DR. BAZSA GYÖRGY
DR. BAZSA GYÖRGY
DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! 173 évvel ezelőtt, 1825. november 3-án gróf Széchenyi István az akkori magyar országgyűlésben a tekintetes karok és rendek előtt tette meg nemzetformáló hatásúvá vált felajánlását a Magyar Tudós Társaság, a mai Magyar Tudományos Akadémia elődjének megalapítására. Illőnek véljük tehát, hogy e jeles évfordulón a mai Magyar Országgyűlés fórumán is megemlékezzünk erről.
Az előző, szocialista-liberális kormány a tudóstársadalom ajánlására az 55/1997-es kormányrendeletében rögzítette, idézem: "a tudománynak a társadalomban betöltött szerepét kiemelkedően fontosnak tartja, és elő kívánja segíteni a közgondolkodásban a tudásközpontú értékrend kialakítását. Elismerésre méltónak tartja a tudomány művelése és fejlesztése érdekében végzett tevékenységet, ezért november 3-át a magyar tudomány napjává nyilvánítja." - eddig az idézet.
A magyar tudomány a múlt és jelen században fokozatosan az egyetemes tudomány és műszaki fejlesztés eredményes, számon tartott és elismert részévé vált. Bolyai, Eötvös, Semmelweis, Szent-Györgyi, Bartók, Kodály, Hevesi, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner, Oláh, Harsányi, Szentágothai és sok kiváló magyar tudós nevét és eredményeit éppúgy ismerik és tanítják a világban, mint ahogy széles körben alkalmazzák Puskás, Bródy, Kandó, Bay, Kármán, Gábor, Heller és Forgó alkotásait. A magyar társadalom - ha a korára mindig jellemző ellentmondásokkal is - ismerte és elismerte, a mindenkori magyar állam pedig, ha lehetőségei miatt legtöbbször korlátozottan is, de támogatta és rendszerint igényelte a hazai kutatásokat.
(19.50)
E században a mindenkori korszerű tudomány pénz- és eszközigénye és a mindenkori magyar állami költségvetés korlátozott lehetőségei és nem egyszer politikai okok miatt a kiváló magyar szellemóriások egyre nagyobb hányada már külföldön érte el legjelentősebb eredményeit. Egyetlen hazai Nobel-díjasunkkal szemben jóval több mint tíz magyar születésű, de külföldön alkotó és díjazott Nobel-díjasról tudunk, kimutathatóan úgy, hogy a hazai köz- és felsőoktatás és tudományos iskolák szinte folyamatosan biztosították - s úgy tűnik, biztosítják - az ilyen felkészültségű szellemek kiművelését.
A magyar tudományosság intézményrendszere, intézményei, mindenekelőtt a fél évezredes magyar felsőoktatás egyetemei, a Széchenyi alapította Magyar Tudományos Akadémia és kutatóintézetei, neves állami és ipari kutatóintézetek gondoskodtak egyrészt a tudomány legújabb eredményeinek hazai megjelenéséről, megismeréséről és elterjesztéséről, másrészt elismert eredményeikkel, sokoldalú nemzetközi kapcsolatrendszerükkel maguk is számottevően elősegítették az emberiség tudásának gyarapítását. Mindez jelentősen hozzájárult és hozzájárul az ország nemzetközi ismertségéhez és jó hírnevéhez, másrészt elősegítette és elősegíti, hogy a magyar közvélemény a tudást és a tudományt az emberi tevékenység fontos, a társadalmi fejlődést alapvetően elősegítő tényezőnek tartsa.
A magyar tudomány napja jó alkalmat kínál arra, hogy a magyar tudomány támogatásában és elismerésében minél szélesebb nemzeti konszenzus alakuljon ki. Széchenyi felajánlásához pártállásra való tekintet nélkül csatlakoztak szép számmal nemes lelkületű magyar parlamenti képviselők, s ezt a kivételes példát nem szabad feladnunk. A XXI. század küszöbén - a harmadik évezred túl hosszú, emberileg beláthatatlan időtávnak tűnik számomra - az egyszerre magyar és egyszerre egyetemes tudomány feltételeit és felelősségét egyaránt említenünk kell. A feltételek legfontosabbja az a szellemi kapacitás, más szóval szürkeállomány, amely a mai magyar tudós társadalomban, annak tapasztalt és ifjú képviselőiben leledzik. Erről jó lélekkel, bizonyíthatóan mondhatjuk, hogy nemzetközi szintű és kvalitású.
Az eredményesség tárgyi feltételrendszeréről ugyanez már nem mondható el; a hazai könyv-, folyóirat- és műszerállomány jelentős fejlesztésre szorul. Ennek egyik fontos elemét a most benyújtott költségvetésben kell megtaláljuk, ami az elmúlt két évben elindult fokozatos fejlesztés továbbvitelét kell hogy jelentse.
A felelősség a kutató örök kötelessége. Eredményeinek objektivitása, közleményeinek hitelessége, a tudomány és a társadalom igényeinek figyelembevétele, a korszerűség követelménye mindenhol és mindenkor érvényes kötelezettsége.
A magyar tudomány napja alkalmából e néhány gondolattal kívántuk adózni nemes és sikeres elődeink emlékének, és rámutatni egyrészt a parlament és a kormány, másrészt a magyar tudóstársadalom felelősségére a magyar nemzet és az egész emberiség érdekében.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
