DR. TAKÁCS PÉTER
DR. TAKÁCS PÉTER
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A magyar mezőgazdaságot illetően nincs sem korszerű telekkönyvi rendszer, sem nemzeti kataszter, nincs garantált felvásárlási árrendszer, sem kiszámítható szektorsemleges támogatási rendszer. (Folyamatos zaj az ellenzék padsoraiban.) Nincs az agrárágazat sajátosságaihoz igazodó hitelezési gyakorlat. Nincs a kistermelők igényeihez igazodó oktatási rendszer, nincs a termelők érdekeit is kalkuláló felvásárlási szervezet, nincs összehangolt érdekvédelem, nincs az agrárágazat regionális sajátosságaihoz és termékszerkezetéhez igazodó tájfejlesztési koncepció és gyakorlat. Az agrárolló is csak 1929-33 között lehetett olyan nagy, mint manapság.
Legfeljebb nosztalgiákban létezik az európai feltételrendszer, amelynek kiépítése részben a végrehajtó hatalom feladata. Mégis úgy döntött a pénzügyi kormányzat, hogy az egy-két hektáron, tíz-húsz hektáron gazdálkodó, egymilliónál több őstermelő képes a minimálbér után járó adó- és társadalombiztosítási terheket előteremteni.
Pedig figyelmeztető lehetett volna a pénzügyi apparátus számára, hogy a 28 kincstári tulajdonban levő agrárvállalkozás közül a legnagyobb, a legtöbb monopóliumot élvező Bábolna az elmúlt három év alatt 6 milliárd forintnál több adósságot halmozott fel. Információink szerint nem sokkal jobbak az elmúlt három év mutatói a többi magyarországi agrárnagyüzemnél sem. A kezdő kisvállalkozókkal szemben legfeljebb annyi az előnyük, hogy nekik van mit múltbéli vagyonukból felélni, és ilyen-olyan okon könnyebben jutnak hitelhez.
Kérdezem tehát államtitkár urat, milyen tények és adatok alapján jutott a pénzügyi apparátus arra a meggyőződésre, hogy az őstermelők széles tábora képes viselni a minimálbér alapján kivethető állami és társadalombiztosítási közterheket. Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
