DR. BOGNÁR LÁSZLÓ
DR. BOGNÁR LÁSZLÓ
DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A frankfurti könyvvásárt megelőzendő néhány gondolatot mondanék el, ami megfogalmazódott a frakciónkban.
Az állam a polgári liberalizmus térhódítása alapján szétvált az egyháztól, és a köztudatban az él, hogy lényegében véve ugyanez történt a pártállam kultúrairányítása és maga a kultúra között is. Ez azonban a gyakorlatban sajnos nem így történt. A magyar kultúra gyakorlatilag ma is a pártállami kulturális irányítás embereinek a kezén van. A jelenlegi kormánynak vannak ugyan gyér lehetőségei, építhet, adhat pénzt erre is, egy kicsit arra is, vagy leállíthat ezt is, azt is; azt azonban, hogy mivel mételyezzék meg a magyar agyakat s mivel ne, azt, hogy ki kapjon meg sokmilliós lehetőségeket, ki képviselje hazánkat külföldön, s mi legyen előadva vagy beletöltve a fejekbe, kiből és hogyan irtsák a nemzeti gondolkodásnak még a csíráját is, azt - mármint a kormány - nem tudja megmondani, nem tudja megakadályozni és nem tudja megszabni.
Nemrég az elhíresült Postabank-ügy nyomán feltárult, hogy a kultúra, a sajtó és az információ azoknak a pénzügyi köröknek a mecénási irányítása alatt áll, amelyek közvetlenül húzták át magukat az aczéli-kádári időkből, és amelyek semmit sem pénzelnek, ami nemzeti szellemű, amire ennek a népnek netán szüksége volna. A pártállam "tilt-tűr-támogat" hármas szabályából semmi sem veszett el, de most a pártközpont helyett a bankvilág tűr vagy nem tűr, és amire nem ad pénzt, azt már nem kell tiltania, hiszen az egyszerűen magától elhal.
A médiatörvény rossz - ezt egyik minapi nyilatkozatában maga a kormányfő is elismerte. De a törvényt nem lehet igazítani, mert ahhoz a parlament kétharmados szavazata kellene, és azok, akiknek ez most kedvez, soha nem adják beleegyezésüket a törvényes jobbá tételhez. És itt lenne egy kiáltás: az írótársadalom nagyobbik és jelentősebb, tehetségesebb fele szűkül, szűköl, mert teljesen ki van rekesztve a világ előtti megjelenésből. Hiszen a korábbi kurzus emberei, akiket csak és egyedül pártjuk és bankáraik pénze és reklámja tett íróvá, és akiket Magyarországon alig ismer valaki és Magyarországon talán el sem fogad írónak - mert írónak lenni '56 óta mégiscsak rang és tisztesség dolga volna, hogy más régebbi példát ne mondjunk -, tehát az írótársadalom nagyobbik fele szűköl és tipródik, de a birtokon belüliek csak nevetnek rajta, átnéznek rajta mint provinciálisokon. A magyar kultúra eliszaposodott. Ez ma már nemcsak beteg helyzet, ez sajnos a mai irodalom halálával fenyegető helyzet.
Ezen gondolatokat el kellett mondanunk a frankfurti könyvvásáron való magyar megjelenés előtt.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a MIÉP soraiban.)
