DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni valamennyi, az általános vitában felszólaló képviselőnek a konstruktív szándékot. Valóban úgy gondolom, hogy néhány kivételtől eltekintve érezhető volt ez a konstruktív szándék. Az pedig egészen önmagáért beszél, érdekes módon éppen egymás után hangzott el Csizmár és Bakonyi képviselő urak hozzászólása; bár természetesen mindketten kritikákat fogalmaztak meg - ez teljesen érthető egy ellenzéki felszólaló részéről -, de azért az tónusbeli különbség, ami a két hozzászólás között érzékelhető volt, azt hiszem, jól rámutat egy nagyon lényeges mozzanatra.
Nevezetesen arra, amit talán úgy tudnék összefoglalni, hogy azt gondolom, a kormány sem ezen törvényjavaslat megfogalmazása során, sem pedig majd abban a viszonyában, amit tanúsítani kíván akár az ellenzéki oldalról is megfogalmazódó módosító indítványokkal kapcsolatban, nem szolgáltatott okot, és nem kíván okot szolgáltatni arra a hangnemre, amellyel Csizmár képviselő úr megközelítette ezt a problémát. Annál is inkább nem - és ezt az előző, egy héttel ezelőtt elkezdődött általános vitában hozzászóló és a vita általános légköre is tanúsítja -, mert nincs, ellenzéki oldalról sincs frontális szembeállás vagy szembehelyezkedés ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.
A továbbiakban néhány, a vita során többször felmerülő kérdésre szeretnék reagálni. Több bizottsági kisebbségi vélemény, illetőleg egyéni hozzászóló is érintette - s talán ez volt a leggyakrabban említett kérdés - az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásának egész problémakörét. Lényegében nem az új minisztérium létrehozásának tényét, hanem a szabályokban testet öltött, ha úgy tetszik, megjelenő eszmeiséget vagy gondolatiságot vitatták a legtöbben, amely hatásában az ifjúsági és sportigazgatás társadalmi mozgásterének szűkítését és egyfajta hatalomcentralizálást eredményezhet - hangzott el számos ellenzéki hozzászólásban.
Emellett több hozzászóló a sportfinanszírozás általános rendezésének problémakörét is érintette, és többen szóvá tették morális oldalról is megközelítvén az új minisztérium létrehozásának konkrét módját, időzítését és személyhez kötöttségét mint kifogást. Ez utóbbit illetően az önkormányzati bizottságban elhangzottakat ismertető hozzászólás egyenesen az esetleges törvénysértés bekövetkezésének lehetőségére is utalt.
Mindezekkel kapcsolatban két dologra szeretnék feltétlenül kitérni; egyrészt arra, hogy a kiindulási pont, az új minisztérium létrehozásának szándéka régóta, a kormány programjából is mindenki előtt nyilvánvaló volt. Másrészt kétségtelen az is, hogy az új minisztérium létrehozásának indoka nem önmagából és nem a minisztériumok számának öncélú szaporításából, netán új pozíciók teremtésének szándékából fakad, hanem a célja valóban az ifjúsági és sportirányítás egész rendszerének átalakítása, ésszerűsítése, hatékonyabbá és eredményesebbé tétele.
E komplex feladat eredményes megvalósítása egyrészt indokolttá teszi egy speciálisan erre a célra létrehozott új minisztérium felállítását, másrészt szükségszerűen feltételezi a szakterület egészére, szervezeti és tartalmi elemeire egyaránt kiterjedő szabályozás bizonyos fokú komplex módosítását. A létrehozás időzítését illetően megjegyezhető, hogy az ifjúsági és sportügy, mint új kormányzati szakágazat létrehozása, a kormányalakításon túlmenően időigényesebb szervező- és előkészítő munkát feltételez, így aztán ez a féléves csúszás - amit szintén többen szóvá tettek - az ehhez és nem a személyhez való kötöttség miatt következett be.
Ami egyébként a személyi feltételekkel kapcsolatos törvénysértés lehetőségét illeti - ez is többször felvetődött -, már csak azért sem áll fenn, mert - talán kevésbé közismert, de akkor is így van - a politikai tisztségeket betöltő állami vezetők, tehát miniszterelnök, miniszter és politikai államtitkár esetében a kinevezéshez a felsőfokú iskolai végzettség nem törvényi előfeltétel. (Derültség az ellenzéki padsorokból.) Belátom, furcsán hangzik, ezzel együtt is tény - már csak a rend kedvéért kívántam ezt feltétlenül megjegyezni.
