CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az áru mindenhatóságának világában élünk. Most az áru maga a rendszer és a politikai rendszer áruként van eladva. Következésképp a legnagyobb hatalommal azok bírnak, akik rá tudják beszélni az embereket, hogy az árut megvegyék vagy elvessék.
Pratkanis és Aronson, két világhíres amerikai szociálpszichológus A rábeszélőgép című könyvében leír egy kísérletet, amelyben két kiválasztott csoporttal egy héten keresztül célzatosan szerkesztett tévéhíradókat nézettek, amelyekben különböző hírek voltak kulcsproblémának beállítva. Egy hét múlva mindegyik csoport azon mérte le az elnök teljesítményét, hogy a beültetett kulcsproblémát hogyan ítélte meg.
Ha egy társadalomban a tájékoztatás folyamatosan egy meghatározott érdekcsoport kezében van, akkor az képes teljesen eltorzítani ennek a közösségnek a tudatát, sőt, képes a közösséget a saját érdekei ellen hangolni.
Ha nem jött volna az árvíz, és nyomában nem feslett volna fel a magyar nemzet trianoni tragikuma, a médiumoknak sikerült volna a közvéleményt oly mértékben a költségvetést beterjesztő kormány ellen hangolnia, hogy annak higgadt, érdemben való megtárgyalása teljesen lehetetlenné vált volna. Az ár azonban a közfigyelmet is magával sodorta, és a segíteni akarás, az összefogás, a helytállás mindennél fontosabbá vált. A hírszerkesztésből és adagolásból kiolvasható központi cél az, hogy a közvéleményben a kilátástalanság és a becsapottság érzetét keltsék fel, és a kormányt védekezésre kényszerítsék, mert aki védekezik, az veszít.
Az akció szervezett! Először és mindig a csahosok kezdik a nyomtatott sajtóban. (Derültség a kormány padsoraiban.) Sértő, lealacsonyító kijelentéseikkel, vádjaikkal, rágalmaikkal bizalmatlanságot keltenek, és alkalmat adnak a szélesebb körben ható médiumoknak, hogy látszólag tárgyilagos álláspontot foglaljanak el, amelyben azonban még mindig benne van a méreg!
Ha nem jön az árvíz, ma a képernyőt, a mikrofont, a lapokat az alábbi választék borítja el: Simicska, Gansperger, Orbán stílusa, diktátori mosolya, konoksága és egyéb rossz tulajdonságai, egészen addig, hogy nem normális (Derültség a Fidesz padsoraiban.); azonkívül Dávid Ibolya törvény mögé bújó gonoszsága, és a szegény rab, de snájdig Kunos Péter (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.); és néhány olyan téma kelletlenül, amelyet mi dobtunk be, mint a Globex és a többi milliárdos csalás, de a Postabank ügyéből már csak az ártalmatlan, liberális Kurír ügye és a sajtószabadság sérelme mászott volna elő. Ehhez aztán társult a Nemzeti Színház ügye - itt is van áldozat Bálint András képében, aki eddig a semmiért vette fel hatalmas fizetését (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.), erről azonban nem beszéltek, a főváros pedig perli a kormányt.
Mindegyik témának van valami valóságtartalma, mindegyikről lehet beszélni, ha a társadalom kiegyensúlyozottan megkapja a többi témát is, hogy mindez miért van, miért nincs pénz erre vagy arra, kik tették el, milyen körbe, netán pártba tartoznak, és mennyit vittek ki az országból. A társadalom nagy része nincs a jó döntés állapotában. A méltó, igazi kritikát támadásnak ítéli, a vádaskodást, a rágalmazást pedig szociális érdekvédelemnek.
De más baj is lehet! A kormányban és a kormánypártokban kialakulhat az ostromlottvár-hatás. A méltatlan támadások hatására görcsbe merevednek, már maguk sem tudják szétválasztani a méltó bírálatot, az érdemi ellenvetést a hitványt támadástól. Ilyen megmerevedésbe és a belső bírálat elfojtásába bukott bele az Antall-kormány, ugyanez a média támadta és járatta le ugyanezzel a módszerrel.
Mi az érdemi bírálat fóruma vagyunk itt, az Országgyűlésben és a saját sajtónkban. Óvjuk a kormányt és köreit attól, hogy eluralkodjék rajtuk az ostromlottvár-hatás. Célszerűbb az ostromlók között rendet vágni!
Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Moraj az MSZP padsoraiban.)
