KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A parlamenti demokrácia alapvető vonása, hogy a választásokon győztesek kormányt alakítanak, a vesztesek pedig - mint ellenzék, a rájuk szavazó milliók nevében - a végrehajtó hatalom parlamenti ellenőrzésében vesznek részt. A kormány és az ellenzék szerepe egyformán nélkülözhetetlen a parlament demokratikus működéséhez.
Kormánypárti politikusok azt állítják, hogy nem tudunk belenyugodni a választási vereségbe. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Mi tudomásul vettük a vereséget, s azt tesszük, amit minden demokratikus jogállamban az ellenzék tesz, mert ez a dolga: ellenőrizzük és bíráljuk a kormányt. A kormánypártok viszont láthatólag nem vették tudomásul az új szereposztást, azt, hogy nem ők bírálnak, hanem őket bírálják. Azok a pártok, amelyek négy éven át az előző kormányt féregnek, keselyűnek, hazaárulónak, de legalábbis idegenszerűnek mondták, most rendkívül ingerülten reagálnak minden kritikára. Akadékoskodással vádolnak, obstrukciónak minősítik, ha a költségvetési vitában el akarjuk mondani szakmailag megalapozott véleményünket. (Derültség, moraj a kormánypártok padsoraiból.)
Úgy látszik, az ellenzéki oldalon csak a Magyar Igazság és Élet Pártja tud olyan napirend előtti felszólalást mondani, amelyet a kormányoldal türelemmel hallgat, gyakran meg is tapsol, és akkor sem válaszol - vagy ha válaszol, óvatosan, udvariasan, de nem elutasítóan -, ha a felszólalás ellentétes a demokratikus jogállam szellemével, Magyarország nemzetközi kötelezettségeit, külpolitikai orientációját sérti, s azzal nemzetközi megítélését rontja. Mi, szocialisták viszont nem tudunk olyan napirend előtti felszólalást mondani, hogy a kormány részéről ne vitatnák a megszólalás létjogosultságát, ne oktatnának ki fontosságról, sürgősségről, Házszabályról, miközben szavuk sincs az elhangzott érvekre. Ha valamelyikünk kellemetlen kérdést tesz fel, megfenyegetik, sőt feljelentik.
Persze kényelmesebb - bár normálisan működő parlamentekben ilyesmi nemigen fordul elő -, ha a kormányt a kormánypártiak kérdezik, interpellálják. A kormány láthatóan azt szeretné, ha csendben ülnénk, ha megnyilatkozásait illendően megtapsolnánk, indítványait megszavaznánk, ha vizsgálóbizottságot akarunk, annak élére kormánynak tetsző jelöltet állítanánk. Vita és feszültség is azért keletkezett most közöttünk, mert mi másként látjuk az ellenzék szerepét, mi abban látjuk, hogy szót emeljen a nyugdíjasokért, a törvény szerint járó nyugdíjemelésért, a bérből és fizetésből élőkért, a gazdaság teljesítményével arányos reálbéremelésért, azokért a családokért, amelyekben nincs két jól kereső felnőtt, három gyermek és egy-két tehetős nagyszülő, hiszen a családok többsége nem ilyen. Abban látjuk az ellenzék feladatát, hogy szót emeljen akkor, ha a kormány a lakosságnak a közbiztonság, az igazságos közteherviselés iránti jogos igényét rendőrállami módszerek, intézmények bevezetésére kívánja felhasználni.
Most napok óta a NATO-csatlakozás megakadályozásával vádolnak bennünket, mert visszavontuk hozzájárulásunkat az alkotmány módosításától. Csakhogy a dolog, tisztelt kormányoldal, nem a NATO-csatlakozásról szól! Ahhoz ugyanis nem szükséges az alkotmányt módosítani, hiszen több NATO-országban is éppen olyan szabályozás van érvényben, mint amit a jelenlegi magyar alkotmány tartalmaz. A vitatott ügy a kormány és a parlament, ezen belül az ellenzék közötti felelősségmegosztásról szól. Miután a kormány öt hónapja igyekszik korlátozni a parlament és főleg az ellenzék szerepét, s egy hete megakadályozta az általunk javasolt vizsgálóbizottság felállítását, úgy döntöttünk, hogy nem mondunk le, mert nem mondhatunk le a jelenlegi alkotmány szerint biztosított parlamenti jogosítványainkról a kormány javára. De, hangsúlyozom, minden olyan törvényt, törvénymódosítást megszavazunk, amely valóban szükséges a NATO-csatlakozáshoz, és igennel fogunk szavazni a ratifikáció során is.
Nem mi vagyunk sértődöttek, hanem a kormány. Ugyanis nem jelentéktelen, kis belpolitikai ügyről van szó, hanem a parlamenti demokrácia lényegéről. S aki ezt akarja korlátozni, az árt Magyarország euro-atlanti csatlakozásának. Miniszterelnök úr a minap elégedetten mondta, hogy a tisztelt Ház ellenzék nélkül is működik. Valóban működhet a parlamentnek látszó intézmény ellenzék nélkül, de az nem parlament. Valóban ország is működhet - és néhány távoli helyen működik is - ellenzék nélkül, de az nem demokratikus jogállam.
Tisztelt Ház! Valamennyien, akik itt vagyunk a parlamentben, ki-ki saját helyén, saját lehetőségei szerint tettünk azért, hogy Magyarország, a magyar parlament ne ellenzék nélkül működjön. Közös felelősségünk, hogy nyolc esztendővel a rendszerváltozás után most ne induljunk el visszafelé.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
