DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Azt hiszem, hogy a napirend előtti felszólalásom, bár véletlenül, de pontosan kapcsolódik az előbb elhangzottakhoz. Arra szeretnék utalni, hogy a Pénzügyminisztérium napokban megjelentett kiadványa óriási sikerről számol be a Horn-kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatosan, mondván - idézem -: "1995-'96-ban sikerrel járt az egyensúly helyreállítása és a versenyképesség jelentős javítása érdekében végrehajtott gazdaságpolitikai kiigazítás. A magyar gazdaság újra egészséges, minden lehetősége megvan arra, hogy növekedjen, óriási jövő előtt áll, jelentős gazdasági növekedés várható".
Ezzel szemben a valóság egészen más képet mutat, mert még ezen a területen is, ahol részsikereket valóban elért a kormány - itt a külső pénzügyi egyensúly javítására, javulására gondolok -, de ugyanakkor a valódi cél, a magyar gazdaság versenyképességének javítása bizony nem történt meg. A beruházások továbbra is stagnálnak, és ha a statisztikai adatokat nézzük, ezek szerint a külkereskedelmi mérleg hiánya januárban 344 millió dollár volt - ez 58 millióval magasabb, mint 1995 januárjában -, az export 13 százalékkal csökkent, míg az import 5,6 százalékkal növekedett, és ez a trend tavaly szeptember óta tart, vagyis az import egyre nagyobb mértékben gyorsul, az export egyre nagyobb mértékben esik vissza. 1994-ben az Antall-Boross-kormány gazdaságpolitikáját bírálva állították le a gazdasági növekedést, ami akkor 3 százalék körüli volt, mondván, hogy ez súlyos külkereskedelmi mérleghiányhoz fog vezetni - ez 3,9 milliárd dollár lett végül.
Megjósolom, hogy 1997-ben ugyanúgy meglesz ez a külkereskedelmi mérleghiány, csak egy óriási különbséggel: az a gazdasági növekedés nem lesz meg mellette, ami 1994-ben megvolt. 1994-ben 10 százalékkal nőtt a beruházások volumenindexe, 1996-ban még mindig csökken, 1997 eddigi jelzései alapján a reálgazdaságban továbbra sem várható, hogy a beruházások érdemben növekednének. Ugyanakkor az import nő és a vámstatisztika, illetve a vámpótlék leépítése tovább fogja javítani az import pozícióját, vagyis Magyarország külgazdasági versenyképessége a Horn-kormány gazdaságpolitikájának eredményeképpen semmiképp sem javul, legalábbis ennek jeleit nem látjuk. A stagnálásnak annál inkább, a lakosság vásárlóerejének csökkenése miatt a belföldi kereslet rendkívüli mértékben visszaesett. Emiatt nem is várható, hogy érdemi beruházások történjenek az országban.
Ebben az esetben lehet nagyon örülni annak - amit szintén idézek a Pénzügyminisztérium anyagából -: "A keresetek 1996-ban is lassabban növekedtek, mint az összes jövedelem, így az arányuk a GDP százalékában további 1 százalékponttal csökkent, ma már csak 45 százalék". '94-ben 49 százalék volt, tehát sikerült 4 százalékpontos csökkenést elérni. Vagyis mi történt? Egy jövedelemátrendeződés, semmi más! A jövedelemátrendeződés a magyar lakosság, a bérből és fizetésből élők kárára és bizonyos szűk pénzügyi befektetők javára történt. Emiatt van az a tiltakozási hullám az országban, aminek jeleit, azt hiszem, ma már a kormány is egyértelműen látja. És ekkor jön az új ötlet; valószínűleg megint kiigazítást kell tenni a kormánynak ezen rossz gazdasági mutatók miatt. Az ötlet pedig az, hogy próbáljunk megegyezni egy 10 százalékos béremelésben 1998-ra, akkor talán sikerül újra stabilizálni a magyar gazdaságot, annak pénzügyi mérlegét. Azt hiszem, ez az ötlet hasonlít arra a klasszikus zenebohócra, akinek a különböző zeneszerszámait elveszik, de még mindig elő tud húzni egy másikat, és ugyanúgy megfújja a kürtöt vagy trombitát, vagy bármit. Azt hiszem, hogy ez az, amit a magyar lakosság - függetlenül attól, hogy politikai pártok mennyire szítják vagy mennyire serkentik az ilyen tüntetéseket - nem tud elviselni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) És azt javasoljuk a kormány számára, vessen el egy ilyen ötletet, mert nem hiszem, hogy ezzel az ötlettel vagy annak megvalósításával a '98-as választásokat meg tudja érni. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
