DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem akarnám megzavarni Torgyán József monológját, de azért mégis annyit szeretnék elmondani, remélve, hogy a vitát figyelő rádióhallgatók - és egyébként is a közönség általában - azért azt érzékelik, hogy a Torgyán-monológ nemcsak a vitapartnerek által elmondottaktól függetlenül hömpölyög a maga medrében, hanem a tényektől is teljesen függetlenül. És azt hiszem, remélhető az is, hogy ennek az országnak a polgárai meg fogják tudni azt ítélni, hogy akarnak-e a valóságtól olyan mértékben elrugaszkodni, mint ahogy azt Torgyán József nagy előszeretettel teszi, és akarják-e vállalni annak a következményeit, hogy ilyen valóságtól, tényektől, elhangzott szavaktól, mondatoktól, tettektől elrugaszkodott szövegeknek bedőljenek.
A rádiózás és a televíziózás egy alapszabályára szeretném azért felhívni a figyelmet. Arra, hogy a közönség azért egy lényeges szereplő a televízióműsorokkal kapcsolatban, és amennyiben egy esti vitaműsorban, legyen szó közszolgálati vagy más televízióról, teszem azt, mind a hét parlamenti frakció képviselője ott ül, mondjuk egy riporterrel, az már nyolc szereplő, és akkor lehet, hogy Torgyán József minden egyes alkalommal lehetőséget kaphat arra, hogy ő beszéljen - és nyilván ez is fontos, hiszen neki legalábbis személy szerint ez a fő célja -, de a közönség meg fog bolondulni, mert olyan unalmas és nézhetetlen műsor lesz ennek az eljárásnak az eredménye, amit, azt hiszem, komolyan senki nem akarhat, egyedül csak Torgyán József. Ez persze az ő szavaiból közvetlenül csak akkor derül ki, ha egy kicsit jobban odafigyel az ember arra, hogy mit mond. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
