DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége olyan társadalom építésén fáradozik, amelyben nemzeti, etnikai vagy vallási hovatartozása miatt senki sem szenved hátrányt. Olyan körülményeket tartunk kívánatosnak a magyar hazában, amelyek senkit sem kényszerítenek önfeladásra, asszimilációra.
Az Országgyűlésben eddig eltöltött csaknem nyolc esztendő alatt a Szabad Demokraták Szövetsége sokat tett a kisebbségi jogok érvényesülése érdekében. Így például 1990-ben szabaddemokrata képviselők kezdeményezésére került be az alkotmányba a kisebbségi önkormányzatok létrehozásához való jog.
A kisebbségi törvény megalkotása során is síkra szálltunk azért, hogy a kisebbségek önkormányzatai valódi, minél erősebb jogosítványokkal felruházott testületek legyenek. Ennek is köszönhető többek között az, hogy olyan létfontosságú kisebbségi ügyekben, mint például a kisebbségi oktatás, kultúra vagy a kisebbségi nyelvhasználat kérdése, ezek az önkormányzatok vétójoggal rendelkeznek, azaz egyetértésük nélkül a többség nem hozhat döntést.
Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége tehát elkötelezett a kisebbségek ügye mellett, ezért aztán nem meglepő, ha azt mondom, hogy tudomásul vesszük a kisebbségi országgyűlési képviselet iránti politikai igényt is, és készek vagyunk az erre irányuló elvárást az alkotmány és a magyar választási rendszer keretei között ezen logikának megfelelően kielégíteni. Annak ellenére is tudomásul vesszük ezt az igényt, tisztelt Ház, hogy szerintünk a kisebbségi jogvédelem és érdekérvényesítés, illetőleg a kisebbségi képviselet legfontosabb fóruma maga az autonóm kisebbségi önkormányzati rendszer, ott ugyanis nem érvényesül a számok törvénye, amely a kisebbségek leszavazhatóságához vezet akár itt a parlamentben is, hanem - ahogy említettem - a vétójog révén partneri viszonyban vannak a többséggel.
Nem titkoljuk azt sem, tisztelt Ház, hogy a kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségét jobban szolgálná, ha a kisebbségi önkormányzati rendszer kerülne továbbfejlesztésre, különösen ami az országos kisebbségi önkormányzatok státuszának a megerősítését illeti. De mint azt már mondtam, tisztelt képviselőtársaim, a kisebbségek országgyűlési képviselete iránti politikai igényt tudomásul vesszük, és törekszünk arra, hogy ezt kielégítsük a magyar alkotmány és választási rendszerünk keretei között.
Mielőtt még belemennék abba, tisztelt Ház, hogy melyek ezek a keretek, milyen keretek között kell a megoldást megtalálni, három körülményre érdemes felhívni a figyelmet.
Az első: nem igaz, tisztelt képviselőtársaim, hogy alkotmányos mulasztást jelent, hogy a kisebbségek nem rendelkeznek önálló országgyűlési képviselettel. Az alkotmány ugyanis mindössze annyit mond ki, hogy a Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják. Nyitva hagyja tehát a kérdést a képviselet formáját illetően.
Ami a képviselet országgyűlési formáját előírja, az nem az alkotmány, hanem a kisebbségi törvény. Az ellentmondás tehát nem az alkotmány és a jelenlegi helyzet, hanem a kisebbségi törvény és a jelenlegi helyzet között feszül. Természetesen, tisztelt képviselőtársaim, ez komoly és orvoslandó ellentmondás, de azért mégsem alkotmánysértő állapot.
A második körülmény, amire fel szeretném hívni a figyelmet: hogy nincs a kisebbségek országgyűlési képviseletét illetően európai norma. Garantált helye nemzetiségi kisebbségnek a parlamentben csak kivételként, mégpedig ott van, ahol a kisebbség az alkotmányban is deklarált területi autonómiát élvez. Ilyen például Finnországban az Öland-szigeteki svédek státusza.
Területi autonómiától független, könnyített bejutás mindössze Németországban ismeretes az EU-tagállamok között, ahol a parlamentbe kerüléshez szükséges 5 százalékos bejutási küszöb nem érvényes a nemzeti kisebbségek pártjaira. A mandátumhoz jutás feltétele, hogy a kisebbségi párt legalább annyi szavazatot kapjon, amennyi a legolcsóbb pártlistás mandátum elnyeréséhez szükséges. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy kisebbségi pártok hosszú ideje nem indulnak a német választásokon.
(10.10)
Nincs tehát irányadó európai norma, tisztelt képviselőtársaim.
A harmadik fontos körülmény, hogy szomszédainkban a magyar kisebbség nem kedvezmények, hanem a többséggel azonos feltételek mellett, pártjai révén, valódi demokratikus megmérettetés alapján jut képviselethez. Szlovénia az egyetlen kivétel ez alól, de ott sem rendelkezik minden kisebbség képviselettel, csak az őshonos magyar és az olasz. Mindezekről azért érdemes megemlékezni, tisztelt Ház, mert minden olyan látszat hamis, ami azt sugallná, hogy Magyarország valamiféle európai standardot múlna alul. Látjuk, hogy ilyen standard nem létezik.
