DR. KOLESZÁR LAJOS
DR. KOLESZÁR LAJOS
DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy a társadalombiztosítási költségvetésnek az egészségügyre vonatkozó részével foglalkozzam, és megosszam önökkel gondolataimat.
Hogy mire lesz elég az elkövetkezendő évben ez a 350 milliárd forint, azt bizony nehéz megjósolni, de látszik, hogy az elkövetkezendő év vége felé milyen gondokkal fogunk majd megküzdeni. Az sem vigasztal, ha Magyarországon ma egy főre 300 dollárt költünk az egészségügyben - és ez az USA-ban 3000 dollár -, és a közvéleménykutatások alapján ott a legelégedetlenebbek az emberek és a betegek, ahol a legtöbbet fordítják erre - ezt mindannyian tudjuk.
Az sem vigasztal, hogy a költségvetésben egy 14,7 százalékos fejlesztés van benne, amelyből ha elvesszük az inflációt, akkor meg kell állapítsuk, ez a költségvetés az egészségügy teljes területén legfeljebb a szinten tartásra elegendő. Miért is mondom ezt? Aki ismeri az egészségügyben használatos eszközöket, anyagokat, a gyógyszereket, azok áremelkedését, valamennyi egészségügyben használatos gép-műszer-eszközt - amely Nyugatról importként kerül be -, az tudhatja, hogy az egészségügyben nem 14,7 százalékos az infláció, illetve az amortizáció is. Akkor, úgy gondolom, örülünk, ha az elkövetkezendő év végén a jelenlegi szintet tudjuk tartani; s akkor a váratlan kiadásokban még nem is említettünk semmit.
Azt hiszem, aki járt kórházban, járt egészségügyi intézményben, az őszinte csodálkozását fejezheti ki, hogy az informatikai színvonal milyen ma Magyarországon. Ahhoz, hogy az egészségügyben elérjük azt az informatikai színvonalat, amely követhető, ágyanként körülbelül 100 ezer forintot kellene azonnal egy intézményre költeni - ágyanként, jól tetszenek érteni!
(18.40)
Hiszen ebben benne van a hálózat- és a szerverkiépítés; dokumentációcsökkentő, és akkor esetleg több idő maradna a betegekre is. Mondhatják önök, hogy erre az önkormányzatoknak lenne szüksége és lehetősége, de látjuk a költségvetésből, hogy az önkormányzatnak erre vajmi kevés pénze marad. Egyik napról a másikra informatikai feladatokat ír elő a társadalombiztosítás, aminek természetesen nincs meg az eszközállománya, nincs meg a hardverlehetőség, hogy aztán a szoftverről és a hozzá való munkaerőről ne is beszéljünk. Ez természetesen ilyen számadatok bekérése során azonnali teljesítménycsökkenést eredményez, hiszen nem arról van szó, hogy kevesebb beteget látnak el, hanem arról, hogy csak eszközök hiányában képtelenek ezt dokumentálni.
Úgy gondolom, ebben a költségvetésben az sem szerepel, hogy az egészségügyi intézményeket és önkormányzatokat egy minimumfeltétel fejlesztésére és az ezzel kapcsolatos törvény kötelességszerű teljesítésére ítélik. Azt hiszem, ebben nem szerepel az adatvédelmi biztosok működtetése, de az sem, amit az utóbbi időben oly gyakran hallunk a tárcától, hogy az egészségügyi intézményekben a minőségbiztosítás feltételeit szinte azonnal meg kell teremtsük.
Ezt vessük össze egy kicsit azzal, hogy mit is hallottunk a választások előtt, és mi tükröződik vissza ebben a költségvetésben! Úgy gondolom, hogy az a 300 ezer egészségügyi dolgozó, aki ennek a költségvetésnek esetleg a közelébe jutott, mélységesen csalódott lehet. Nem találjuk például nyomát annak, hogy a választásokat megelőzően az elmaradt ügyeleti díjakról több helyen tett ígéretet a miniszter úr. Az a 3 milliárd forint, amely a rendes ügyeleti díjakra van benne elkülönítve, úgy tűnik, nem lesz elegendő. Valószínű, hogy ebből még az elmaradt ügyeleti díjakat sem tudjuk kifizetni. De nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjósoljuk: ha év végén a transzplantációra, szervátültetésekre, a szívsebészeti beavatkozásokra szánt összeget nézzük, valószínűleg nem lesz többre elegendő, mint az idén. Ha valaki azt hiszi, hogy majd ugyanazok az emberek, akik a szívsebészeti műtétekért eddig protestáltak, ennek az évnek a végén nem valószínű, hogy fognak, hiszen nincs választás. De ha belenéznek a költségvetésbe, akkor joggal láthatják, és ki tudják számítani már most, decemberben, hogy a jövő évi költségvetés nem tartalmaz több műtéti lehetőséget, mint volt ez az elmúlt évben. Lehet, hogy ez most nem is olyan fontos?
De nézzük meg az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének a véleményét! Autentikus módon, évekre, évtizedekre visszamenőleg ezeket az aggályokat osztják. Szívesen hallottam volna az orvosi kamara véleményét erről a dologról, hiszen ez a költségvetés az ő számukra is nehéz esztendőt jelent. De valamiféle optimizmus lengi körül ezt a költségvetést valószínűleg azért, hogy ha elfogadjuk a droggal kapcsolatos törvényt, egyik percről a másikra megszűnik ez a dolog, hiszen a drogambulanciák támogatására, az addiktológiai kezelésre sincs benne olyan mértékű fejlesztés, amely ennek a működtetését támogatná. Bizonyára ismerős önök előtt, hogy a művesekezelés tekintetében - bár minimálisan emelt összeg van, de - a szolgáltatók egyesülete ezt kevesli, és valószínűleg így is lesz, hogy ebben is pótköltségvetésre lesz szükség.
