államháztartási hiány. Ily módon az új rendszerre való átállás még átmenetileg sem igényel költségvetési megszorításokat. A rendszer bevezetésével járó terhek tehát biztonsággal vállalhatók, nem okoznak olyan pénzügyi feszültségeket, amelyek a gazdálkodás vagy a szociális gondoskodás területén okoznának zavarokat.
Végezetül: nem keresztezi a kormányzatnak azt a hosszú távú stratégiáját sem, amely a hosszú távon fenntartható egyensúly fenntartására irányul. Úgy vélem tehát, hogy erről az oldalról is vállalható a reform visszavonhatatlan elhatározása.
Tisztelt Ház! Nincs kétségem afelől, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok kapcsán kemény és komoly vita elé néz a kormány; ez nem baj, sőt természetes is. Egy vita lehet kemény, de komolyságát az adja, ha megmarad a tényszerűség és a parlamentáris demokrácia méltóságának írott és íratlan szabályai által kijelölt keretek között.
Nem vagyok naiv, tisztában vagyok azzal, hogy a pártok politikai érdekei oly mértékben különböznek, hogy ennek - kiváltképp a választások előtt egy évvel - olykor alapvető fontosságú szakmai szempontok is áldozatul eshetnek. Mégis remélem, hogy a tényekkel, számokkal, megbízható becslésekkel alátámasztott érvek dominálnak majd, és kevésbé uralkodnak el a színtisztán pártpolitikai felhangok.
A partnerekkel széles körben lefolytatott megbeszélések alapján kialakított kompromisszumok ismeretében nyugodt lelkiismerettel és felelősségem tudatában terjesztem elő a törvénytervezetet, kérve az Országgyűlés támogatását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
