VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pető Iván Képviselő Úr! Az ön minősítéseinek - amelyek vélt, de inkább saját gondolatként elhangzottak más gondolatai és nyilatkozatai alapján (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Jaj, jaj, jaj!) - stílusával, ténybéli hiányosságaival nem igazán kívánok foglalkozni (Közbeszólások az SZDSZ soraiból), hiszen nagyon sajnálom azt, hogy ebben a Házban nem a tényszerűség a mérce (Zaj az ellenzéki pártok padsoraiban.), hanem az a mérce, hogy ki mit gondol más nyilatkozatairól, ki mit gondol más nyilatkozatai kapcsán, és ki mit mulasztott el az elmúlt négy vagy akár több esztendőben.
Azt hiszem, évtizedes örökségünket a sajtóban senki nem vitathatja, hogy azok a mai problémák, amelyek a kormányzatot terhelik, s amelyek megoldásra várnak nagyon sok száz ember, sok ezer ember részéről, az elmúlt évtizedek örökségeként maradtak ránk. A kilencvenes évek első felében a nyolcvanas évek végi struktúrákat tükröző tulajdoni viszonyok alakultak ki - gondoljunk csak például a megyei pártlapok átalakulására magántulajdonná! (Dr. Kövér László: Kilopására!) -, és olyan óriási tulajdoni átrendeződés volt, amit egyetlen kormány sem volt képes kontrollálni, ugyanakkor tisztában volt azzal - mert tisztában kellett lennie -, hogy ennek még súlyos következményei lehetnek a magyar sajtóra nézve.
Nem számolt ugyanakkor az elektronikus médiában azzal az átalakulással, amelynek eredményeként több százan állnak a pénztáraknál belsősök és külsősök például a Magyar Televízióban, hogy fizetést kapjanak, hónapok óta várnak az elmaradt járandóságaikra. (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiban.) Azt is tudnunk kell, hogy ezek a problémák nem hetek alatt alakultak ki, hanem évek során gyülemlettek fel azok a problémák, amelyekről az elmúlt négy esztendőben egész egyszerűen nem vettek tudomást.
Ami mostanság történik, az pedig nem más, mint a sajtó tulajdoni viszonyainak újbóli átalakulása. Átalakulása, és nem átalakítása, hiszen valószínűleg éppen ezért kezdeményezte többek között Pető Iván képviselő úr is - a mostani mondandójával szemben -, hogy a médiatörvény tapasztalatai kerüljenek áttekintésre, és ezt követően történjen meg az, aminek meg kell történnie: a szabályok pontosítása.
A kormány több vonatkozásban is igyekszik az eddigi problémák megoldására. Csak néhányat hadd soroljak fel:
Az egyik - amely szintén itt maradt örökség - a Postabank sajtóportfoliójának rendezése (Horn Gábor: Áthelyezése!), hogy legyőzhető legyen az a mérhetetlenül felgyülemlett adósság, amelyről jól tudjuk, hogy mi alapján alakult ki.
A második: hogy az egyensúlyi viszonyok megteremtődjenek, valóban megteremtődjenek a magyar sajtóban, és a sajtó alatt nemcsak a napilapokat kell érteni, hanem például az időszaki kiadványokat is.
A harmadik - amelyről már tettem említést - a rádió és a tévé, az elektronikus média problémáinak megoldása.
A negyedik nem elhanyagolható probléma éppen egy-egy szerződés kapcsán lát manapság napvilágot - vagy lát kevésbé napvilágot, hiszen arról elfelejtenek szólni -, az EU-harmonizációval összhangban lévő médiatörvény és a médiához kapcsolódó szerződések.
Nem tesz mást tehát a kormány, mint teljesíti a kötelességét: az örökölt problémákat a törvény betűje szerint próbálja megoldani. És ennek a várakozásnak, igen tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselő úr, meg is fog felelni mind a működtetésben, mind a jogi szabályozásban, mind pedig az alkotmányos rend megteremtésében.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
