SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőház! Alig két hete annak, hogy pusztító árvíz tarolta végig az egész kárpátaljai Tisza-völgyet. Nem volt tekintettel sem határokra, sem etnikai határokra, magával ragadott mindent.
Magyarország népe a tőle elvárható módon rögtön a bajba jutottak megsegítésére indult. Tömegesen indultak kamionok, autók, személygépkocsik Kárpátaljára. Ilyen helyzetben joggal lenne elvárható az ukrán hatóságoktól is, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban, a lehető legkisebb procedúrával kerüljön a bajba jutottakhoz a segélyszállítmány.
Sajnos ennek ellenkezőjéről számolhatok be, ugyanis a MIÉP általam vezetett konvoja egy súlyos, nyolc órán keresztül tartó procedúra után jutott csak célba. Ugyanis abban a pillanatban, amikor a beregsurányi vámhivatal ukrán oldalán megtudták, hogy meghatározott településre visszük a segélyszállítmányt - mellesleg Viskre, ahol a magyarság még kisebbségben is van -, rögtön a nagyszőlősi vámhivatalhoz küldtek, majd Nagyszőlősről a huszti vámhivatalhoz, onnan pedig élelmiszer-higiéniai vizsgálatra küldtek, majd pedig onnan egy adminisztrációt megkönnyítő bizottsághoz. Nyolc órán keresztül tartott ez a procedúra, ugyanis azt mondták, az ukrán hatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy megfelel-e Ukrajna szigorú élelmiszer-előírásainak az a küldemény, az az élelmiszer, ami a Magyar Élelmiszer-higiéniai Intézet ukrán nyelvű tanúsítványával is rendelkezett.
Úgy gondoljuk, méltánytalan az ukrán hatóságok részéről az az eljárás, ha ilyen módon akarják arra kényszeríteni a segélyszállítmányok vivőit, hogy az általuk meghatározott helyre rakják le a küldeményüket.
Ilyen pusztító árvizek lesznek a jövőben is. Mit kell a magyar kormánynak tenni annak érdekében, hogy útját állja hasonló esetek előfordulásának? Nyilvánvaló, hogy ha a magyar határon és onnantól kezdve építünk csak védműveket a Tiszán, akkor semmit nem tettünk, mert a Tisza egész vízgyűjtő területén olyan rablógazdálkodást folytattak az elmúlt évek során a hegyekben - a fákat kipusztították -, hogy egyre nagyobb és egyre fékezhetetlenebb áradatok fognak lejönni onnan. Ezért nyilvánvaló, hogy a magyar kormánynak a védművek építését ott kell elkezdenie, ahol a Tisza ered: a máramarosi havasokban.
Mindent meg kell tenni annak érdekében - Ukrajnával együttműködve -, hogy ezek a védművek meg is épüljenek. Ha ilyen szempontból közelítjük meg a kérdést, akkor nyilvánvaló, hogy a magyar-ukrán alapszerződés is felülvizsgálatra szorul, mert az erről egy árva hangot sem tartalmaz. Az is nyilvánvaló, hogy Kárpátalja Ukrajnából, Kijevből nézve csak egy provincia. S amikor az állami alkalmazottak számára sem, sőt a csernobili atomtemető megerősítésére sem jut pénz, akkor Ukrajna nyilvánvalóan nem fog - de nem is tud - áldozni arra, hogy a tiszai védműveket megerősítse. Ezzel szemben Magyarországnak elemi érdeke, hogy a fél Alföldet veszélyeztető Tiszát megzabolázza ott, ahol azt lehet, ahol az ered, vagyis Kárpátalján, illetve az egyéb vízgyűjtő területeken.
(9.40)
Anélkül, hogy Kárpátalja olyan státuszt nyerne el, amit mindig is meg kellett volna hogy kapjon, vagyis autonóm terület legyen, ez a kérdés, attól tartok, nem megoldható. Sőt, ezen túlmenve, anélkül, hogy az egységessé váló Európai Unió meg legyen teremtve és békében fejlődhessen, nem képzelhető el anélkül, hogy az 1947-es párizsi békeszerződést felül ne vizsgálnák. Ugyanis nincs egyetlenegy történésze sem a világnak, amelyik azt állítaná, hogy a párizsi békeszerződés keretében létrejövő különböző diktátumok Ukrajnához egyetlenegy négyzetcentimétert csatoltak volna, ugyanígy Szlovákiához vagy ugyanígy Szerbiához!
Amennyiben egy egységes és békés Európát akarunk itt a kontinensünkön, elkerülhetetlen ennek a kérdésnek is az átfogó újragondolása.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)
