BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Két kérdésről szólnék. Az egyik a Freedom House. Arra az apróságra szeretném fölhívni Deutsch Tamás figyelmét, hogy ebben a mai vitában nem az ellenzék hozta szóba a Freedom House kedvezőtlen értékelését, hanem a szabaddemokrata, tehát kormánypárti Molnár Péter. Tehát szó sincs arról, hogy mi csak akkor figyelnénk oda a külföldi véleményekre, ha az kedvező a kormánynak - illetve nem a kormánynak, hanem az országnak, mert hiszen ez nem kormányügy, hanem országügy. Még azt is szeretném megjegyezni, hogy én nagyon sokszor vitatkozom itt napirend előtt és közben, de egyetlenegy alkalommal külföldi értékelésekre a magyar gazdaság eredményeivel kapcsolatban még nem hivatkoztam, és erre nagyon szoktam ügyelni, mert tudom, hogy nem ez számít.
A másik kérdés: igaza van, ha Kósáné Kovács Magda valóban azt mondta, amit ön tőle idézett, akkor súlyosan hibázott, és nagyon helytelenítem, hogy ezt mondta. De azt kérdezi, hogy erre miért nem horkantunk föl úgy, mint amikor Csurka István mondott hasonlót. Egyrészt azért, mert nem vettem észre, de van egy másik oka is. Az, hogy Kósáné ugyan mondhatott ilyet, de erre a kormányra, és ezen belül a Magyar Szocialista Pártra a 3 éve követett médiapolitikájára ez nem jellemző. Hanem ez a kormány igenis visszavonult azoktól a pozícióktól, amiket a média ellenőrzésében az Antall-kormány örökül hagyott neki, és amivel egy alkalommal, mindjárt a kormányalakításkor Horn Gyula valóban élt.
(19.40)
Ezeket föladta. Amit viszont Csurka István mondott, az teljes összhangban volt azzal, amit ő a Magyar Demokrata Fórum alelnökeként mindaddig, amíg az volt, követett, és amit bizony - ha nem is olyan élesen - az egész Antall-kormány csinált. Mert azért ne felejtsük el azt, hogy amiről ez a kormány és ez a miniszterelnök - akit annyiszor támadnak - lemondott, nevezetesen a kinevezési jog, mert ez a miniszterelnök lemondott a kinevezési jogról, az a miniszterelnök pedig nem mondott le a kinevezési jogról, és 1992 decemberében azon bukott meg az első médiatörvény, hogy Antall József nem volt hajlandó lemondani a kinevezési jogról. Amikor olyan meleg hangon nyilatkozik az antalli örökségről Deutsch Tamás, akkor ezt se felejtse el.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
