ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Az utóbbi időben mintha alábbhagyna az eufóriás hozsannázás az európai csatlakozás gyönyörű és gyors diadalmenetét illetően. Aki figyeli a híreket - különösen a külföldi hírforrásokat is magyarként -, az eddig szokatlan hangokat, felhangokat fedezhet fel a különböző megnyilatkozásokban, de a hallgatások is sokat mondanak.
Úgy tűnik, akik bent vannak és nettó pénzbefizetők, azok szeretnék legalább befizetéseiket visszaforgatni, vagy annál többet saját feladataikra, és egyre kevesebb jut még elvileg is az újonnan csatlakozóknak. Hátha még tovább szaporodnak, mi lesz a kicsikkel, a szegényebb rokonokkal?! Egyre kisebb sajtot egyre több szeletre vágni? No nem! Ez sokaknak nem tetszik. Azt mondják, hogy most már, ha be akarsz lépni a klubba, akkor fizess. Csakhogy mindent összevetve a brüsszeli klubnak is legalább annyira szüksége van ránk, több szempontból is; például piac és ugródeszka további piacok bekapcsolásához. Vagyis a globalizáció folyamata az, ami az állandó bővülést igényli. Szó sincs arról, hogy itt bármi azért történne, hogy nekünk valami jobb legyen.
De az idő objektíve is ellenünk dolgozik, hiszen a tagok számának emelkedése miatt intézményi változások is szükségesek. Ez pénz és idő kérdése, no meg hatalmi viszonyok kérdése is. Lesz min veszekedni nélkülünk is egyelőre. Mint tudjuk, Magyarországnak fájdalmas alkalmazkodást kell tanúsítania, és komoly ráfordításokat kell tennie azért, hogy a diktált feltételeket teljesítse. Bár tudjuk, hogy ma nem Horn Gyula és Kovács László tárgyal rólunk, a bőrünkről a hátunk mögött, tudjuk, és némi bizakodással tölt el minden hazáját és népét féltő embert, hogy talán az új felállásban már nem feltétlen szolgák vagyunk, leszünk. De azt is tudjuk, látjuk, Magyarország átvilágítása - az a bizonyos hét doboz - haladási sebessége, üteme nagyon lassú.
Aztán nem tudjuk, létezhet-e egyáltalán magyar érdekérvényesítés. Mibe kerül ez nekünk? Megéri ez az egyoldalú törekvés? Vagy nem is törekszünk? Lehet, hogy az alku arról folyik, hogyan lehet ezt valamivel kisebb veszteségekkel túlélni? Én még emlékszem a KGST mindenekfelettiségére, a profilrendezésre és annak valamennyi következményére. Belerokkantunk! Most is, csak önként dalolva, demokratikusan? Nekünk minden érdeket ki kell szolgálnunk? Ennyire kiirtásra vagyunk ítélve? De ha nem, akkor miért nincs egy rendszerszemléletű tanulmány az egészről, politikai, gazdasági, szociális, kulturális, foglalkoztatási, egészségügyi és számtalan egyéb kérdés várható alakulásáról, arról, hogy milyen alternatív megoldások vannak, egyáltalán van-e választási lehetőségünk, vagy már rég eldőlt minden, csak mi nem tudunk róla?
Költség és hozam - hát a turbókapitalizmus bajnokai nem értik ezt?! Pedig csak ez vezeti őket! Halljuk, a NATO és az EU rövid idő alatt mintegy 65-80 milliárd USA-dollár lesz. Fizethetünk! Persze a mi érdekünkben - mondják. No de ezt mondják minden csepp vérünkre és minden fillérünkre, amit kisajtoltak belőlünk az elmúlt években, évtizedekben! És hol tartunk? Olvassuk, a Valutaalapban kvótát kell emelnünk. Látjuk a költségvetésünkben az előirányzatokat az EU-munkálatokra. És? Hol tartunk? Mi lesz? Mi folyik itt?
Aztán nekünk, magyaroknak még azzal is foglalkoznunk kell, hogy népünk több mint egyharmada kétharmadnyi elcsatolt területen, határainkon kívül él. Velük, sorsukkal ki foglalkozik? Még egyszer elszakítják tőlünk a trianoni bölcsek? Románia ma rosszabb helyzetben van, mint Bulgária, Ukrajna szóba se jöhet, és így tovább. Aztán ismerik önök az EU nyelvi elképzeléseit? Még az anyanyelvünket is elveszíthetjük, aztán egész kultúránkat, identitásunkat! Persze lehet, hogy néhány rezervátum kuriózumként megmarad. Ez kell nekünk? Mindenáron? Biztos? És ezért még fizetünk, tülekedünk?
Nos, mi ezért aggódunk. Aggódunk a saját népünk iránt, és úgy látszik, ezért vagyunk fasiszták, úgy látszik, ezért vagyunk nácik, és ezt kikérem magamnak! (Hosszan tartó taps a MIÉP-frakció soraiban.)
(9.00)