Tisztelt Ház! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy emiatt nekünk ne kellene foglalkozni az üggyel, hiszen a kérdés rendezése kisebbségbarát meggyőződésünkből fakad, nem pedig valamiféle külső, ránk erőltetett norma kényszerű követéséből.
A Szabad Demokraták Szövetsége tehát a kisebbségi országgyűlési képviselet lehetőségét a magyar alkotmány és a magyar választási rendszer keretei között képzeli el. Melyek ezek a keretek? Ilyen keretet képez az egykamarás parlament, az általános és egyenlő választójog, valamint a közvetlen szavazás. Ezeket a kereteket azért kell külön hangsúlyozni, tisztelt Ház, mert olyan vélemények is elterjedtek a kisebbségi országgyűlési képviselet ürügyén, amelyek a második kamara visszaállítását és a többpárti parlamenti rendszer korporatív elemekkel való felhígítását tartanák kívánatosnak.
Nem csoda, hogy a kisebbségekre licitálva már a történelmi egyházak is bejelentették az országgyűlési képviselet iránti igényüket, s azt tudom mondani, ha az Országgyűlés egy szemernyi kétséget is hagy a közjogi berendezkedésünk megállapodottságát illetően, csak idő kérdése, hogy mikor állnak elő hasonló igénnyel például a szakszervezetek, a gyárosok vagy más korporatív jellegű szervezetek, vagy akár maguk az önkormányzatok is, tisztelt képviselőtársaim.
A Szabad Demokraták Szövetsége meg kívánja őrizni a jelenlegi közjogi berendezkedést, és ezen keretek között szeretné, hogy a kisebbségeknek lehetőségük legyen a parlamentbe kerülésre. Azt támogatjuk, tisztelt Ház, hogy a kisebbségek kedvezménnyel bár - hangsúlyozom: kedvezménnyel -, de valódi választás, a pártokhoz hasonló demokratikus megmérettetés alapján nyerjenek mandátumot. Ez véleményünk szerint a kisebbségi képviselők érdekét is szolgálja, ugyanis a legitimitásuk ettől lenne erős.
Véleményünk szerint a parlamentben senkinek nem lehet ugyanis garantált helye, így egyfajta megmérettetést - ha a pártokéhoz képest jelentősen könnyítettet is - maguknak a kisebbségieknek is el kell vállalniuk. A kisebbségi képviselők ugyanis nemcsak kisebbségi kérdésekben fognak szavazni, hanem minden más, parlament elé kerülő kérdésben, költségvetésben, adótörvényekben és így tovább.
A törvényjavaslatot magát minderre tekintettel módosítandónak tartjuk. Hangsúlyozom, mi is üdvözöljük a tényét, hogy végre itt van újra a parlament előtt, viszont módosítás szükségét látjuk, ugyanis a törvényjavaslat egy háromszavazatos rendszert vezetne be. Ennek hibáiról Németh Zsolt már beszélt. Ebben minden választópolgár a jelenlegi két szavazat helyett egy harmadik szavazat leadására is jogot kapna. Az egyéni jelöltön és a pártlistán kívül kisebbségi listára is szavazhatna, mégpedig függetlenül attól, hogy ő maga esetleg nem is nemzetiségi. Tehát magukat magyarnak vallók is szavazhatnának kisebbségi listákra.
Ezzel a módszerrel, tisztelt képviselőtársaim, az a baj, hogy valójában nem maga a kisebbség, hanem a többség választaná meg a kisebbségi képviselőt. Ez a kisebbségeket mindenképpen kiszolgáltatottá teszi; rosszabb esetben a többség esetleges politikai machinációjának, jobbik esetben - és ez a jobbik eset is eléggé tragikus - pusztán a többségi értékítéletnek. Nem valódi választás zajlana, tisztelt Ház, hanem a többség szimpátiaszavazása arról, hogy számára melyik kisebbség és mennyire rokonszenves vagy ellenszenves.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen, a valódi kisebbségi identitás kinyilvánításától elrugaszkodott szimpátiaszavazás minden bizonnyal jelentősen eltérítené a kisebbségek közötti szavazati arányokat az egymáshoz viszonyított létszámarányuktól. Ez több gyakorlati kérdést is felvethet, nehezen megoldható kérdést, tudniillik ezek után ki és mi alapján döntené el, hogy a kisebbségeket milyen arányban támogatja. Ráadásul egy ilyen háromszavazatos rendszer valójában nem is valódi választás, hanem inkább egyfajta választássá kozmetikázott, költséges delegálási eljárás. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy a választók többsége, ha már egyszer három szavazólapot kap, amikor belép a szavazóhelyiségbe, ne dobja be a harmadikat is a szavazóurnába, mégpedig akkor is, ha ő maga nem is kisebbségi. Így aztán előre megjósolható, hogy a több millió szavazatból minden kisebbségre jut garantáltan és bőségesen annyi, hogy automatikusan mandátumhoz jusson. Ez pedig nem valódi megmérettetés, tisztelt Ház, hanem tulajdonképpen delegálás.
