CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Államalapításunk 1000. évfordulójához közeledve illik számvetést tenni, mit is adott a magyarság a világnak, az egyetemes emberi kultúrának.
Sok mindenre büszkék lehetünk: többek között a magyar zenekultúrára, világhírű zeneszerzőink és zeneművészeink hosszú sorára, zeneoktatásunkra, a külföld számára is mindig vonzó hangversenytermeinkre, zenekarainkra. A XX. század végén azonban, Liszt, Bartók és Kodály országában a zenei élet a teljes összeomlás előtt áll. Az alsófokú oktatás elemi feltételei hiányoznak, a tanárok a létminimum határán tengődnek, csak a megszállottak maradnak a pályán. A 40 ezer forint/fős támogatás a hangszerek javítására, karbantartására sem elég, a szülők pedig nem tudnak hangszert vásárolni.
Hasonló a helyzet a felsőoktatásban is: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nem kapja meg a működéséhez szükséges minimális pénzügyi támogatást sem, ezzel szemben a kulturális tárca - már megalázó módon - állandóan a gazdálkodását vizsgáltatja, noha évek óta semmi kivetnivalót nem talál benne.
A Zeneakadémia a közelmúltban két hangversenyzongorát volt kénytelen eladni, hogy napi költségeit fedezni tudja. A szimfonikus zenekarok helyzete is katasztrofális; megélhetésük érdekében külföldi turnékra kényszerülnek ameddig hangszerparkjuk használható és van utánpótlásuk, utána pedig megszűnnek.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum felszólítja a kormányt, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket a magyar zenei élet megmentése érdekében.
Kérdezem öntől, államtitkár úr: mit kíván tenni a kulturális tárca annak érdekében, hogy az elmúlt négy évben az élet szinte minden területén - az egészségügytől a családvédelmen át az oktatásig - okozott oly sok felesleges kár után a magyar zenei élet ne legyen a Horn-Kuncze-kormány működésének áldozata. (Taps az MDF padsoraiban.)
