AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemcsak az ön által említett törvényjavaslat, hanem az ennek alapján a Ház által megszavazott törvény sem tartalmazott eltérő rendelkezést. Az áfatörvény jelenleg is hatályos 48. §-ának megfelelően jár el az adóhatóság, tehát önnek igazából a hatályos törvénnyel kapcsolatban van problémája.
Szeretném megvilágítani a továbbiakban, hogy miért tartottuk mi jónak ezt a törvényt, és miért nem indítványoztuk eme törvényhelynek a megváltoztatását.
Talán a képviselő úr is emlékszik arra, hogy korábbiakban ettől eltérő szabályozás érvényesült, és az úgynevezett alanyi adómentesség értékhatára alatt - ami akkoriban ötszázezer forint volt - lehetőség volt az áfa visszaigénylésére ilyen szigorú szabályok nélkül. Szeretném a képviselő úr figyelmét felhívni arra a tényre, ami talán nem eléggé közismert, hogy a tapasztalatok azt mutatták ebben az időszakban, hogy a befizetett adónak mindössze az 1 százaléka származott az ötszázezer forint alatti körből, miközben az összes adó-visszaigénylésnek a 10 százalékát ez a kör kérte. Tehát tulajdonképpen az valósult meg, amit azt gondolom sokan mindennap tapasztalhattak, hogy az emberek széles körben különböző vállalkozásokat hoztak létre, ezek a vállalkozások igazából nem nagyon működtek, a fő funkciójuk az volt, hogy a háztartási szükségletekhez beszerzett különböző javak után az áfát visszaigényelték. Azt gondolom, eléggé világos, hogy itt nem valóságos vállalkozásokról, itt a jogszabályokkal való visszaélésekről van szó, s alapvetően ez indokolta a szabályok megváltoztatását.
Az új szabályozás, ami tehát a jelenlegi törvényekben is érvényes, a kétmillió forintból indul ki, időközben erre a szintre emelkedett az úgynevezett alanyi adómentesség értékhatára. Ez alatt választhat úgy az adózó, hogy kimarad az egész áfakörből, ebből következőleg nem igényelhet vissza áfát, de nem is kell áfát fizetnie, amennyiben értékesítést teljesít. Valószínűleg ebben a nagyságrendben működő vállalkozóknak ez a legjobb megoldás.
Amennyiben mégis azt választják, hogy ők a normál áfarendszerben szeretnének működni, szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy normál működés mellett nem igazán jelentkezhet ez a probléma, amiről ön beszél. Tudniillik általában vélelmezhető, hogy aki vállalkozik, az nyereségre szeretne szert tenni. Ebben az esetben az értékesítés árbevétele nyilván kisebb, mint a költségei, tehát a kifele felszámított áfánál kisebb, amit levonhat, tehát ez a probléma nem jelentkezik. Igazából egy-egy nagy beszerzésnél, mondjuk tárgyieszköz-beszerzésnél merül fel, erre az esetre viszont a 48. § (4) bekezdés b) pontja egy külön szabályt állapít meg. Ilyenkor nem a kétmilliós határ játszik, hanem mód van a visszaigénylésre, amennyiben legalább 100 ezer forintról van szó.
Tehát azt kell mondanom, hogy a normálisan működő vállalkozások esetében ez a probléma igazán nem jelentkezik. Valószínűleg szélső esetben mégis csak előfordul. Ha szélső esetben előfordul, azt kell mondanom, hogy valószínűleg bölcsebben járt volna el a vállalkozó, ha az alanyi adómentességet választotta volna.
Arra is szeretnék utalni, hogy a 41/1997. alkotmánybírósági határozat ezt a megoldást rendben lévőnek találta. Azt kell mondanom, hogy alkotmányos ez a megkülönböztetés. Hasonlóképpen arra is felhívom, a figyelmet, hogy az Európai Unió érvényes direktívája is megengedi azt az eljárást, amit jelenleg alkalmazunk.
Mindezek alapján kérem, hogy válaszomat fogadja el. Alapvetően azt tanácsolnám, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, az inkább az alanyi adómentességet válassza.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(15.50)