Tisztelt Ház! Hogy a megoldásról is beszéljek: a háromszavazatos rendszer helyett mi azt javasoljuk, hogy térjünk vissza ahhoz a kétszavazatos megoldáshoz, amelyben már hosszú ideje és egészen az elmúlt őszig konszenzus volt, s ezen a logikán nyugodott az 1993-94 telén az előző kormány által beterjesztett törvényjavaslat is.
Eszerint a polgároknak az egyéni jelöltre eső szavazatukon kívül el kellene dönteniük, hogy párt- vagy kisebbségi listára adják a szavazatot, tehát a párt- és a kisebbségi lista közül kellene választaniuk. Egy ilyen szavazás már nem ingyenes jellegű, hanem mindenkinek el kellene döntenie, hogy számára mi a fontosabb. Hangsúlyozom, ebben az elképzelésben egészen őszig konszenzus volt, és ez a törvényjavaslat, amely ezt tartalmazta '93-94 telén nem e miatt az elképzelés miatt bukott meg, hanem amiatt, mert nevetségesen alacsony volt az a minimális szavazatszám, ami a parlamentbe jutást eredményezte volna - háromezer volt az a szavazatszám. Tehát pusztán küszöbszámvita volt, nem pedig a rendszer logikája volt kérdéses.
Fölhozzák persze sokan ezzel a rendszerrel szemben, hogy egy ilyen választás a párt- és kisebbségi lista között megfosztaná a pártválasztás lehetőségétől azokat, akik kisebbségi listára szavaznak. De, tisztelt Ház, ez nem igaz, azért, mert az egyéni jelöltek minden körzetben nagy százalékban pártjelöltek. Másrészről pedig azért is téves ez a kérdésfelvetés, mert ezek a jelöltek - mint mondtam -, ha bekerülnek a parlamentbe, nemcsak kisebbségi ügyekben szavaznának, hanem minden olyan ügyben, amelyben a pártképviselők is szavaznak.
Tisztelt Ház! Természetesen a jelenlegi közjogi berendezkedés keretei között más megoldás is elképzelhető. Én azért hivatkoztam erre, mert ez egyszer már megvitatásra került. De például felhívom a figyelmet arra az elképzelésre, amit maga a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa vetett fel, amely szerint a kisebbségek pártjaik révén kerülhetnének be a parlamentbe oly módon, hogy velük szemben ne érvényesüljön az ötszázalékos küszöb. Ez az a fajta német megoldás, amelyre hivatkoztam már.
A lényeg, tisztelt Ház, bármilyen megoldás is születik, az maradjon meg a jelenlegi közjogi berendezkedés és a jelenlegi választási logika között. A Szabad Demokraták Szövetsége ebben mindenképpen partner, rajtunk nem múlik, hogy az ügy sürgősen, akár azonnal rendezésre kerüljön ilyen logika mentén, és még olyan határidőben, hogy már most, májusban lehessen kisebbségi képviselőket választani. Az őszi választást ugyanis a Szabad Demokraták Szövetsége sem tartja elfogadhatónak. Egyszerűen példa nélküli lenne az, hogy egy parlamentet két részletben választanak meg; megválasztják az egyik részét tavasszal, aztán ősszel ehhez hozzáválasztanak még 13 képviselőt. Én gyanakszom arra, hogy egy ilyen elképzelés abban a pillanatban alkotmányellenesnek minősülne, mihelyt átlépi az Alkotmánybíróság küszöbét. Ezért az a kétely is felmerült bennem - vagyis az a gyanú -, hogy ezen ötlet kieszelői valójában nem a felelősség alól akarnak-e szabadulni, átruházva az Alkotmánybíróságra a felelősséget.
Tisztelt Ház! Természetesen elhangzott az SZDSZ-szel szemben, hogy nincs megfelelő rutinja. A hét végén a miniszterelnök úr említette ezt. Valóban, olyan rutinunk nincsen, tisztelt Ház, hogy egy kérdésben hetente változtassuk az álláspontunkat, és négyfajta álláspontot is előterjesszünk, és a felelősségtől szabadulni akarjunk. Ezért, tisztelt Ház, a Szabad Demokraták Szövetsége azonnal rendezni kívánja a kérdést. Benyújtjuk az ehhez szükséges módosító indítványokat, és készen állunk akár rendkívüli ülésnapok igénybevételével is ezen a kérdésen dolgozni, hogy még most, májusban választani lehessen kisebbségi képviselőket is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
(10.20)
