DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezdem érteni a kormány politikai nyelvét. Irodalmi példára hivatkozva mondhatnám, kialakulóban az "új beszéd", ahol minden mást jelent, mint a még érvényes magyar köznyelvben.
A Fidesz-magyarban az, hogy hetente, azt jelenti, hogy nem hetente. Az, hogy csökkentjük az adókat, azt jelenti, hogy nőnek az adó jellegű terhek. Az, hogy a nyugdíjaknál betartjuk a törvényeket, azt jelenti, hogy ha a régiek gondot okoznak, újakkal cseréljük ki őket. A családpártiság azt jelenti, hogy bizonyos családok - a leginkább rászorulók nem, és persze az egyedülállók sem.
Tisztelt Ház! Még csak tanulom a Fidesz-magyart, így nem értem, mit beszél az illetékes miniszter, amikor a Nemzeti Kulturális Alap költségvetése beolvasztásáról kérdezik. De nem érti az alap frissen kinevezett elnöke és persze a kuratóriumok tagjai sem. Nem lehetne a többség kedvéért átmenetileg hagyományos magyar nyelven is beszélnie a kormánynak? Nem lehetne kimondani? - ez a kormány úgy látja helyesnek, hogy a kultúra támogatására fordítható pénzeket politikai fennhatósága alá kívánja vonni, már szinte elfelejtett kifejezéssel: a kézből etetés híve.
Nem lehetne őszintén megmondani? - a kormány ideája az, amit a millenniumra szánt 20-25 milliárd forintról meghirdetett, vagyis az, hogy ezt a jelentős összeget a kinevezett kormánybiztos személyes döntéseivel osztja szét.
Tisztelt Ház! A kulturális örökség politikai államtitkára a Nemzeti Színház felépítésének elhalasztásáról hozott döntést Fidesz-magyarra úgy fordította: most született meg a végleges döntés a felépítésről. A kormány mondhatta volna: nem lesz új Nemzeti Színház, mert, mondjuk, az ország pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé. Ennek nem örülne az ember, de ha fontos a gazdasági-pénzügyi stabilitás, és nem abból indulok ki, mondjuk, mint a mai kormánypártok ellenzéki időszakukban, hogy a kormány minden gazdasági megfontolása nemzetpusztító szándékú, akkor egy ilyen döntést tudomásul lehetne venni.
Most azonban a kormány 10 milliárdért új színházat akar felépíteni: Nemzeti helyett a polgári erők színházát. De Magyarországon és különösen Budapesten nincs színházhiány! Egy színház nem attól nemzeti, hogy annak nevezik, különösen nem egy olyan országban, ahol a színházak többsége közpénzből működik, hanem attól, hogy több, mint bármelyik másik színház. A polgári erők színháza nem ilyen lesz.
Tisztelt Ház! A Nemzeti Színház mai áron valamivel több mint 17 milliárd forintba kerülne, s XXI. századi színvonalú épület és intézmény lehetett volna - nemcsak színház, kulturális központ is. Fidesz-magyarul az, hogy erre a célra csak 10 milliárd van, azt jelenti, hogy ezzel kidobják a már beépített 2 milliárdot, egy másik zsebből néhány milliárdot kénytelenek felhasználni az elkészült alapok átalakítására, a hely rendbetételére. Az így elegendő pénz csak néhány milliárddal kevesebb, mintha megvalósulna a szakmai egyeztetéssel elfogadott terv. Fidesz-magyarban az, hogy nincs több pénz erre, azt jelenti, hogy van pénz, de nem adjuk; hiszen a 20-25 milliárdos millenniumi költségvetésből telne. Senki nem mondhatná, hogy amire fordítják, annak nincs köze az ezeréves államisághoz, és még maradna is jócskán a további méltó megemlékezésre.
Az Erzsébet teret nem politikai, hanem szakmai döntés jelölte ki. A mai kormány az új helyszínről politikai döntést hozott, semmiféle szakvéleményt nem vett figyelembe. Ráadásul úgy tesz, mintha a választási szlogen - Otthon, Budapesten - valójában azt jelentené: a Fidesz otthon van a más tulajdonában is. A Városliget ugyanis ma önkormányzati tulajdon, és az érvényes rendezési tervek szerint nem beépíthető. Ha a most kidobott terv megvalósul, a kormány dicsőségét az avatáskor alig csökkentette volna, hogy az előző kormány idején született a döntés. De ezúttal is fontosabb volt a "több mint kormányváltás" felmutatása, mint a politikai és gazdasági racionalitás, ha tetszik, a valódi polgári normák betartása.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