(20.50)
A törvényjavaslat vitája során általános kritikaként fogalmazódott meg az is, hogy a javaslat alapvetően érinti különféle tanácsok, kuratóriumok összetételét, és ezáltal esetleg - megbontván a kialakult képviseleti arányokat - érdemi jelentős változásokat eredményez az államigazgatás és a civil társadalom kapcsolati rendszerében.
A minisztériumok számszerű növekedése kétségtelenül előidézhet bizonyos arányeltolódásokat, a megfogalmazott kritika azonban emellett is túl általános, és a számbeli növekedés csak az esetek kisebb részében jár vagy járhat a kormányzati oldal tényleges súlybeli erősödésével. A felszólalásokban negatív példaként szereplő regionális fejlesztési tanácsok esetében például a kritika azért nem helytálló, mivel a testület taglétszáma nem kötött, és változások mind a kormányzati, mind az egyéb oldalon természetszerűen adódhatnak.
Megfontolandó a felvetés ugyanakkor a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány Kuratóriumát illetően - ez az 52. § (1) bekezdésében szerepel -, ahol a kuratóriumba jelenleg az igazságügy-miniszter nem delegál tagot, így a testületben ma a kisebbségi oldal van minimális többségben. A tagok számának az igazságügy-miniszter jelöltjével való bővítése ezt a helyzetet megfordítja, és ez a kormányoldal túlsúlyát eredményezi, eredményezheti. A szóban forgó törvénymódosításhoz kapcsolódóan ilyen jellegű kormányzati szándék egyébként nincs, így a módosításra vonatkozó szabály átalakítása valóban végiggondolandó.
A törvényjavaslat emberi jogi bizottsági tárgyalása során a kormány a képviselőjén keresztül kifejezésre is juttatta készségét egy esetleges korrekciós tartalmú módosító indítvány támogatását illetően. Általános észrevételként hangzott el az is, hogy a törvényjavaslat több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely feladat- és hatásköri változásokkal nincs összefüggésben, s ezáltal egy szélesebb spektrumú közigazgatási reformelképzelést tükröz. E tekintetben például a foglalkoztatási törvény terjedelmes módosítása - körülbelül 30 paragrafus által történt módosítása - szolgált elsődleges hivatkozási alapként.
A tárgyalt törvényjavaslat rendelkezései - ide értve a foglalkoztatási törvényt érintő módosításokat is - túlnyomó többségükben vagy közvetlen feladat- és hatáskör-átcsoportosítási szabályok, vagy azokkal szoros összefüggésben állnak. Ez utóbbiak főként a foglalkoztatási törvényt illetően, a látszólag lazább tárgyi kapcsolódás ellenére azért kerültek a törvényjavaslatba, mert nélkülük az új feladat- és hatásköri rendnek megfelelő működés komoly akadályokba ütközhetne.
A javaslat 49. §-ának (2) bekezdése esetében valóban nem a szoros tárgyi összefüggés, hanem a célszerűség indokolja az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére irányuló határidők módosítását. Az indokokat a törvényjavaslat indokolása részletesen tartalmazza, maga a módosítás pedig nem sért egyházi érdekeket.
Kizárólag az önálló módosítás célszerűtlensége okán került sor a 47. § (5) bekezdésében szereplő módosításra, amely a Magyar Irodalom Háza, Magyar Irodalmi Múzeum névváltoztatást tartalmazza.
Tisztelt Ház! Befejezvén azoknak a mozzanatoknak az összefoglalását, amelyek a vitában a leggyakrabban elhangzó kritikákat és észrevételeket jelentik, még egyszer szeretném megköszönni valamennyi hozzászóló konstruktivitását, és szeretném - mint ahogy azt a bevezetőben is mondtam - jelezni, hogy a kormány nem fog elzárkózni egyetlen olyan módosítvány elfogadásától sem, amelyet jobbító szándék vezérel és amely szakmailag is megalapozott.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
