DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről a T/325. számon benyújtott törvényjavaslat egészségügyi és szociális bizottsági vitája során, mondhatjuk, csak kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Szerettünk volna vitát folytatni kormánypárti képviselőtársainkkal erről a törvényjavaslatról, a jegyzőkönyvek azonban bizonyítják, hogy ebben a bizottsági vitában ellenzéki képviselőtársaimmal együtt részt vettünk - egy kormánypárti képviselőtársunk szólalt meg ebben a vitában. Magunk próbáltuk feltenni kérdéseinket, és magunk próbáltuk megfejteni a költségvetés két, ránk vonatkozó fejezetének különféle címeit és alcímeit, miután azok szakmai tartalmai, azt gondolom, a bizottsági vita után is elég homályosak maradtak. Ezért a kérdéseim megismétlésével szeretném felhívni a kormánypártok figyelmét a költségvetésben megfogalmazott aggályainkra, illetve a benne lelhető hiányosságokra.
A költségvetési tervezet előirányzataiként, prioritásaiként fogalmazódtak meg több címben és kiemelt előirányzatban a mentőszolgálat, a sürgősségi betegellátás, ezek eszközparkfejlesztése, melyek jelentős forrásbővítést igényelnének, azonban a pontos indoklás és részletezettség, a mögöttük rejlő szakmai tartalom mind ez idáig nem ismeretes. Az egészségügyi programváltás például a nemzeti egészségügyi struktúrafejlesztésben megnyilvánulhatna, ha tudnánk, hogy mit takar ez a fogalom, amelyet megfogalmaztak. Ugyanez érvényes a szakmai programként megfogalmazottak túlnyomó többségére.
Három általános megjegyzés kínálkozik. Nagyon nehéz volt megítélni ezeket a fejezeti költségvetéseket, melyek szerkezetükben lényegesen eltérnek a korábbi évektől. Nehéz megítélni a tárca saját igazgatási költségeinek alakulását, mivel a tárca ebben a ciklusban vált ketté. A mögöttes szakmai programok igen vázlatosak, súlyponti kérdéseiről sincs ismeretes kidolgozott program. Ez még a kormány által prioritásként megfogalmazott sürgősségi betegellátásra is érvényes. Erről a sürgősségi betegellátásról - melynek alapvető céljával egyébként kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim alapvetően egyetértenek - mégis azt tudom mondani, hogy nem tudjuk meg, a kormány e tekintetben pontosan mit szeretne. Különféle fejezetcímeken jelentős nagyságrendű pénzek vannak elhelyezve, mégis csak a kérdéseinkre kapott válaszokból derült ki, hogy ugyanerre a programra terveznek forrásokat megjeleníteni, például a katasztrófa-egészségügyi fejezetben is.
(17.20)
Aggályosnak tartjuk, hogy miközben a dologi kiadásokat az előterjesztő jelentős mértékben megemeli - például a népegészségügyi programoknak nem adott valóságos prioritást; azt gondoljuk, hogy ezek olyan komplex szakmai programok, amelyek túlnyúlnak az egészségügy fejezetein -, mégis, ha a képviselőtársaim elolvassák a más fejezeteket, ezeknek a megfelelőjét nem fogják megtalálni. Ugyanez érvényes a gyógyító-megelőző ellátásokra. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a felhalmozási kiadások gyakorlatilag a tavalyi évi szinten maradtak. Ezek jelentős bővítése kívánatos lenne a jövőben. Ugyancsak sajnálatosnak tartjuk, hogy a már megkezdett programok lelassulnak, ezt az előterjesztők is elismerik. Mik ezek konkrétan? Például a radiológiai géppark cseréje, például az aneszteziológiai ellátások pótlása, például a minimumfeltételek teljesülése - és sorolhatnám tovább.
Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetét illetően nem fogalmazódott meg érdemi vélemény, hiszen a családi ellátásokról szóló törvénytervezetet ugyanazon a bizottsági napon tárgyalta meg a bizottság. Összefoglalva: a kérdéseink kérdések maradtak. Reméljük, hogy ezek a részletes vitában kifejtésre kerülnek. Ezért nem tartottuk általános vitára alkalmasnak ellenzéki képviselőtársaimmal együtt a törvényjavaslatot.
Köszönöm, elnök asszony. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
