DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Való igaz, amit Pokol Béla képviselő úr az imént, felszólalásának az elején elmondott: egy olyan törvényjavaslat fekszik ma előttünk, amely - ellentétben az egyébként napirenden levő, hasonló témájú törvényjavaslatokkal - valószínűleg egyöntetű támogatást mondhat majd magáénak a Házban. Meglepő volt azonban az, ahogyan tulajdonképpen a tárgytól alapvetően eltért az előttem szóló képviselő úr, és egészen más témaköröket érintett. Nehezen tudom megállni, hogy néhány mondat erejéig ne reagáljak arra, amit mondott.
Az nem baj, hogy egy kicsit eltért a tárgytól, mert amit elmondott, alapvetően nem esett teljesen távol a területtől, egyetérteni azonban semmiképpen nem tudok vele. Egyrészt idézte azt a statisztikát, amelyet az előtte szóló - nem ehhez, hanem egy korábbi törvényjavaslathoz hozzászóló - Vastagh Pál képviselő úr idézett. Pokol Béla képviselő úr megemlítette - legalábbis én úgy számoltam, hogy ez alapján azt mondhatjuk: -, hogy 1991-hez képest több mint 30 ezerrel nőtt a végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek száma az elmúlt években. Ez valószínűleg igaz, ezzel semmi probléma nincs, bizonyára úgy van, ahogy azt ön kikereste a statisztikai adatokból, ez azonban az én véleményem szerint egy más dolgot jelez inkább, mint feltétlenül a bűnözés emelkedését, bár kétségtelenül azt is; de jelzi azt is, hogy a büntetőbírói gyakorlatban ma Magyarországon indokolatlanul magas a végrehajtható szabadságvesztésre ítélések száma, ez egyébként az európai statisztikákkal összehasonlítva, véleményem szerint, egyértelműen kimutatható. És ami még inkább kimutatható, az az, hogy az előzetes letartóztatásba helyezettek száma és annak időtartama is eltér az európai gyakorlattól.
A másik téma, amelyet említett, az viszont meglepett, képviselő úr. Úgy gondoltam, az alkotmányügyi bizottság elnöke egy jogállamban nem fogja megtenni azt, hogy egy folyamatban lévő büntetőüggyel kapcsolatban a parlament és az ország nyilvánossága előtt véleményt nyilvánít. Mindenkinek van, lehet természetesen véleménye erről az ügyről, de én úgy gondolom, nem helyes, ha országgyűlési képviselőként teszünk ilyet; meggyőződésem szerint, a hatalmi ágak elválasztásának elvéből következően ez kizárólag azoknak az ügye, akiknek ebben hatásköre és illetékessége van. Tisztelettel kérek mindenkit, hogy ettől a későbbiek során is tartózkodjunk, mert meggyőződésem szerint, nem vezetne jó eredményre. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Elnézést a kitérésért.
A tegnapi miniszteri expozéval a büntetőjog köréhez kapcsolódóan több törvényjavaslat vitáját kezdte meg az Országgyűlés, és én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kijelenthetem: a most tárgyalt T/205. számú, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló javaslatot az SZDSZ nevében néhány kritikai megjegyzés és módosító javaslat benyújtása mellett támogatni tudjuk.
A most módosítandó, egyébként huszonöt évet megélt büntetőeljárási törvény napjai, úgy tűnik, meg vannak számlálva, hiszen még az előző Országgyűlés megtárgyalta és elfogadta azt az új eljárási törvényt, amely majd 2000. január 1-jén lép hatályba. Látszólag feleslegesnek tűnik a hátralévő alig egyéves időtartamra való új szabályozás bevezetése, de a bűnözés jelenlegi helyzete indokolttá teheti a jövő év január elejével történő hatályba léptetést, legalábbis bizonyos szakaszok tekintetében. Ezek a rendelkezések nem igényelnek nagyobb összegű beruházásokat és költségeket, hosszabb időt igénylő felkészülést, így a bevezetésükre nyitva álló egy-két hónap talán elegendőnek látszik a felkészülésre, bár Csákabonyi Balázs képviselő úr megjegyzése, amely szerint ez az idő talán bizony rövid lehet, megfontolandó és végiggondolandó.
