BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A magyar sport többször esett a voluntarista politika áldozatául, ugyanakkor többször megpróbálták a sportot is voluntarista módon kezelni az elmúlt időszakban; hogy hová vezetett, úgy gondolom, mindannyian ismerjük.
Meggyőződésem az, hogy tiszta viszonyokat teremteni az új évezred küszöbén csak akkor lehet, ha a sportban mind a vezetők, mind a társaságok, mind pedig a sportolók szerepe egyértelműen tisztázott. Szeretnék utalni az Európai Unió bíróságának egy legutóbbi határozatára, az úgynevezett Bossman-ügyre, amely pontosan megfogalmazta azt - és ebbe az Európai Unióba szeretnénk mi néhány éven belül tartozni -, hogy a hivatásos sportoló mint alkalmazott ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel bír, mint minden más munkavállaló. Úgy gondolom és meggyőződésem az, hogy ennek a határozatnak - még ha jogi ereje nincs is a mai magyar jog szempontjából nézve - előbb-utóbb Magyarországon is kötelező érvényűvé kell válnia. Ezért tehát úgy gondolom és az a meggyőződésem, hogy ahol ilyen alkalmazottak vannak, ott olyan társaságnak is kell lennie, amely ezeket az alkalmazottakat foglalkoztathatja, mert ugyanakkor ez ad lehetőséget a befektetők számára - garanciák mellett - a befektetésre, és ez ad lehetőséget a személyi felelősség megállapítására, a gazdasági társaságokra vonatkozó általános felelősségi körben. Mindezek a szabályok a társadalmi egyesületek esetében teljesen következetlenek és kihozták azt a helyzetet, amellyel ma is küszködünk.
Úgy gondolom, a parlamentnek nem szabadna abba a csapdába esnie, hogy valamifajta emlékhalmozáson keresztül sportszakmai kérdéseket kívánjon megoldani. Nekünk egy törvényi szabályozást, egy törvényi keretet kell megállapítani, a többi a szakma feladata. Úgy gondolom, a törvényi szabályozásnak egyértelműen a gazdasági társaság és az alkalmazotti kör irányába kell elmozdulnia.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
