DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A legkisebbik kormányzó párt képviselője az előbb utalt arra... (Dr. Hack Péter: Mondja ezt a hatalmas ellenzéki frakció képviselője!) Kétségkívül ez részemről valóban nem tűnhet felülről való lenézésnek, csak mert Hack Péter fontosnak tartotta, hogy a második legkisebb ellenzéki párt szólalt meg. Ezt nem véletlenül emelem ki. Óva szeretnék inteni attól, hogy azok, akik pillanatnyilag kormányzati pozícióban vannak - azt hiszem, ebben van személyes tapasztalatunk -, úgy gondolják, hogy ez mindig így lesz.
A ciklus végén egy olyan döntést hozni, amely a többség ellenőrzését gyengíti, úgy gondolom, semmiképpen nem célszerű; tehát még politikailag - ha tetszik, pártpolitikailag - sem célszerű azoknak, akiknek nem biztos a helyük a következő kormányzatban. A hatalom ellenőrzése ugyanis rendkívül fontos. A másik oldalról fogalmaznék, mondjuk, a szocialista oldal felé: minden hatalomnak szüksége van az ellenőrzésre. 1990 óta bebizonyosodott, hogy a kormányzó erőknek bármennyire is kellemetlen volt időnként egy-egy szituációban az Alkotmánybíróság döntése, bizony az Alkotmánybíróság igen komoly stabilizáló, ellenőrző funkciót gyakorolt.
Nagyon szeretném, ha a mostani kétharmados többség... - amely tulajdonképpen minden további nélkül megteheti, hogy az utolsó pillanatban alkotmánymódosítással jelentősen változtat azon a helyzeten, hogy az alkotmánybírák jelölésében ne a mindenkori többség legyen a meghatározó, hanem az Alkotmánybíróság jelölésében igenis a kisebbség is szerepet tudjon kapni. Az a jelölési rend, amely '90 és '94 között jól működött, lehetséges egyébként, hogy azért működött jól, mert ott a választásban is megnyilvánult egy konszenzuskényszer a kormányoldal és az ellenzék között, hiszen a kétharmadhoz akkor a kormánypártoknak szükségük volt ellenzékre is. Tehát lehet, hogy azért működött jól. De, tisztelt képviselőtársaim, ez a ciklus bebizonyította, hogy lehetséges kétharmados kormányzás is, és a kétharmados kormányzás esetén bizony a jelölési rend az a visszatartó erő, hogy ne a mindenkori kormányoldalnak megfelelő jelöltek kerüljenek a parlament elé.
Úgy gondolom, Bihari képviselőtársam azon érvelése, amely az ellenzéki lehetőségeket, az ellenőrzés jogát és a kisebbségi jogokat úgy kívánja biztosítani, hogy akár a kisebbség is megjeleníthet egy képviselőjelöltet, amiről aztán a többség fog dönteni a parlamentben, a látszatdemokrácia tipikus példája. Úgy vélem, bevált ez az ellenőrzési mód. Abból, hogy nem sikerült időben alkotmánybírákat választani, nem azt a következtetést kell levonni, hogy alkotmány módosításával, az utolsó pillanatban benyújtott alkotmánymódosítással megváltoztatni - egyébként vitatható módon, a megoldás is rendkívül vitatható - a jelölés rendjét, hanem igenis a kompromisszumkészségen kellene javítani, és akkor így lenne mód arra, hogy még a két alkotmánybírót megválasszuk ebben a ciklusban, és amikor eljön az ideje, akkor a következő ciklusban is - a nyilván megváltozott erőviszonyok között - meg tudja választani a mindenkori kétharmados többség az ellenzék bevonásával és az ellenzékkel kötött kompromisszum által jelölt személyeket alkotmánybírává.
A Magyar Demokrata Néppárt tehát a leghatározottabban ellenzi az alkotmánymódosítást. Ellenzi ezt egyrészt azért, mert - ebben egyetértés látszott egy másik ügyben a kisebbik kormányzó párttal is - úgy érzem, az utolsó pillanatokban nincs helye alkotmánymódosításnak; de tartalmi szempontokból is ellenzi. Mindenképpen az ízlésünk ellenére van, ha találkozunk egy politikai problémával - mert igenis politikai probléma az, hogy nem tudunk működtetni egy kialakult alkotmányos rendet, hogy nem képes kompromisszumra jutni kormányoldal és ellenoldal -, akkor megoldjuk a politikai problémát: az aktuálpolitikai igényeknek megfelelően megváltoztatjuk az alkotmányt. Úgy gondolom, hogy ezt nem lehet megtenni, ezért a leghatározottabban ellenezzük az alkotmánymódosítást.
Hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását nem ellenezzük teljes egészében, annak az az oka, hogy a magunk részéről úgy érezzük: egyetlenegy pontjában igenis van olyan indok, amely a működőképesség biztosítása, egyébként viszont a többi részében ilyen indok nincs. Miről van szó? Arról van szó, hogy szintén ízlésünk ellen való, hogy az alkotmánybírósági törvény módosításával meghosszabbítsuk az eredetileg 9 évre megválasztott alkotmánybírák mandátumát 12 évre. Hangsúlyozom, ízlésünk ellen való, mert általában nem szerencsés dolog, ha megválasztunk valakit egy meghatározott időre, és akkor menet közben módosítunk. Hozzáteszem, hogy ez egészen más dolog, mint az az alkotmánymódosítás, amit végül is mindkét kormányzó párt támogatott, hiszen másképp nem is lehetett volna meghozni az alkotmánymódosítást, amelyik az önkormányzati képviselők mandátumát több mint három hónappal lecsökkentette.
(11.10)
3200 önkormányzati testületről, számos önkormányzati képviselő és polgármester mandátumának a lerövidítéséről van szó. Ez valóban jogbiztonságot sértő dolog. Két okból különbözik ez a mostani szituációtól. Az egyik ok az, hogy itt nem rövidítésről van szó, hanem hosszabbításról; tehát a megválasztott személyek jogait nem érinti.
Ezt azért hangsúlyozom, mert az Alkotmánybíróság egy korábbi kiélezett vitában - ahol egyébként a mi álláspontunk szerint nem volt helyes a polgármesteri összeférhetetlenséget az országgyűlési képviselőséggel utólag eltörölni, és ezt a szabályt azokra az országgyűlési képviselővé választott polgármesterekre is érvényesíteni, akiket még nem olyan szabályozás mellett választottak meg országgyűlési képviselővé, amely szabályozás mellett nekik le kellett volna mondaniuk a polgármesteri mandátumokról; hangsúlyozom: nem volt helyes, de az Alkotmánybíróság többsége akkor, egyébként 5:4 arányban - úgy foglalt állást, hogy ez önmagában nem alkotmányellenes. A legfőbb érv az volt, hogy azért, mert nem csökkentették a jogaikat, nem jogelvonás történt, hanem tulajdonképpen jogbővítés. Tehát az adott esetben, hangsúlyozom, nem értettünk egyet ezzel az alkotmánybírósági döntéssel, ennek ellenére itt kétségkívül jogbővítésről van szó; ennyiben más, mint az a helyzet, amelyet szintén kifogásoltunk, hogy az önkormányzati képviselők mandátumát megrövidítették.
De más, nagyon fontos szempontból is más ez a helyzet. Nevezetesen arról van szó, hogy a nép választotta az önkormányzati képviselőket. Itt fölmerülhet a kérdés, hogy az Országgyűlés, egy másik testület milyen alapon rövidíti meg azt a mandátumot, amelyet a nép adott abban a tudatban, hogy négy évre adja. Ugyanakkor a parlament választotta meg 9 évre az alkotmánybírákat, tehát nem történik olyan jellegű jogsérelem, a demokráciának olyan sérelme, a népfelség elvének olyan jellegű sérelme, ami az önkormányzati képviselők mandátumának megrövidítése vonatkozásában igenis fennállt.
Egyébként az Alkotmánybíróságnál az önkormányzati képviselők mandátumáról szóló döntést megtámadtuk, és - mint igazságügy-miniszter úr bólogat - megszületett a döntés. Elutasították a panaszt, egyébként két különvéleménnyel, amelyek egy az egyben osztották a mi álláspontunkat. De csak azon az alapon utasították el, hogy a hatályba léptető rendelkezés is valahol része az alkotmánymódosításnak, és itt mint alkotmányozó hatalom járt el az Országgyűlés, tehát bármennyire is jogbiztonságot sértő, hatáskör hiányában nem nyúlhat hozzá az Alkotmánybíróság, mert ezt az egyébként nem jogállami megoldást alkotmánymódosításra alkalmazták.