A még hatályba nem lépett, de tavasszal elfogadott új büntetőeljárási törvény 606. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a tanúvédelemről szóló és a fedett nyomozóval összefüggő rendelkezéseket már korábban, egy külön törvényben szabályozzuk. A javaslat ennek a kötelezettségnek is eleget tesz, de fontos más rendelkezéseket is tartalmaz; fontos szabályokat tartalmaz a zár alá vétel, a biztosítási intézkedés, a megkeresés, a rendbírságolás, valamint a büntetés végrehajtásával kapcsolatos új szabályokról. Természetesen azokról a rendelkezésekről, amelyekkel teljes mértékben egyetértünk, külön nem kívánok szólni, hiszen nem lenne értelme, inkább az általunk problematikusnak tartott szakaszokról ejtenék néhány szót.
(11.50)
A törvény megalkotását az Alkotmánybíróság 6/1998-as határozata is szükségessé teszi, amely a védő és a vádlott számára teszi jobban hozzáférhetővé az államtitkot és szolgálati titkot tartalmazó iratokat. Más, államtitkot nem tartalmazó iratokról a terhelt és védője másolatot is kérhet. Erre elvileg most is lehetőség van bizonyos körben, de a kérdést csak egy igazságügy-miniszteri rendelet szabályozza, így a garanciális szempontok alapulvételével indokolt annak törvényi szintre emelése.
A javaslat indokolása szerint történik mindez az úgynevezett fegyveregyenlőség elvének alapulvételével, bár az eljárás alá vont vádlott és ügyvédje mérhetetlenül nagy hátrányban van az eljárást irányító hatósággal és a bírósággal szemben, amely hátrányt csak fokozza az a körülmény, hogy az iratok másolatának igénylése szerinti kérelmet a tanácsvezető bíró bírálja el, de annak semmilyen jogkövetkezménye nincs, ha a kérelem felől a bíróság nem dönt, és így másolatot a védelem egyáltalán nem kap, mert, mondjuk, a bíróság hallgat. Indokolt a kérelem elbírálását határidőhöz, méghozzá rövid határidőhöz kötni, és erre vonatkozóan valószínűleg még módosító javaslatot is be fogunk nyújtani.
A védelemhez fűződő jog további indokolatlan korlátozásának tartjuk a javaslat 40. §-ában foglalt rendelkezéseket, amelyek szerint a vádlott és a védő értesítését mellőzni kell, ha ennek következtében a tanú zártan kezelt adatai a vádlott és a védő előtt ismertté válnának. Kétségtelen tény, hogy nagyon fontos társadalmi érdek fűződik a tanúvédelemnek a büntetőeljárás folyamatának egészén való végigviteléhez, ez a rendelkezés azonban indokolatlan korlátozást tartalmaz szerintem. A tanú adatainak zártan kezeléséhez fűződő érdek nem sértheti a védelem jogának alkotmányos érvényesülését. Így a két érdeket kell valahogyan megfelelően összhangba hozni, úgy, hogy lehetőség szerint egyik se sérüljön.
További aggályos rendelkezést tartalmaz a következő, 41. §, amely szerint az elsőfokú bíróság számára kötelező törvényi rendelkezés a vádlott előzetes letartóztatásának elrendelése vagy fenntartása, ha az elsőfokú ítélet tartama meghaladja a háromévi végrehajtható szabadságvesztést. Ez indokolatlan beavatkozás a bírói mérlegelés és döntés szabadságába. Ha ennyire sem bízunk meg a bírák döntéshozói képességében, akkor ennél jóval súlyosabb döntéseket se lehetne rájuk bízni, amely természetesen nem lehet szándéka a kormányzatnak. Az ilyen, mérlegelést és egyéni elbírálást lehetővé nem tevő szabályozás alkotmányossága is megkérdőjelezhető, kötelező előírása pedig egyáltalán nem indokolt véleményünk szerint.
A törvényjavaslatnak talán legproblematikusabb része a 21. és 22. §-okban foglalt rendelkezések. A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény 118. §-a is lehetőséget ad a bíróságnak, hogy megkeressen hatóságon kívüli szervet felvilágosítás és tájékoztatás kérése érdekében, de a javasolt új szabályozás ennél jóval továbbmegy, és értelmezhetetlen, betarthatatlan szabályokat kíván alkotni.
