POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Az egyszerűség kedvéért mondom: a választ nem tudom elfogadni. A zárómegjegyzéssel kapcsolatban csak arra szeretném emlékeztetni államtitkár urat, hogy itt van a Házban Szabad György tanár úr, aki élt ilyesfajta pozitív javaslattal, hogy hogyan kell a tandíjhitel konstrukcióját kidolgozni, és éppen ön volt az, aki a bizottsági ülésen ez ellen érvelt, mondván, majd hamarosan megkapja valamennyi képviselő a kormány által kidolgozott javaslatot. Ennek a határideje 1996. október 30-a volt. Hol van ez a javaslat, államtitkár úr? Sehol!
De térjünk a lényegre! Amit ön említ, ezek a kedvezmények: vegyünk egy példát, az a sokat emlegetett labortakarító, petricsészét mosogató fiatalember, aki dolgozik, teszem azt, a Műegyetem valamelyik tanszékén délutánonként három-négy órát. Az egyetemnek erre eddig havi 15 ezer forintja volt. Ebből levontak 4500 forint személyi jövedelemadót, ebből kifizetett 2000 forint havi tandíjat, maradt neki 8500 forintja - eddig. Ezek után, az új szabályozásnak megfelelően, felteszem, az egyetemnek továbbra is csak 15 ezer forintja lesz ugyanerre a munkára, amit a hallgató ellát délutánonként. A kiterjesztett tb miatt most már csak 10 490 forintot kap meg ez a hallgató. Ebből fizet 3147 forint személyi jövedelemadót, és befizet majd még havi 13 ezer forintos tandíjat is. Azaz mínusz 5657 forintja van. Összesen mennyivel járt jobban ez a hallgató? Mennyivel járt rosszabbul? 14 ezer forinttal kevesebb van most a zsebében, mint az önök rendelkezése előtt. Ennyit tennék hozzá ahhoz, hogy mennyire gondolják önök komolyan, hogy a tandíjat a munkavállalás, illetve a saját hallgatói egzisztencia megteremtése érdekében kívánják alkalmazni.
Köszönöm a figyelmét, nem tudom elfogadni a választ. Kérem a Házat, hogy önök se tegyék. (Taps a jobb oldalon.)
