BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem halászként, nem horgászként, halászati vízterületnek nem tulajdonosaként azt hiszem, nyugodtan lehetek objektív, és fölvázolhatok a tisztelt Háznak néhány olyan kérdést, amely sok esetben ellentétes - ellentétes csoport érdeke -, viszont valamilyen formában közös nevezőt kell találni. Megkérdeztem minden, a halászatban, horgászatban érdekelt csoportot - tulajdonképpen a halak kivételével mindenkit megkérdeztem -, és nagyon érdekes válaszok érkeztek. Egybehangzó volt a rend utáni vágy - ez elsősorban a törvény által ígért szankciók szigorításában öltött testet -, a tisztességes módszerek használata, valamint az alkotmányosság betartása.
A horgászok szinte egybehangzóan azt mondják, hogy akadályozza meg a törvény, a parlament vagy valaki - mindegy, hogy ki - a rablást, ahogy ők hívják a halállomány rablását, pusztítását. Azt hiszem, hogy most, a vadászati és a természetvédelmi törvény fiaskója után talán lenne lehetőségünk arra, hogy egy keményebb szankcióval ellátott törvényt fogadjon el a parlament, amely valamivel talán szigorúbb, mint az a 22. §-ban megfogalmazott ejnye-bejnye vagy az azon egy kicsit túllépő, de nagyon óvatos, egyéves időtartam, amire visszavonják a halászati, horgászati jegyét annak, aki ellen hatályos büntetőjogi, illetve szabálysértési határozat van. Azt hiszem, ennek meglenne a lehetősége, meg is lenne rá az igény, és el lehetne fogadtatni az érdekeltekkel.
Egybehangzó a vélemény, hogy ne lehessen halradart, illetőleg elektromos eszközöket használni. Tudom, a törvény is tárgyalja, hogy bizonyos esetekben az elektromos eszközök használata engedélyezendő, mégpediglen mentés vagy a hatékonyabb munka érdekében. A horgászok viszont azt kérik, hogy ezt csak abban az esetben lehessen használni, ugyanis nagyon nehéz ellenőrizni, hogy az, aki bizonyos elektromos eszközöket használ halászatra, rendelkezik engedéllyel vagy nem. Tehát a nyílt vizeken ennek az ellenőrzése - mivel legtöbbször éjszaka használják - szinte lehetetlen.
Ugyancsak kérés, főleg a lépcsőzött vízi erőművekkel díszített vagy csúfított - kinek mi tetszik - vizeken a hallépcső építésének kötelezővé tétele. Tehát a 17. § ezzel egészüljön ki, és ne kötelezhető legyen - a feltételes mód elhagyásával.
A legérdekesebb kérés, ami azt hiszem, talán a legnagyobb vitát fogja kiváltani nemcsak itt, hanem az érdekeltek között is, egyértelműen jogi jellegű. Ez a bizonyos 3. § (2) bekezdése, amit szíves engedelmükkel most idéznék, amely azt mondja: holtág és bányató esetében a halászati jog a magyar államot illeti. Ezzel gyakorlatilag a 3.§ (2) bekezdése az (1)-t semmissé teszi, ami pedig azt mondja: a halászati jog mint vagyonértékű jog a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan része.
Az érdekeltek azt mondják, hogy ezen túllép az a bizonyos 16. § (1) bekezdés, ami azt mondja, hogy a halászati jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosa, használója köteles tűrni, illetve lehetővé tenni, hogy az ingatlanon keresztül a jogosult a vízhez külön jogszabályban meghatározott korlátozások betartásával eljusson. (Dr. Kis Zoltán: Szolgalmi jog!)
(21.50)
Nehéz kérdések ezek, főleg akkor, hogyha a 16. § (3) bekezdését is hozzáolvasom: "Az ingatlan tulajdonosát, használóját (1)-(3) bekezdés szerinti korlátozásból eredő károsodásért kártérítés illeti meg." Nem enyhíti a baját! Ugyanis azt mondják az érintettek, hogy ez a szabályozás túllép, akarom mondani, visszalép a most hatályos szabályozástól is, ami viszont egyértelműen kimondja azt, ez a bizonyos '77-es 3. törvényerejű rendelet, hogy a halászat joga - (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - az államot illeti, de a (3) bekezdés azt mondja: "az állampolgárt illeti meg a halászat joga a tulajdonában, használatában álló földön lévő vízen".
Tehát el kell döntenünk azt, hogy be akarjuk-e tartani az alkotmányt, vagy nem. Ezt mondják az illetékesek, az érintettek is, hogy az alkotmány viszont egyértelműen fogalmaz, a 9. §-ban azt mondja az (1) bekezdés: "Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
Azt hiszem, senkinek nem érdeke, még azoknak sem, akik úgy gondolják, hogy ezen a bizonyos 3. § (2) bekezdésén nyernének, hogy itt alkotmányjogi vita kerekedjék, és az Alkotmánybíróság döntsön a kérdésben. Azt hiszem, célszerűbb lenne megállapodni most, hogy mi az, amit mindkét fél el tud fogadni. Azt hiszem, nem árulok el titkot, hogy akadnak e hazában tanult emberek, akik el fogják magyarázni ez esetben mondjuk, tulajdonosoknak azt, hogy itt az ő jogaik sérülnek, és érdemes Alkotmánybírósághoz fordulni.
Hogy könnyebben érthető legyen, elmondanék egy történetet, ami meg is történhetett volna, de tulajdonképpen nyilván meg is történt. A szövetkezet megszűnése után valaki megkapta a szövetkezet kiürült sóderbányatavát és a körülötte lévő földeket. Még olyan verzió is elképzelhető, hogy nem kellett senkinek, mert 6-7 aranykoronásak ezek a sóderrel jól alápakolt földek. Megszerezte a tulajdonjogát, és a jelenleg hatályos törvény szerint őt illeti meg ott a halászat joga. Jön az új törvény, ami azt mondja, hogy nem. Mi a teendő ebben az esetben?
De menjünk tovább! Valaki a saját földjén úgy érzi, hogy sóder van a föld alatt, kér rá engedélyt, kibányássza a sódert, utána pedig az államé a vízben a halászat joga. Ez így igaz - csak ez alkotmányba ütközik! Akkor előbb az alkotmányt kell módosítani, és utána ezt meg lehet csinálni!
De még továbbmegyek: önkormányzat. Ebben az országban a (2) bekezdés által érintett vizek túlnyomó többsége, több mint 80 százaléka a holtágak és a bányatavak kategóriájába esik. Nagyon sok község, nagyon sok önkormányzat megegyezett a helybéliekkel, hogy ők kapják, mármint az önkormányzat kapja ezen vizeknek a tulajdonjogát, és sok esetben a földekét is, ami körülötte van, valamilyen célból. Lehet ez akár halászat is, horgászat. Most itt is az államé a tulajdon? Itt most szemben áll két közérdek egymással: egyik a település lakosainak az érdeke, a másik pedig az eléggé nehezen megfogható közérdek.
Én azt javaslom - nem folytatom az okfejtést, fölösleges, azt javaslom -, hogy ez ügyben még egyszer üljenek le az érdekeltek, és próbáljanak meg egy olyan megoldást találni, ami nem törvényszerűen az Alkotmánybírósághoz és az Alkotmánybíróság határozata alapján a citált paragrafus, illetve bekezdés eltörléséhez vezet. Ezért kérem az általános vita lezárásának elnapolását. Köszönöm.