A 21. § szerint a büntetőügyben eljáró hatóság állami és helyi önkormányzati szervet, köztestületet, gazdálkodó szervezetet, alapítványt, közalapítványt és társadalmi szervezetet megkereshet tájékoztatás kérésével, és a tájékoztatás megadására 30 napos válaszadási határidőt állapít meg. Rendkívül aggályos, ha a büntetőeljárási törvény nemcsak a nyomozó hatóságok, a bíróságok és az eljárás alá vontak, illetve azok védője részére tartalmaznak kötelező előírásokat, hanem a nyomozó hatóságon kívüli civil szervezeteket kötelez nyomozó hatósági feladatok ellátására. Ráadásul a rendelkezések teljesen súlytalanok, hiszen a nem teljesítésük esetére semmilyen szankciót nem állapít meg a törvényjavaslat, így az egyébként nagyon kellemetlen és kényes feladatot nyilván igyekszik majd mindenki elkerülni. Ugyanennek a paragrafusnak a (3), (4) és (5) bekezdése az adatvédelemre vonatkozóan tartalmaz nehezen értelmezhető rendelkezéseket, amelyek betartását semmilyen garanciális szabályok nem védik.
Az előzőekhez képest is aggályosabb azonban a 22. § megfogalmazása, amely érdemben a nyomozó hatóság tagjává lépteti elő vagy degradálja a helyi önkormányzat jegyzőjét. Eljárási cselekmények megtételére teszi kötelezővé az ilyen képzettséggel és gyakorlattal egyáltalán nem rendelkező jegyzőknek, és ráadásul az eljárási cselekmények körét semmilyen módon nem szűkíti a törvényjavaslat; így elvileg bármilyen nyomozati cselekményre vonatkozóan adható lenne utasítás, amely sem a büntetőeljárási törvény szellemével, sem pedig az önkormányzatok működésének eddigi törvényi szabályozásával nem egyeztethető össze. A nyomozati cselekmény teljesítése megtagadásának, nem teljesítésének semmilyen jogkövetkezménye nincs itt sem, így minden jegyzőnek elemi érdeke lesz a feladat elkerülése és megkerülése.
E törvényjavaslat általános vitájában nem szeretnék részletesen kitérni az ítélőtáblák felállításának kérdésére, de mindenesetre több mint figyelemre méltó, hogy a hatályba léptetéssel összefüggő 53. § és a hozzáfűződő általános indokolás a következőket tartalmazza, idézem: "Szintén az új Be.-vel összefüggésben szükséges módosítani a hatályos eljárási törvény szerinti jogorvoslati fórumrendszert. A javaslat a jelenleg a Legfelsőbb Bíróság másodfokú hatáskörébe tartozó büntetőügyek elbírálását 1999. március 1-jével az 1999. január 1-jén felálló ítélőtáblákhoz utalja. Ezzel tehermentesíti a Legfelsőbb Bíróságot, annak érdekében, hogy a 2000-ben hatályba lépő új eljárási törvénnyel kapcsolatban eleget tudjon tenni az alkotmányban meghatározott kötelezettségének, és a bíróságok jogalkalmazásának egységességét biztosítsa."
Nos, azt hiszem, ezek a szavak önmagukért beszélnek, világos bizonyítékát adják annak, mennyire megkérdőjelezhetők az ítélőtáblák felállítása elhalasztásának kormányzati elképzelései. Ez az átgondolatlanság és kapkodás egyértelmű bizonyítéka. Ha a törvény így lép hatályba, a kormányzat szándékával megegyezően, akkor egy ellentmondás kerül a jogrendbe, és ráadásul egy időben folytatunk vitát a parlamentben az ítélőtáblák januári felállításáról és annak bizonytalan időre történő elhalasztásáról. Az e szakaszokhoz fűzött indokolás megfogalmazásával is elárulták a kodifikátorok, a törvény előkészítői, hogy a valóságos szakmai érvek alapján nem lehet eltekinteni az ítélőtáblák januári felállításától, csak ez lenne igazán jogállami megoldás. Kérem szépen, ezt is fontolják meg!
Mindezek ellenére az iménti kritikai észrevételek és az esetleges későbbi módosító javaslatok mellett mi a törvényjavaslatot elfogadhatónak és támogathatónak tartjuk, és erre kérjük a parlament többi frakcióját is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