Tisztelt Képviselőtársaim! Itt tehát ilyen aggály nem merül fel. Ezért érthetetlen számomra, hogy az a kisebbik kormányzó párt, amely gond nélkül megszavazta azt az alkotmánymódosítást, amelyre az előbb utaltam, és ami az önkormányzati képviselők mandátumát csökkentette, most itt aggályokat fogalmaz meg. Nem gond nélkül, valóban - egyik képviselőtársam integet -, tudom, hogy a Szabad Demokraták Szövetségén belül is voltak ilyen aggályok, de végül is a frakció úgy szavazott, hiszen másként nem lehetett volna ezt az alkotmánymódosítást meghozni. Itt azonban aggályokat fogalmaz meg, holott itt az a fajta jogsérelem nem érvényesül.
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság működőképessége valóban olyan kérdés, amely a Néppárt véleménye szerint megengedi azt az egyébként nem ízlésünk szerint való, de nem jogellenes és nem jogbiztonság-ellenes megoldást, amelyet most a kormány javasol. Ebben a vonatkozásban tudjuk elfogadni az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását, és ezzel együtt csak azt az egyetlen részt, amely tulajdonképpen ezzel összefügg, ezt kiegészíti, mert logikus, ha meghosszabbítjuk tizenkét évre az alkotmánybírák mandátumát, akkor ne lehessen újraválasztani az alkotmánybírákat. Ez az, ami szervesen összefügg a működőképesség szempontjából fontos módosítással. De semmi mást nem tudunk elfogadni, ami ebben a törvényjavaslatban van, mert ez egyrészt valóban egy árukapcsolás, aminek nincs helye egy ilyen fontos törvény módosításánál, és ugyanakkor fölösleges is, mert ezeket a kérdéseket nem éppen most, az utolsó pillanatban kell szabályozni és kiragadni az egész problematikából, hiszen az Alkotmánybíróságról szóló törvényt - mint tudjuk -, ügyrenddel együtt, egész problémakörrel együtt, alkotmánnyal együtt majd módosítani kell, úgy, hogy az egészet áttekintjük. Semmi nem indokolja, hogy most hozzányúljunk máshoz, mint ami a működőképesség szempontjából feltétlenül módosítandó a Néppárt álláspontja szerint.
Az ellen viszont mindenképpen tiltakoznánk, ha valóban az történnék, hogy nemcsak ez az árukapcsolás, hanem még ezen túlmenően egy másfajta megoldás születne, hogy éppen azt, ami logikus, azt nem szavazná meg a parlament - mert végül is a kétharmados többség ezt megteheti -, és megszavazna olyan részeket, amelyek véleményünk szerint egyrészt jogbiztonság-ellenesek, másrészt megszavazásuk semmiképpen nem indokolt most és így. És fölrémlett bennem egy régebbi eset, amikor Torgyán József hozzászólását hallottam, aki fölvetette azt a kérdést, hogy az Alkotmánybíróság elnökét a Háznak kellene megszavaznia. Ez már egyszer előfordult a listakapcsolások vonatkozásában, amikor kisgazda képviselőtársunk felvetett egy ilyen kérdést, és akkor a kormánypártok széttárták a karjukat, hogy: mi ezt ugyan nem javasoltuk, de nagyon szívesen támogatnánk. Közös lista vonatkozásában volt ez a javaslat.
Nagyon kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, olyan módosító indítványt, amely még a kormány javaslatán is túlmegy abban a vonatkozásban, hogy az Alkotmánybíróság a parlamenttel bizonyos alárendeltebb viszonyba kerülne - mert véleményünk szerint ez a változtatás ezt jelentené -, semmiképpen ne támogasson a kormány.
Összefoglalóan: a Magyar Demokrata Néppárt az alkotmánymódosítást ellenzi, az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításának pedig azt a passzusát támogatja, amely 12 évre emeli az Alkotmánybíróság tagjainak mandátumát, és ezzel együtt a tagok újraválasztásának a lehetőségét megszünteti. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
