DR. KARL IMRE
DR. KARL IMRE
DR. KARL IMRE, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Miniszter Úr! Az európai uniós ügyek bizottsága - mint ahogy azt Glattfelder Béla képviselőtársam az előbb említette - az elmúlt hét szerdáján, november 25-én megtárgyalta a T/457. számú törvényjavaslatot, a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről.
Glattfelder Béla képviselőtársam elmondta, hogy a bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi vélemény, de ezzel szemben nem születtek ellenszavazatok a bizottsági ülés végén, és úgy ítélte meg, hogy az ellenzék soraiban valamiféle zavar támadhatott, hogy néhányan tartózkodtak, néhányan pedig megszavazták ezt a törvényjavaslatot, illetve ennek az általános vitára való alkalmasságát.
(10.00)
A valóságban az a helyzet, hogy azért állapodtunk meg ebben, hogy ilyen módon fejezzük ki azokat a figyelemfelkeltő, felhívás értékű véleményünket, mert azt gondoljuk, hogy elsősorban azt kell hangsúlyozni, hogy az ilyen, nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségnek a parlament pártjai, így nevezetesen az ellenzéki pártok frakciói is természetesen eleget akarnak tenni, és ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítését kívánatosnak tartják a megfelelő határidőben és a megfelelő rendben. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy egyes kérdésekben ne mondhatnánk el azokat a kifogásainkat, amikről úgy ítéljük meg, hogy ezt a folyamatot nem gátolják, hanem segítik. Éppen ezért alakult ki a bizottsági ülésen egy vita, méghozzá egy komoly vita, amiben az ellenzéki képviselők és a kormánypárti képviselők egyaránt részt vettek, és az volt a jellemző erre a vitára, hogy a kérdések nagy részében közös véleményre is jutottunk ellenzéki és kormánypárti képviselők, ugyanazokat a kifogásokat fogalmaztuk meg, és ezekre próbálnám most a figyelmet felhívni.
Az egyik nagyon komoly kérdéskör, amit miniszter úr is az expozéjában kiemelt, a kölcsönösség kérdése. A másik pedig, ami körül a vita folyt, a felkészülés, illetve a felkészültség kérdése volt. Azt gondolom, hogy a kölcsönösség szempontjából mindenképpen kiemelendő az, hogy nemcsak arról van szó, hogy Magyarországon most, 1999. február 1-jével bekövetkezik egy ilyen változás, hanem remélhetőleg arról is szó van, hogy az Európai Unió tagállamaiban is elfogadják azokat a törvényeket - hol törvényeket, hol más típusú szabályozó rendeleteket vagy szabályokat -, amelyek lehetővé teszik a magyar egyéni vállalkozók számára is azt, hogy ez a fajta letelepedés, amit most a mi általunk elfogadott törvény remélhetőleg a külföldiek számára biztosítani fog, ott is megkapható lesz.
Azt gondoljuk, hogy ebben a kérdésben nagyon szerencsés lett volna, ha egy jobb tájékoztatást, egy jobb előkészítést lehetett volna kapni. Ezt azért is merem nyugodtan mondani, mert többek között arról is szó volt a bizottsági ülésen, hogy más csatlakozni kívánó országok ilyen típusú diszkriminációt nem alkalmaztak az elmúlt időkben, illetve arról is szó volt, hogy van számunkra néhány olyan fontos ország - például a szomszédos országok, Ausztria, Németország -, ahonnan tapasztalatok vagy leendő tervek könnyen és gyorsan beszerezhetők. E miatt gondoljuk, hogy szerencsés lett volna egy ilyen dolgot is a bizottság elé tárni.
A felkészültséggel kapcsolatosan az a tapasztalatunk, amit képviselő kollégám, Glattfelder Béla már elmondott, hogy nagyon kevés az ismeret annak ellenére, hogy sokan, sok helyen beszéltek erről, többek között a jelenlegi külügyminiszter is tudomásom szerint, tehát lett volna erre mód, és mégsem jutottak el ezek az ismeretek. Úgy gondoljuk, ha ez így van, akkor a kormánynak többet kell tenni annak érdekében - legalábbis a jövőben -, hogy ez ne így legyen. Én is azt gondolom, hogy egy mechanizmusról van szó, legalábbis arról van szó, hogy ez a mechanizmus most próbálódik ki, most fog majd kialakulni. Hogy majd a jogharmonizáció során milyen módszerrel, hogyan tudjuk gyorsan és olyan módon elfogadni azokat a törvényeket, amiket meg kell hoznunk, hogy az nemcsak az Országgyűlés, a képviselők vagy a kormány emberei számára lesz ismert, hanem a társadalom számára is megismerhetővé válik, és azok is tájékozottak lesznek majd benne, akiket ez nagyon komolyan érint, mert érinti ez pozitívan - és bizonyos értelemben a verseny kiélezése miatt - a magyar egyéni vállalkozókat, az egyéni cégeket és az úgynevezett önfoglalkoztatókat a saját munkájuk kapcsán - és a piaci verseny kapcsán is nagyon komolyan érinti -, éppen ezért gondoltuk azt, hogy figyelemfelhívás miatt ezt az álláspontunkat el kell itt mondanom.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