De ha megnézzük a kormány egészségpolitikáját, amely a prevencióról, a szűrésről, az egészségmegelőzésről szól, nemigen találjuk meg ennek a költségfedezetét. Ebben a költségvetésben szó nem esik arról, hogy évek, évtizedek óta működnének lakossági szűrőállomások, amelyek esetenként egy egész megyét látnak el. Ennek költségfedezete, költségnövekménye nem szerepel. Azt hiszem, hogy ez a 14,7 százalék mindössze szinten tartásra elegendő. De a csoportpraxisok kérdésében, amit támogatunk és támogatott - legalábbis a kormány a politikájában -, ebben sem szerepel az őket fedező költség. Azt hiszem, hiú ábránd volt azt hinni, hogy ebben a költségvetésben az oly sokat vitatott és a választások előtt az egészségügyben rendkívül erősen hangoztatott fogászati kérdés egyik napról a másik napra megoldódhat. Nincs kellő fedezete.
Maradjunk egy kicsit a kórházcsődnél! Az elmúlt időszakban - és különösen a választások előtt - az egészségüggyel kapcsolatosan semmi mást nem lehetett hallani: a sajtó a választási hadjáratban és az egészségügyben a kórházcsődtől volt hangos az ország. Bátran merem állítani, hogy ma sincs jobb helyzetben egyetlen kórház sem. Ebben a költségvetésben is csak valami hasonló tükröződik, és úgy tűnik, most egy kicsit csöndesebbek azok, akik a kórházcsőd kapcsán a sajtót felrázták, az embereket elbizonytalanították, mert a kórházzárás keretén belül ebben az évben ugyanolyan szituációban élünk.
A szükség úgy hozta, hogy 4 milliárd forintot kellett kezelnie a tb-nek, amelyre elkülönítetten a kormány az elmúlt évben pénzt juttatott. Nem tudom, mi lesz azokkal a kórházakkal, mert ebben a költségvetésben nem szerepel olyan jellegű alap, amely ezt biztosítaná. Hiszen, ha az adatoknak hinni lehet, ma legalább 22 intézmény van, amelynek évi költségvetése 10 százaléka fölött lévő kifizetetlen számlája van. Ha így megy, akkor december 1-jével érvénybe lép az a törvény, hogy ez az önkormányzatokat terhelő csődként kezelendő, és a források erre nincsenek biztosítva.
Tisztelt Ház! Ha azt nézzük, hogy ebben a költségvetésben még a háziorvosok, a házigyermekorvosok és fogászatok privatizációit is támogatni szándékozik a kormány, ha kiszámoljuk, akkor az ebben elrejtett összeg praxisonként - és nem értjük ide a fogászatot, ami külön érthetetlen gond, hiszen ha a privatizációt támogatjuk, akkor nemcsak a háziorvosokat és a házigyermekorvosokat, hanem a fogászatot is támogatni kellene - nincs százezer forint támogatottság. Ez milyen szintű támogatás - szabad megkérdeznem? Azt hiszem, és úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egészségügyi dolgozók számára csak remény marad a bérfejlesztés, mert az a 13,6 százalékos bérfejlesztés - beleértve az egészségügyi dolgozókat kedvezőtlenül érintő adótörvényeket is, hiszen abban a kategóriában vagyunk, akiket már csak a halászati és a mezőgazdasági dolgozók követnek - nem preferált.
(Az elnöki széket
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A gyógyítókasszában 1998-hoz képest mindössze 2,3 százalékos emelés van, ami - joggal állíthatjuk - képtelenség. Ez a gyógyszerár-emelkedés - ami várhatóan a fekvőbeteg-intézményekben az elkövetkezendő években is az egyik legnagyobb teher lesz - kivédhetetlen. De nem találtam kellő fedezetet arra sem, ami a kormányprogramban és az ígéretekben szerepel, hogy az otthon ápolást, a házi ápolást fogjuk támogatni.
Tisztelt Ház! A közelmúltban a minisztérium mellett működő Egészségfejlesztési Kutató Intézet képviselőkhöz eljuttatott anyagában az szerepel, hogy 2002-re a tárca a jelenleg ezer lakosra jutó ápolási napok számát a felére szeretné csökkenteni. Ha ez bekövetkezik, ennek már most vannak sürgető feladatai, hiszen nem valószínű, hogy kevesebb lesz a beteg. Akkor az otthoni ápolást, a házi ápolást és mindazt az intézményt, amellyel a kórházi ágyakat és a kórházi ápolási napok számát ki akarjuk váltani, már most el kellene kezdeni, és hol máshol kellene ennek a fedezetét biztosítani, mint a tb-költségvetésben.
De nincs szó ebben a költségvetésben arról sem, hogy az egészségügyben végzett minőségi munkát támogatja a kormányzat, fejlesztésre, ennek díjazására elkülönít összeget.
(18.50)
De nem találjuk azt sem. Sőt, aggasztó hírek vannak, hogy a címzett támogatásra mindössze 2,6 milliárdot fordít majd a kormányzat, és a rendkívüli módon lepusztult egészségügyi intézmények, amelyeket az önkormányzat saját forrásaiból képtelen biztosítani, egyfajta felújításon mehetnek keresztül, és azt tudjuk, hogy a lepusztult, lerobbant intézmények működtetése lényegesen magasabb költséget eredményez.
Azt hiszem, ha azt állítjuk, hogy ennek a költségvetésnek a keretén belül nemcsak a betegek vannak kiszolgáltatva, hanem az egészségügyben dolgozók, intézményvezetők és valamennyi egészségügyi dolgozó, akkor nem állunk messze az igazságtól.
Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
