LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Sajnos, ebben az évben országunkat több elemi csapás érte. (Moraj.) Ezek közül az egyik legjelentősebb volt az árvíz, amely szerencsésen levonult, de hatalmas károkat okozott az országnak, és ezzel a magyar kormánynak, a magyar embereknek meg kellett birkózniuk.
Dicsérőleg szólhatnék a frakciónk, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében a vízügyi hatóságok, a polgári védelem, a honvédség, a rendőrség példás együttműködéséről, szervezettségéről, de jelenlegi fölszólalásomban inkább az egyszerű, úgynevezett kiskatonákról, a sorkatonákról szeretnék beszélni, akiket besoroztak, akik kötelességszerűen teljesítik azt a feladatot, ami az alkotmányban előírás, hogy a hazát szolgálni kell és a társadalmat meg kell védeni minden bajtól. Ezek a katonák példamutatóan viselkedtek, és annak, hogy Magyarországon a Felső-Tisza folyásánál egyetlen falu nem pusztult el, egyetlen ház nem dőlt össze - az anyagi károk mellett, ami természetesen igen jelentős -, jelentős része a magyar katonának köszönhető; annak a magyar fiatalnak, aki meglátta és érezte, mi a kötelessége, és a gátakon becsülettel helytállt.
Lentlétem alkalmával beszélgettem ezekkel a sorkatonákkal, akik egyike sem lakott a környéken, hanem a Dunántúlról, az Alföld más területéről jöttek, és ott a gáton 10-12 órát dolgoztak azért, hogy a Felső-Tisza melletti községekben a víz ne öntse el a falut, a lakosságot ne kelljen kitelepíteni.
Ezt az együttműködést, ezt a munkát az ott élő lakosság, az ott élő társadalom értékelte igazán, jött rá, és becsülte meg, mit jelent a magyar katona, mennyire fontos az, hogy magyar katona legyen, hogy kiképzett katona legyen, aki a nehézségek elviselésével, nehéz kiképzéssel alkalmas arra, hogy nemcsak háborúban, hanem békében is, katasztrófa esetén a saját társadalmát, a saját országát, az édesanyját, a szüleit, a gyermekeit meg tudja védeni.
Csodálatos volt az, amikor 10-12 óra munka után a katonát a pihenőre vezényelték, ami 10 óra lett volna, nem töltötte ki a pihenőidejét, hanem aludt egy keveset, 5-6 óra után fölébredt, és azt mondta, ott a helyem a gáton, és visszament, dolgozott, holott a pihenője még sokkal tovább tartott volna. És a falu népe, amelyik éjszaka kijött, a katonáknak teát és frissen sütött pogácsát hozott, buktákat sütöttek, idős hölgyek jöttek; és megható volt a katonaság és a társadalom kapcsolata, a társadalom szeretete és megbecsülése a katona iránt, a katonának pedig a kötelességteljesítése, hogy ő védi a saját népét, saját országát.
És akkor, amikor a gátakon jártam, nem találkoztam sajnálatos módon egyetlen olyan emberrel sem, aki a Hadkötelezettség-ellenes Ligához tartozik vagy az Alba Körhöz - nem láttam őket a gátakon. Valószínűleg tízéves fennállásukat akarták ünnepelni. Azonban engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy itt, a parlament nyilvánossága előtt e fölszólalásban köszönetet mondjak minden magyar katonának, aki a veszélyhelyzetben tudta a kötelességét, és végre büszkén mondhatom, hogy ez a mai hadsereg a társadalom érdekében a nemzetet szolgálja, igazi nemzeti hadsereggé vált, és büszkén csatlakozhat a NATO-hoz, mert biztos, hogy nem gyengíti, hanem erősíteni fogja a magyar katonai erényeket.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
